Kicsit szégyellem magam, mert Tomi évfordulóin még nagyon naprakész voltam, és sikerült még aznap írnom. Mennyi időm és energiám volt!!!
Hát, Réka is betöltötte első életévét, Isten éltessen sokáig, drága kicsi lányunk!
Annak ellenére, hogy előre készültünk pl. átgondolt menüvel, nehogy túl sok legyen egyszerre a szülinap és a szenteste, eléggé kimerültünk Apával a nap végére. Nem is azért, mert sok volt egyszerre a tennivaló, hanem mert először csináltuk, szokatlan volt, még alakulni fog, de inkább azért, mert Tomi a hatalmas energiatöltetével és szünet nélküli figyelemigényével jócskán próbára tette az idegeinket. Átlag 3 percenként jutottunk az őrület határáig, közben azért igyekeztünk megőrizni az ünnepek meghittségét. Kemény meló volt. A lényeg, hogy mind a szülinap, mind az ajándékozás szép emlék marad. Tomi karácsonyfás versmondása, a hatalmas öröme, mikor meglátta a piros billencset, pont azt, amit szeretett volna Jézuskától, és Réka a cuki kis lila ruhácskájában, a mennyei finom tejszínes csokitorta, a gesztenyés kacsa és a provence-i lazac, mmmm. A fényképeken kissé elcsigázott, itt-ott eszelős tekintetű szülők látványán meg majd jókat nevetünk évek múltán is.
Egyéves Rékánk mostanság szívesen időz különféle bútorok segítségével két lábán, közben vizsgálódik, pakol (és elpakol!), kapaszkodós lépegetései is egyre magabiztosabbak. Ügyesen tud leszállni a kanapéról, popsival tolatva, lábakkal talajt keresve, és erre senki a világon nem tanította.
Kornél cicát már lent is Gó, Kóé, Gójé, Góóój szavakkal köszönti, a konyhában a lámpán lógó gólya már Rékának is régóta ismert családtag, és be is épült a szókincsbe, majdhogynem tisztán gólya-ként, de amúgy még minden más, plafonról vagy magasból lógó dolog gólya. Szereted mondogatni, hogy helló, kuka, kuta, vájóvájó, dejó (utóbbit úgy rendesen, felkiáltó módban, ahogy kell) és egyébként nagy dumagép vagy, nem győzünk olvadozni a szövegeiden.
Az integetés és tapsolás mellett már a puszidobás is megy, szeretsz fésülködni, csatot a hajadba tenni, úgy ahogy egy egyéves teszi, űbercukin. Táncizni úgy szoktál, mint M. Flatley, a géppuskalábú. A kúszás már a múlté, épp most is négykézláb settenkedsz be hozzám az irodaszobába, és a vendégágyra felkapaszkodva belekezdesz az Anya, miért nem velem foglalkozol?! üzenetet rejtő sikoltozásba. Gyorsabbra veszem. Egyik legkedvesebb időtöltésem veled, mikor a földön vagy a kanapén fekszünk, hempergünk, összebújunk, és rövid lélegzetvételi szünetekkel egyszerre, egyforma hangon mondjuk, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ...... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ....ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.... Ez így leírva baromi értelmesnek tűnik, de higgyétek el, nincs a világon jobb dolog, mint ezt csinálni legalább 2 percig. Közben egy kicsit meg is eszel, és a végére csupa nyál mindenem. Ezt a játékot te találtad ki. Van, amikor Mamival is játsszátok, de olyan is van, hogy hárman csajok játsszuk. A fiúk ezt valahogy nem értik.
Minden amit Tomi csinál nagyon érdekes, még akkor is, ha emiatt kizár, odébb tesz, arrébb nyom, te akkor is visszamész és vele akarsz lenni. Tomi szerencsére nagyon szeret játszani. Egyedül is eljátszol, de sokkal jobban szeretsz Apával, ha ő nincs, Anyával, esetleg Rékával játszani. Napjában megszámlálhatatlan alkalommal hangzik el az Aaapaaa, játszoool?, Apa, játsszál! vagy a Játsszunk? (Jáccsunk, olyan jó macsósan) mondatok egyike. Még akkor is, ha előtte pár perccel Apa játszott veled. Vagy beiktatott egy pisiszünetet. Ha játszunk, akkor általában a Leszünk barátok?-kal indítunk, ha megvan a barátság, indulhat a közös munka a járművekkel vagy szerepjátékozás az állatokkal, esetleg egy kis bújócska, harc, ilyesmi.
Most Maminál vagy, Bonyhádon esett a hó, sokkal több, mint itt Pesten, ügyesen lapátoltál is már, még a szomszéd Ilonka néniék elől is elhánytad, és állítólag nagyon élvezted. Pár nap és hazajöttök busszal, Apa már nagyon várja, hogy tűzijátékozhasson veled, és most már mi is csatlakozhatunk hozzátok Rékával. Annak ellenére, hogy sokkal csöndesebb a ház így, kivéve, mikor Réka zendít rá, mert őt sem kell félteni..., fura érzés, hogy nem vagy ott a vásárlásnál, nem halljuk a véget nem érő kérdés és komment áradatodat... és mindig úgy gondolkodunk Apával, hogy ehhez meg ahhoz most mit szólna Tomi... De lesz időnk bőven pótolni, addig igyekszünk sok-sok energiával és türelemmel felvérteződni, hogy jó sokat tudjunk veled jáccsani.
