Home office

Mióta itthon vagyunk, időnként szembejönnek kérdőívek, amiket társadalomkutatók, szakdolgozat készítők, vagy bárki, aki elemezni szeretné a jelenlegi helyzetet állítanak össze, hogy a beérkezett válaszokból képet kapjanak és következtetéseket vonjanak le a továbbiakhoz. Ezeket nagyon szeretem kitölteni, mert elgondolkodtatóak, felérnek egy önvizsgálattal, amit az ember magától csak úgy nem futtat le magában.     

Ilyen volt a tegnapi Home office-os életmódra vonatkozó is. Kérdezte, mi hiányzik a munkahelyről. Eddig nem fogalmazódott meg bennem konkrétan, de ahogy válaszolgattam, kikristályosodott, hogy bizony hiányoznak dolgok. A kis birodalmam, a közösség, a nevetés, a megszokott kis kávézós rituáléink Anikóval, Vékás alelnök úr "szokásosa", a tejcsokis forró csoki, amit ha megláttak a vendégek, bánták, hogy csak egy presszót kértek... Na jó, a munka is hiányzik, az izgalmas feladatok, a molyolás. Szerencsére azért itthonról is tudok asszisztálni, ha szükség van rá, eddig semmilyen problémánk nem adódott abból, hogy nem bent vagyunk. Meg is válaszoltam tüstént a kérdést, hogy szívesen folytatnám-e a home officet a veszélyhelyzet feloldása után is. Naná. Heti 2-3 nap bemennék, a többit itthonról dolgoznám le, mennyire klassz lenne! Nem lenne folyamatos versenyfutás az idővel, kapkodás, és milyen szép tiszta és rendezett lenne mindig az otthonunk, mert maradna időm és energiám, hogy utolérjem magam.
Hogy mivel kapcsolok ki munka után?
 ⬜sport⬜olvasás⬜TV⬜zenehallgatás⬜videojátékok⬜kertészkedés⬜természetjárás⬜kézművesség⬜tanulás⬜sütés-főzés⬜házimunka⬜lakásfelújítás, szépítés⬜család - remélem, nem gond, ha mindegyiket bejelöltem! Wow! Na jó, a természetjárás egy kicsit túlzó.
Kérdezte, hogy mibe kezdtem, mióta több időt töltök itthon. Végre elkezdtem olvasni az évek (vagy évtizedek) óta várakozó könyveimet! Elkezdtem kínaiul tanulni. 你好! :D Megsütök és főzök olyan ételeket, amiket csak halogattam, és hatalmas sikerélményeim vannak! És gondolkodom, hogy most már tényleg kéne venni egy varrógépet is. Hihi.
És hogy mit fogok először csinálni, ha véget ér a járvány és újra a régi életünket élhetjük?
Hazamegyünk Bonyhádra, megöleljük Mamit és Orsit, meg Micit is, ha épp nem csavarog. Ha előtte találkozom barátokkal, őket is megölelgetem, már akinek ez nem ciki. Kiszaladok a parkba és vigyorogva kifekszem a fűre, bemegyek a Shopmarkba, persze itt is fülig ér a szám majd, felmegyek az Ázsia Lótuszosokhoz és kínaiul köszönök nekik, valószínűleg még nem leszek annyira profi, így magyarul kérek egy garnélás Rament!!!
Csak nehogy munkanappal induljon a feloldás... Akkor viszont Anikó nem menekül az ölelésemtől, háháá!!! Vagy Vékás alelnök úr...

Föld napja

Tegnap 50. alkalommal ünnepeltük a Föld napját. Mintha előre megszervezte volna magának, hogy ezúttal tényleg méltó körülményeket teremtsen magának, ha már mi nem vesszük a fáradtságot hozzá. Büntibe lett állítva az emberiség. Most gondolkodunk a sarokban, hogy mit kellene tennünk, hogy jobb legyen neki is nekünk is ezután. Esténként gyakran kimegyek az erkélyre gyönyörködni a csillagokban, amiket átenged a város fényfüggönye és levegője, utóbbi javulása miatt mostanában többet látni. Nézem a Vénusz sarlóját a távcsővel és nem tudok betelni a látvánnyal. Tegnap is ugyanígy utoljára kiléptem, remélve, hogy Bagó Benő és Bagó Benőné nem vágja taccsra az élményt, szerencsére nem tette, és amit tapasztaltam, az döbbenetes volt. Kristály tiszta tavaszi levegő, finoman édeskés illatfoszlányokkal, amiket csak erdőkön érezni! Istenem, ha így maradhatna ez! Együtt vettem egy jó mély lélegzetet a Földdel.

Jó kezekben

Tegnap beszaladtam egy rövid időre az Akadémiára. Ránéztem a postára, körbejártam az irodát, meglocsoltam szegény elárvult növényeimet, és végre az a csomag is megérkezett, amit februárban rendeltem a Real Madridtól, hogy legyen Tominak menő edzőcucca focira... Utóbbit szerencsére nagyobb méretben rendeltem, így ha már idén nem is tudja használni, jövőre még jó lehet. Április első heteiben nem voltam annyira toppon, egy kicsit elkapott a szorongás, mert folyamatos hőemelkedésem volt, ide-oda vándorló torokfájásom, jött az ugató köhögés is, aztán brutál hátfájás és álmatlan éjszakák. Ez az? Nem az? Azóta sem tudom. Lényeg, hogy túl vagyok rajta, most már csak a konditól megerőltetett jobb könyökízületemet kellene valahogy megjavítani. Na, ebben a két hétben is be kellett menni az Akadémiára, de az állapotom miatt nem mertem bevállalni a vezetést, így Apa vitt be. Akkor még nem volt ingyenessé téve a parkolás, volt is sok szabad hely, de mi a székház előtti saját parkolóba is beállhattunk, maszk, kesztyű fel, gyorsan kiugrottam Tucsiból, elvettem a foglaló bólyát és már szaladtam is be, miközben Apa betolatott a helyre. Üdvözöltük egymást a biztonságiakkal, megkaptam a kulcsot, szedtem a lábam fel a lépcsőn, ledöbbentem, hogy milyen hamar elfogy a szusz belőlem, megint agyaltam, hogy vajon azért? Vagy mert maszk van rajtam? Vagy mert eltunyultam az otthonlétben? Mindegy. Elintéztem az elintézendőket, megyek le, adom le a kulcsot, a pult mögül Krisztián kezdi exkuzálni magát, hogy "Elnézést, hogy rászóltam a párodra, de a kamerán láttuk, hogy az autód körül ólálkodik egy alak, kimentem és kértem, hogy ne piszkálja... De megdicsért minket, hogy milyen jó kezekben vannak a dolgozók ingóságai!" Szóval azt nem látták Krisztiánék, hogy kiszállok az autóból és önvezető módon betolat a szegély mellé, azt sem, hogy Apa kiszáll és elsétál a Vigyázó Ferenc utcáig, majd a Duna partjáig, csak azt, hogy körüljárja az autót, majd előveszi a bicskáját, hogy a gumi barázdáiból kioperálgassa a beszorult kavicsokat. Mekkora jelenet lehetett ez a biztonsági kamera monitorán!!! Kimentem a ház elé, a maszk mögül is kilógott a vigyorom, annyira tetszett a szitu, keresem Apát, sehol sincs. Na, most meg hova ment el? Aztán meglátom Tucsi bal első kerekénél, még mindig a kavicsokkal bíbelődött, ő is vigyorog, tőle is meghallgatom a sztorit, hát nagyon jól esett végre egy jót kacagni.

Április

Hatodik hetét kezdtük meg a "karanténnak". Nem igazi karantén, mert szabad elmenni otthonról, annak ellenére, hogy mindenütt a #maradjotthon szlogent látjuk. Az egész mostani helyzet ilyen ellentmondásos, meg is jelent erről egy szuper összefoglalója valakinek a facebookon:

"Ismeretlen szerzőtől:

Vírushelyzet-összefoglaló az eddigi, innen-onnan összeszedett ismeretek alapján.
🤔🤔🤔

1. Elvileg nem hagyhatod el az otthonodat, de amikor el kell hagynod, akkor elhagyhatod.
2. Maszkot viselni teljesen értelmetlen, de talán jobb, ha hordod, mert megvédhet, de lehet, hogy csak kifelé akadályozza a vírust, de talán egy kicsit befelé is.
3. Az üzletek, szolgáltatók zárva vannak, kivéve, amelyik nyitva van.
4. Ne menj be a kórházba, szakrendelésre, kivéve, ha oda kell menned. Ugyanez érvényes az orvosi rendelőkre, oda is csak végszükség esetén menj, feltéve, ha nem vagy túlzottan beteg.
5. A mostani vírus halálos, de mégsem olyan félelmetes, de néha okozhat akár globális katasztrófát is.
6. Gumikesztyű nem segít, de mégis hasznos lehet.
7. Mindenki maradjon otthon, de fontos kimenni a friss levegőre.
8. Nincs áruhiány az üzletekben, de vannak dolgok, amiket nem lehet kapni, ha az ember este akarná azokat megvenni. Vagy reggel. Vagy napközben.
9. A vírus nem ártalmas a gyerekekre ill. fiatalokra, kivéve azokat, akik megbetegszenek tőle.
10. Ha megbetegszel, sokféle tüneted lehet, de tünetek nélkül is megbetegedhetsz. Lehetnek tüneteid anélkül, hogy megbetegednél.
11. Étterembe nem mehetsz, de rendelhetsz éttermi ételt otthonra, amit esetleg olyan személyek készítettek, akik nem viseltek szájmaszkot vagy gumikesztyűt. Vagy egyiket sem. Vagy mindkettőt, csak mielőtt felvették, ráköhögtek.
12. A vírus különböző felületeken 2 órán keresztül, nem, 3, 4, 6, 18 órán keresztül aktív marad. Vagy napokat mondtunk?
13. Számoljuk a halálesetek számát, sőt a halálozási arányt is, de fogalmunk sincs, mihez képest, mert nem tudjuk, mennyien betegedtek meg.
14. Nincs rá gyógyszer, kivéve azt, amelyik talán már van, amelyik esetleg nem veszélyes, persze csak ha nem vesz be túl sokat belőle az ember.
15. Addig otthon kell maradnunk, amíg el nem tűnik a vírus. De csak akkor fog eltűnni, ha meglesz a nyájimmunitás, azaz már körbejárt. Ehhez az kellene, hogy találkozzunk másokkal.

További ötletek?

+1: Még valami: Németországban be kellett zárni a fodrászatokat, fogorvoshoz viszont szabad menni. Nálunk fogorvoshoz nem szabad, de fodrászhoz igen."

Szóval ez van most.

Itthon vagyunk. Bevallom, nekem ez nem esik nehezemre, hiszen erre vágytam, amióta visszatértem a munkába, hogy többet legyünk együtt, hogy utolérjem magam a házi teendőkkel, de közben azért dolgozhassak is. Nem győzök gyönyörködni a szép és tiszta lakásunkban. :D Olyan menüket és sütiket rittyentek, amiket már annyira régen szerettem volna megcsinálni, de se időm, se energiám nem volt már rájuk. Láthatom az ablakból az ébredező tavaszi parkunkat, olyan jó elidőzni minden kis részletén. És egyáltalán nem hiányzik a reggeli és délutáni buszra fel, metróba le loholás, a csak érjek oda ötig, a bűz, a kosz... hú de nem hiányzik!!! Annyit mozdulunk ki, hogy hétvégén elautózunk Tucsival egy nem túl messzi, de településen kívüli területre és ott sétálunk. Felfedezzük kis hazánkat. Néha csak a környéken sétálunk vagy bicajozunk, igyekezve nem túl sok emberrel összefutni. Hát a mindennapi tesihez képest ez hatalmas mozgásmegvonás, Rékát nem féltem annyira, mert rengeteget ugrál és szaladgál, Tomi csak ímmel-ámmal lát neki egy kis célzott mozgásnak. De reméljük, nem okoz ez akkora gondot, hogy ne lehessen majd bőven bepótolni, ha visszaáll a régi rend. Túl vagyunk a húsvéton, a tavaszi szüneten, ami egy pillanat alatt elillant, hiába több mint egy hetes volt! Totál megborult az időérzékem, és mennyire fura, hogy ahelyett, hogy megzakkannánk az itthon töltött idő ólomlábakon cammogásától, most még gyorsabban múlik el egy nap, hét, hónap!!! Sajnos most nem Maminál, vagy valahol a zöldben rendeztük meg a tojásvadászatot, hanem a lakásban. Viszont nagyon élveztétek, még olyan is elhangzott, hogy ez volt eddig a legjobb! Azért ne essünk túlzásokba, de örülök, hogy ebből is sikerült a legjobbat kerekíteni ahelyett, hogy búslakodtunk volna, hogy nem mehetünk ki.

Egyik este fürdés után mondom Rékának: Gyere, bekenlek, mint egy kisbabát (ha már vettem azt a muzsikálós zenedobozt, amihez adtak 3 babakencét - amúgy fordítva volt a promóció). Hmmm, de jó illata van, tényleg mintha babillat lenne!

Tomi: Réka miért szeretne baba lenni?

Anya: Mert tudja, hogy a babák a legboldogabbak.

Tomi: Én most vagyok a legboldogabb. Nagyobb vagyok már és ez tök jó. Többet játszunk együtt, többet bújhatok hozzád.

Akkor azt hiszem, nekem is most a legboldogabb az életem! Pici korodban hídba is lementél volna, csak ne kelljen Anyához bújni, ha felvett. XD

<3 <3 <3 <3 <3

Egy másik kis helyzetjelentés: Apa nagypénteken szólt, hogy lesznek jó filmek, aznap épp a Titanic, ha mindenki időre elkészül mindennel, megnézhetjük. Réka meg is jegyezte sétánk előtt úgy spontán, hogy "Én megyek sétálni, mert nagyon szeretném nézni este a Titanicot!" Hogy vezessük rá a gyereket a mozgás örömére... A Titanicot a rákövetkező héten Réka még hatszor megnézte. Természetesen most is kell neki plüss, maga a hajó. De legyen rajta minden. A csónakok, a kötelek, az összes ablak, a fedélköz, meg minden. Elkezdtem gondolkodni, hogy most már tényleg veszek egy varrógépet. A Titanic épp tökéletes gyakorlóterep lenne.

Ha már ilyen sokat itthon lehetünk, két régóta vágyott dolgot egy kicsit könnyebb szívvel vettünk meg. Réka kapott egy meseszép babaházat, amit szuperül birtokba tudnak venni Elsáék, a mini Barbie-k, vagy mostani lakói, a playmobil család. Eszméletlen tárháza van a playmobilnak, rendesen próbára teszi a szülői következetességet, elég egy pillanatnyi elgyengülés és egy dombornyomott bankkártya, és már jön is a futár az új konyhaszettel, amihez egy komplett családot is kapsz.

A másik pedig nem más, mint az Xbox. Röpke 2 hét alatt Tomi olyan szintű Fifázóvá avanzsálódott, hogy Apa meg Anya inkább csak egymás ellen játszik, mert egyikünk sem bírja annyira jól az alázást egy nyolcévestől. Viszont az az érzés, amikor a gyereked össze-vissza ölelget és puszilgat, mert a tőle tanult tizirúgásokkal és kapusvetődésekkel nyer a Liverpool a Chelsea ellen, az felbecsülhetetlen!!! Bocsánat, szomszédok.

Szóval így, hogy egészségesek vagyunk mindannyian, és ez reméljük, így is marad, a tartalékainkhoz sem kellett még hozzányúlni, így nagyon is elviselhető a helyzetünk. Igyekszünk közben hasznosak is lenni, Apa ugyanúgy egész nap dolgozik, sőt, még többet is, mint normál körülmények közt, én is el tudom végezni a munkámat itthonról, ahol és amíg tudunk, segítünk rászorulókon, szigorúan csak itthonról.