Pocak továbbra is fájogat, hol kevésbé, hol rendesen megcsavargatva szegénykém bélését. Az éjszakázásról Tamás baba továbbra sem hajlandó lemondani, igaz, most mintha kicsit nyújtott volna a szoros 3 órás időbeosztásán, közeledünk a 4 órához! Az elmúlt napokban, jobban mondva éjszakák alatt olyan békések voltak az etetések, szépen lassan bekortyolta a 100 mili tápit, büfi, alvás. Tegnap 4 üveg tejet kaptunk, este már azt kapott. Lett is olyan eget rengető visítás belőle, hogy egyszer s mindenkorra megfogadtam, nincs több női tej, olyan, mintha szegénykét szándékosan kínoznánk vele. Éjjel kettőkor fogtam és mérgemben kiöntöttem az egyik üveget a mosogatóba. Azért azt megbeszéltem vele, hogy nappal még kipróbálunk egy adagot, ha akkor is így meggyötri, soha többé nem kérünk tejet. Tamás öt perc múlva el is hallgatott és békésen aludt a következő etetésig, ami már Milupa komfort volt, nem is volt sírás utána. Na most a reggeli tejcsi után elmaradt a jajveszékelés...passz.
Szerencsére nem vagyunk teljesen tehetetlenek, ki lettünk tanítva, hogy milyen masszírozások könnyíthetnek babánk nyomorúságán. Van a körkörös pocakmasszírozás, amikor az óra járásával megegyező irányba kell simítani a hasikát, aztán van a nap-hold technika, ami az előbbi kiegészítve a bal kéz félkörös mozdulata a köröző jobb kéz fölött (ez éjszaka és hajnalban kimarad, mert a kómás fejemnek igen nagy kihívás); van a zongorázós, mintha a pocakon végigzongoráznánk Tomi jobb oldalától a bal oldaláig, van a különféle lábemelgetős, ez kisebb fokú nyüglődős elalvás közben nagyon hasznosnak bizonyul, jó kis pukikat lehet vele eregetni. Mindezt megtámogatjuk egy kis Gripe Waterrel és sok-sok beszélgetéssel, puszival, simivel, így már elég hamar célba érünk, jöhet mindenkinek a pihentető alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése