Ismerőseink sorra kérdőre vonnak, hogy mi az, hogy még nem vittük haza a babát. Elmesélem. Hétfőn ugye aláírtuk a lemondó-örökbefogadó jegyzőkönyvet, Tamás baba gyámja lettem. Hurrá, egy lépéssel beljebb vagyunk! Most már bátran megírhattam az sms-t, hogy megérkezett a baba, jöttek is a gratulációk, amik nagyon jól estek. Már csak 3 nyomorult papír kell és kiszabadulunk a bürokrácia tömlöcéből, vagyis megkapjuk a hőn áhított és oly magasztos nevű Kihelyező határozatot és végre hárman mehetünk haza: 1. új környezettanulmány lakóhelyünk szerinti gyámhivataltól, mert június óta rengeteg fordulatot vehetett az életünk, lehet, hogy azóta lottómilliárdosok lettünk, jogos; 2. Életetadónk egy, a kórházban átvett, azóta a kerületi gyámhivatalban keddi nyomozásunk eredményeként előkerülő egyik fontos papírja; 3. Tamás egészségi állapotáról kórházi jelentés. Fentiek közül 2., 3. pipa, szerdára már ügyintézőnk sárga mappáját hizlalták.
Mi van a környezettanulmánnyal? Telefonon érdeklődtünk, még kedden, hogy beérkezett-e a fax, amit kórház szerinti gyámos ügyintézőnk küldött lakhelyünk szerinti ügyintézőnknek, hogy jöjjön már ki valaki és nézze meg a pecót.
-Igen, észlelték a beérkezést.
-Nagyszerű, mikor jönnek?
-Majd telefonon jelzik, mikor tud menni a kolléga.
Nem jelezték. Hívtuk őket. És ez már egy újabb napon történt. Tamás egy újabb nappal tovább élvezheti a kórház újszülött osztályának vendégszeretetét. Mondták, hogy nemsokára visszahív a kolléga, aki kimegy. Pár óra múlva tényleg jelentkezett. Ő jönne ki, és kivételesen, gyorsított eljárásban már holnap reggel 8-kor velünk kezd. Ma már nem lehet, mert ma iktatják az iratot...Csütörtök, azaz ma reggel 8:27-kor meg is érkezett a fiatal kis kolléga, sűrű bocsánatkérések közepette elmondta, hogy rendesen félreirányították és az ellenkező irányba indult el minket keresni. Ilyenkor már nem tudsz haragudni, elérkezel a nirvana súlytalanságába és csak röhögsz az egészen, persze visszafogottan, mert mégiscsak egy gyámügyes előtt állsz.
Hamar végeztünk is, megígérte, hogy telefonál, ha átküldte a faxot, telefonált is, csak akkor épp porszívóztam, de szerencsére Apát is hívta utána. Kórház kerületi gyámügye is jelezte, hogy megérkezett a fax, persze akkor a csomagtartóban hagytam a telefont, de szerencsére ő is hívta Apát, és mondta, hogy holnap, azaz péntek 10.00 órakor vár minket, hogy átadja a Kihelyező határozatot!!!
Hát ezért nem hoztuk még haza Tamáskánkat. Mintha tudná, mi zajlik most odakinn, valahányszor bemegyünk hozzá, édesdeden alszik, néha nyújtózkodik egy nagyot, aztán megereszti a legcukibb sóhajt, és mosolyogva alszik tovább és a mi szívünk is megnyugszik.
Holnap már nem kell ezt többször elmesélni, mert egy új korszak veszi kezdetét!
Remélem, most aztán már tényleg otthon :-)
VálaszTörlés