Találkozás nagymamival

Ma igazán különleges napunk volt. Első találkozásunk nagymamával és nagynénivel, ha a skype-os találkozásokat nem vesszük számításba. Meg lett dicsérve a formás fejecskénk, a tökéletes fülecskénk, a 10 kicsi zongorista ujjunk és a különösen jó alvókánk is, mikor elmentünk egy körre a mózessel. Kaptunk jó sok cuki kis retro rucit, amit még jómagam és tesóm viseltünk hasonlóan hamvas korunkban. Lesz jó sok fotótéma! És végre nem csak két darab 56-os rugit kell már felváltva hordanunk, mert érkezett utánpótlás: mama pont olyan 2 rugit hozott, mint a meglévő és nagyon praktikusnak talált brekis, csak éppen cicás-kutyás és koalás-kiskacsás kiadásban, pedig egy szóval sem említettük neki, hogy ilyenünk van! Mert ugye kivétel nélkül mindenki lebeszélt az 56-os rugdalózóról, "Nehogy vegyél, mert még rá sem adod, már kinőtte!" Ehhez képest, így közel három hetesen, Tamás tökéletesen belefér még az 56-osba, és elveszik a 62-esben, amiből természetesen jó sok van...
Mama végre babázhatott, ami első perctől kezdve nyugalommal töltötte el bébikét, és felidéztünk jó pár verset, mondókát és éneket, amit óvónéniként mondott sok-sok éven át és nagymamaként fog még sokszor mondani és énekelni. Hamar eltelt a nap, nemsokára jöhet a fürdés, be is fejezem mára, mert kicsit hosszadalmas az egykezes gépelés, fiatalúr rákapott a bal karomra, most is itt lazul.