Textilpelenka (jó minőségű, cseh, 20-25 db)

11 hónap távlatából kellően bátor vagyok ahhoz, hogy végre nyíltan feltegyem a kérdést: MINEK KELLETT 25 TEXTILPELENKÁT VENNI????????????????????????????????????????????
De tényleg. Hazahozod a babát, és jó tanulóhoz méltóan, mert így láttad mindenki kiságyban szuszogós fényképén, hogy ott a haránt pelus a fejecske alatt, mert az nagyon fontos, te is szépen besimítasz egyet a helyére. Ezt néha cseréled. Nem minden nap, mert az égvilágon semmi nem távozik ott a gyerekből, hiszen ügyesen megbüfiztetted, nyála meg nem csorog. Most elnézést kérek a tudatlanságom miatt, biztos van, ahol szükség van erre, nem vitatom. Szóval ez max. 5 db. Aztán eleinte a válladra is teszel büfinél, amire megintcsak nem volt szükség, mert ha néha-néha nagyobb korában visszajött valami, az jellemzően a hasunkra, karunkra érkezett, oda viszont nem tettünk pelust. Törléshez használtunk pelust, de hamar rájöttünk, hogy baromira macerás egy 60x60 cm-es textiliával gyorsan felitatni, ami kicsordult, mert vagy a karunk gabalyodott bele, vagy a gyerek feje. Így szépen felvagdostunk 2 nagy pelenkát 8 kicsi, praktikus pelenkára, azóta is remek szolgálatot tesznek. Summa summarum, a 25 gyönyörűen kivasalt és katonás rendben a pelenkázó fiókjában sorakozó textilpelenka közül 4 darabot használunk circa 2 hónapos korunk óta, azokat is csak azért, mert cuki állatos minták meg csíkok vannak rajtuk.
Mégegyszer mondom, biztosan vannak esetek, mikor igenis kell az a 25 darab, én viszont a gonosz kelengyelista-készítők áldozatának érzem magam, nem beszélve a sok szomorú, soha nem használt textilpelenkáról, akik minden fiók kihúzásnál hiába reménykednek, hogy egyszer rájuk is sor kerül.

Mászunk, pakolunk, metrózunk

Mindenki megnyugtatására, örömmel jelenthetem, hogy Tamásunk már nem csak muszájból mászik! Ráéreztünk az ízére, már hosszabb távokat is mászva teszünk meg, sőt, olyan rendkívüli iramot is tudunk diktálni, hogy az elbámészkodó szülő csak pislog, hogy hogy a manóba értél máris ahhoz a tányérhoz...

Közben a "nem-baba" dolgok, fokozatosan kerülnek feljebb és feljebb a polcokon, egy méter alatt semmi sincs biztonságban a pakolászó pracliktól.

Ma metróztunk. Mentünk már többször is, kezdetben hamar elaludtál rajta, aztán nézelődtél. 11 hónaposan viszont rettenetesen félelmetes dolognak tartod. Potyogó könnyekkel, zokogva nézel rám, hogy mi történik velünk, mit keresünk ennek a büdös, koszos, zajos szörnyetegnek a gyomrában. Szerencsére sok-sok simivel, mesével, a megszokott mondókáinkkal még meg tudlak győzni, hogy ha Anya ilyen jól szórakozik itt lenn, akkor neked nem eshet bajod. És akkor rámutatsz a himbálódzó kapaszkodókra és a lámpákra, meg az utasokra, tanulod, hogy mi micsoda, és akkor megint nagyon félelmetes lesz és potyognak a könnyek. Kitágult a világ. 

Csak a rend kedvéért: 8 fogacskád van!

Július 29. Márta, Flóra

Ma egy éve, hogy megszólalt Apa telefonján az a bizonyos hívás Gabikától. Pont a Mami névnapja volt és pont fent is volt nálunk Pesten, így ő is ott lehetett, mikor megtudtuk a csodálatos hírt, hogy mi leszünk a szüleid.

Áll a baba

Igaz, hogy a nappaliban a szekrénybe kapaszkodva, egy kis bátorítás mellett már felegyenesedtél néhány nappal ezelőtt, és a játékos polcon matattál, míg karjaimba nem dőltél...de a klasszikus rácsoságyas, nélkülünk történő felállásodra MA került sor!!! Ahogy ott álltál egy szál pelusban, a zenélős maciddal bíbelődve, mikor bementem hozzád, hát a nagy öröm közben azért a torkom is elszorult. Egy kész kisember állt ott. Akinek már nincs szüksége az anyukája és az apukája drukkjaira, mert egyedül is boldogul. És hogy az ámulatom tovább fokozódjon, még néhány lépést is tettél és egyenesen ki szerettél volna mászni az ágyadból. Amire nem biztathattalak, ugyanis mindez a déli alvásod helyett zajlott. Szerencsére beláttad, hogy a további gyakorláshoz talán jól fog jönni egy kis szundi. Délután már nem aludtál... kitalálod, mit csináltál? Néhány hete még arról győzködtünk, hogy a rácsokat meg lehet ám fogni!


Most viszont én nem fogok aludni, beadtuk a bébiőrt szervizelni, mert a kijelzője elkezdett spórolni a ledekkel, pont mint a projektoros ébresztőórám, csak találgatni lehet, vajon milyen számot akar mutatni azzal a három félpálcikával. Ráadásul, mialatt írtam e sorokat, egyszer csak felsírtál, de úgy, hogy azt gondoltam, beszorult a lábad, vagy beütötted a fejed, berohantunk hozzád, és csak feküdtél mintha aludnál még, valószínűleg így is lehetett, és keservesen sírtál. Felvettelek, de még soha nem éreztem ennyire ernyedtnek a testedet, a fejedet a vállamba fúrva zokogtál, pedig mindig egyenesen tartod magad, nem szoktál bújni. Úgyhogy nagyon megijedtem. Letettelek és ellenőrizem, hogy mozog-e kezed, lábad. Mozgattad, jó. Levetkőztettelek, abbamaradt a sírás, nyújtóztál egyet és azóta alszol. Huhh. Állítólag kedden már csak 30 fok lesz.

Tíz hónaposan

Július 4-e van, rettenetes meleg már sokadik napja, szenvedünk is rendesen. Mikor a Maminál voltunk egy hetet, valahogy elviselhetőbb volt, hűvöseb volt a ház, ki lehetett menni a kertbe, itthon bent is 30 fok van, pancsolni jobb híján az erkélyre megyünk. Ha már nagyon nem bírjuk, irány a Köki Terminál...

A tizedik hónappal jópár készséget kifejlesztettél. Műszaki érdeklődésed töretlen, a kábelek tüzetes tanulmányozása után most azok eredetét vizsgálod, hol csatlakozik és mihez, és szét lehet-e választani. Aktuális kedvenced a konyhában felfedezett lefedett vezeték kiállás, amihez legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha közöd lesz. Egy pillanat alatt képes vagy kikapni a falból a szerelvénydoboz fedelét. Vagyis már nem, mert Anya résen van és mielőtt hozzáérnél, eljátssza neked a szigorú szülőt, amin egyelőre te jókat nevetsz...

A vezeték nélküli telefon - vezeték híján - csak a gombokkal való szórakozás lehetőségét kínálja, de ezzel is simán ámulatba tudod ejteni az annak egyben maradásáért drukkoló muttert, mikor egy mozdulattal lezárod a billentyűzetet, majd mielőtt kétségbe esnék, hogy hogyan is kell kioldani, megint hallok egy hangjelzést...kioldottad. Egyszer a laptop megjelenített képét is elforgattad 90 fokkal, csak hogy véletlenül se érezzem, hogy eseménytelen lenne veled az élet. De legalább megtanultam a forgatáshoz szükséges billentyű kombinációt! Csak még nem tudom, mikor fogok élni e remek lehetőséggel, mert annyira nem vicces, hogy nem arra mozog az egér, amerre szeretném.

Verbális készségek terén, dobhártyánk legnagyobb örömére, kevesebb a sikoly, és egyre több a cukibbnál cukibb kis hangocska, szótagocska, és amit így szavakban nem is lehet igazán kifejezni, az az édes kis elnyújtott elégedettség-hang, mikor valami nagyon jól sikerül vagy végre megszerzel egy áhított tárgyat. Szeretsz énekelni is, leginkább babakocsiban, autóban és akkor, ha ismerős dallamot hallasz. Sokat kérdezel, persze csak "eh" és "áh" hangokkal, lelkesen mutatva vagy paskolva a tárgyat, amit meg kell nevezni. Ha például eszünk, az etetőszéked mellett álló kenyérsütőt megérinted, nagy kerek szemekkel rámnézel és
-"eh?"
-"Kenyérsütő"
-"eh?"
-"Kenyérsütő"
-"eh?"
- "Kenyérsütő, abban sütjük a kenyeret"
-"ah?"
-"Lámpa"
hamm, eszel egy falatot, körbenézel, tapogatsz, mutogatsz, majd
-"eh?"
-"Kenyérsütő"

Végre, végre, felfedezted, hogy a világ nemcsak vízszintes, hanem függőleges dolgokból is áll. Elkezdtél felkapaszkodni magasabb tárgyakra, néha Anyára és Apára, aminek mi rettentően örülünk! A mászás még mindig nem a te stílusod, ezért még segítünk rávezetni, hogy lábad is van és hogy sokkal erősebb, mint a karjaid, amikkel emberfeletti erővel húzod fel magad, és sok esetben érted is, miért tapizzuk annyit a térdedet, bokádat, mert tudod használni őket, csak még nem tökéletes a kapcsolat, de ráérsz, még van időd bőven, hogy kialakuljon, ezt Kornél cica nevében is megerősíthetem.

Szereted a társaságot, mindenkivel nagyon barátságos vagy, ha sétálunk, minden járókelőre úgy mosolyogsz, mintha ismerősünk lenne, mutatod nekik, hogy van vizipisztolyod, baglyos rágókád, cumid. És ha nem jön járókelő, az autókat figyeled meg, különösen a kerekeiket.

Ha este megjön Apa, borzasztóan örülsz neki, amit megértek, azután, hogy az egész napot velem vagy kénytelen tölteni, és ennek az örömnek hosszú sikolyokkal adsz nyomatékot. Ha Apa olyan felelőtlenül merészet tesz, hogy nem veled tölti a megérkezése utáni időt, hanem mondjuk vacsorázik, az ágyadból parancsolod a szobádba hangos "Ava!" kiáltással, úgyhogy én ezt az első kimondott szavadnak deklarálom.