Stille Nacht

Micsoda csendes, nyugodt éjszakánk volt! Tamás éjfél előtt kis susogós noszogatás mellett elaludt. Ha finoman fogom a kis vállait, karjait, nem tud hevesen vezényelnil, ami láthatóan mindig kizökkenti az elalvási folyamatból. Így a kezecskéit is be tudja tömni a szájába, aminek nagyon tud örülni. Kértem, hogy egy órácskát hadd aludjak és kiosontam a szobából. Nézegettem egy ideig a légzésfigyelő pislogását, szép egyenletes, alvós légvételek voltak. Mikor legközelebb kinyitottam a szemem, a hangjára ébredtem, de nem sírt, hanem megint az az édes kis sóhajtozós nyöszörgés volt. Természetesen 3:00 volt. Ezt hogy csinálja??? Ettünk, büfiztünk, pelusoztunk, kicsit beszélgettünk, susogtunk, aztán elszenderedtünk. Egy nyikkanás nélkül. Olyan jó volt látni a kis kisimult, elégedett arcát. Kíváncsi voltam, mennyi idő telhetett el. Megnéztem az órát a hálóban: 4:00 volt. Ebből a gyerekből katona lesz.