Túl az első éjszakán

Nem térek napirendre, egyszerűen nem térek napirendre. Hugh Jackman Budapesten van. Épp, mikor Tamás és a mi sorsunk fonalai összefonódtak. Aki most kapcsolódna be az olvasásba, gyorsan leszögezem, nem azért kapkodok levegő után, mert elszédültem Hugh Jackmantől, és mit képzel ez a kölök, hogy pont most köt le, mikor mehetnék a Blahára Hugh nyakába ugrani, hanem lapozzunk gyorsan vissza június 29-re, és akkor mindenki mindent érteni fog!
Na, túl vagyunk az első éjszakán. Kezdő anyaként egyből zavarba jöttem, hogy most akkor igyak-e sok kólát, hogy fenn tudjak maradni az éjjeli etetésekhez, vagy inkább ne igyak, de feküdjek le én is, mikor a baba este elaludt. Ebből egy kombót csináltam, egy pohár kólát ittam, kicsit tettem-vettem a lakásban, elkezdtem nézni a Blair Witch Project-et, hogy ráhangolódjak az éjszakára, aztán a film felénél megvilágosodtam, hogy mekkora ökör vagyok, nyomás aludni, a kipihentség mindennél fontosabb. Hajnali egy órakor besokalltunk a légzésfigyelő kattogásától, levettük a hangot, csak villogón maradt. Ezért 10 percenként néztem a falat, hogy pislog-e a fény. Bébike mint a kisangyal, aludt. Három előtt már kezdtünk aggódni, hogy mi van, csak alszik, és alszik, nem erre készültünk. Három nulla nullakor hallottuk az első nyöszörgést, itt az idő, jöhet a tápi. Evés után böfi, böfi után peluscsere, aztán jött egy kis nyüglődős nyöszörgés, amit 3:57-kor a karomon történő elernyedés követett. Betettük a kiságyba, bebújtunk a nagyágyba, majd negyed óra múlva ismét felsírt. Most Apa ment vigasztalni, olyan tutin tud suttogni, hogy én 3 perc alatt álomba szenderülök tőle, ez Tamás esetében ötkor valósult meg. Apa bevetette a duruzsolós rádió trükköt is, ami úgy tűnt, működött is. Ezek után reggel nyolcig húzta a lóbőrt az úrfi.
Kipróbáltuk és már kétszer működött is a suttogó (Tracy Hogg) ütögetős-susogós módszere, amikor is úgy tudunk segíteni a babának elaludni ha nem tud, hogy ütemesen lapogatjuk a hátát és közben úgy adjuk ki a "shhh" hangot, mintha fújna a szél vagy a szomszéd lakó eresztené a fürdővizet. Most is ezért tudok itt klimpírozni a laptopon, mert ezzel tettük le Bébit. Rettenetesen büszkék vagyunk magunkra. Tudjuk, kezdők szerencséje...
Belekóstoltunk a fürdésbe is, nem csináltunk nagy faxnit belőle, gondoltuk, ha nagyon tiltakozik, csak áttörölgetem. Először nem tetszett neki, mikor a lábát érte a víz, így maradt a törölgetés a kád fölött, aztán tettem egy újabb kísérletet popsimosásra, az úgy tűnt, jól esett neki, mikor belemerítettem a meleg vízbe.
Na, elteszem magam holnapra, hátha most is sikerül, akkor van majdnem két órám!!!