Reggel elmentem dokinéninkhez, mert mióta megszületett Bébike, a bal mellem úgy fáj, mintha boxzsáknak használták volna. Le is állítottam a Medela projektet, a továbbiakban rábízom magam Tamáskánk saturendszerére. Doktornéni azt mondta, nincs aggódni való, vegyem úgy, mintha hagyományos szoptató anyuka lennék kis mellgyulladással, jegeljem, lázcsillapító, ami ilyenkor kell...ha huzamosabb ideig fennáll, csinálunk egy mammográfiát...Hát jó.
Ma 200 km-t futott alattunk a kocsi. Pedig csak itt jártunk a környéken. Fél kettőre mentünk Battára találkozni Gabikával és Életetadónkkal, hogy onnan együtt elmenjünk az illetékes anyakönyvi hivatalhoz aláírni az örökbefogadást engedélyező határozatot, így a mai naptól előléptettek gyámmá, tehát mostantól én vagyok többek között a gyermek vagyonának kezelője vagy perindítási szándéka esetén a törvényes képviselője is. Mindez csupán szűk két órát és Gabika részéről erőteljes érdekérvényesítést vett igénybe.
Ezután elbúcsúztunk Életetadónktól, hát nem ment könnyek nélkül. Ajándékot is kaptunk: egy babanaplót és egy trendi, csajozós farmernacit. Nagyon jó volt hallani Tőle, hogy Gabi néni jó szülőket választott a Babának, és mi sem kívánhattunk volna jobb Életetadót, mint Ő, ezt kezdettől fogva éreztük.
Negyed hatkor indulás haza, bekapni pár falatot, csekkolni, hogy macska reggel óta előkerült-e, nem, még csavarog, aztán tovább a kórházba, ahol Tamás pillanatok alatt kisimította az összes idegszálunkat. Olyan tündér volt. Úgy kaptuk meg, hogy a pólyából félig kibontva lógott a csecsemős nővér karján, hogy tegye-e tisztába, mert ez a gyerek annyit eszik és kakál, hogy az szégyenletes, de másik nővérke biztosította őt afelől, hogy anyuka már csinálta, elboldogul majd vele. Nagyon elégedettek voltunk a hír hallatán, és tényleg szépen meg volt rakva az a pelus. Annyira édes, ahogy elvan, miközben pelenkázom. Aztán evett egy jó 60-ast, jó emberesen telerakta a friss pelust, jött egy adag buksi, rápihent, aztán kis nazgul téma (lásd augusztus 28., Frodó), ezt már tudjuk, mit jelent, pólyából kihámoz, műsoros pelust eltávolít, kising, pólya visszavarázsolva, öv ízlésesen megkötve, kész a kicsi Jedi. Aztán legnagyobb gyönyörűségünkre mosolyogva csicsikált egyet a karjaimban.
Szia,
VálaszTörlésööö, nem tudom, milyen típusú a dokinéni, de én úgy tudom, szoptatásos mellgyulát nem jó dolog jegeléssel kezelni, mert attól apad a tej. Langyos víz (zuhany) és közben masszír - tudom, fáj (ha találsz csomót, akkor azt pláne, ha próbálkoztok a szoptatással, akkor a Kisfiatok álla legyen a csomó irányában). (De ne bízz bennem, kérdezz szoptatás témában jártas szakembert, és ígérem, ez volt az első és utolsó alkalom, hogy "beleszólok").
A többi hírnek nagyon örülök!
Nem baj, ha beleszólsz, szívesen veszek minden építő jellegű tanácsot! Esetemben nincs mi apadjon, mert nem voltam elég kitartó a próbálkozással és nemrég hallottam egy szomorú történetet egy anyáról, aki szülés után 4 hónappal elment, nem akarom részletezni, megijedtem, hogy csak ártok magamnak és nem medeláztam azóta.
VálaszTörlésaz SNS-t (szoptanít) még megpróbálom, aztán meglátjuk. :)
VálaszTörlésNekem tényleg viszonylag homályosak az ismereteim (nem voltam nagy csárda, kb. fél-3/4 gyerekre elég mennyiség volt, de a mgy. kötelező elem mindenkinél :-)), de úgy tudom, a mellgyula a pangó tejtől van, tehát valami megindult. Olyan rémlik, hogy külön van a tejleadó reflex és a tejelválasztó reflex. De a langyos víz és a kimasszírozás mindenképp használ...
VálaszTörlés