Mindig is kíváncsian vártam, vajon mennyire fogom érteni a babám sírásait. Két hét aktív együttlét után a következő sírásmódokat tudjuk megkülönböztetni:
Kiesett a cumim: levegőért kapkodós, kalimpálós, ha nem vagyunk elég gyorsak, elcsuklós ehh..ehh, majd elnyúlós eeeeeh-be megy át.
Egyedül vagyok, ringatásra vágyom: megbántott szájbiggyesztős, hosszú e vagy á, de csak moderatoban.
Tele a pelus: éles elnyújtott eeee vagy íííí.
Éhes vagyok: morcos, türelmetlen, oldalra fordulós-cicikeresős mecsergés, ami az idő múlásával egyenes arányban erősödik, hacsak nem vetünk be néhány cselt, mint pár korty tea és/vagy cumin dolgozás, amíg a fogás elkészül.
Fáj a hasam: elgyötört, ráncos arcú, hosszú ááááá, oááááá, leeeee, neeee, ahogy erősödik a görcs, rekedt sikítás, míg a levegő el nem fogy...irgalmatlanul hosszú szünet, míg végre levegőt vesz, hogy aztán folytatódjon a torokszaggató kínlódás. Szerencsére ebből mostanában kevés fordul elő. Kop-kop.
Fáradt vagyok, most már letehetsz a kiságyba: eeee vagy meeee, megint csak moderato.
Nagyon tuti megfigyelések, és milyen érzékletes leírás!:))) Talán ki kellene nyomtatni, és a hűtőre mágnesezni miheztartás végett a maminak.
VálaszTörlés(Ki tapadt fel a plafonra ezért a profi gólya-fotóért? - Csak vicceltem:) )
L. ötlete pedig az volt, hogy a gyerek ruháira kellene nyomtatni. :D
VálaszTörlésOlyan sírása nincs, hogy "Anyaaaa, írjál máááár a blogbaaaa"? :-)
VálaszTörlés