Máté 7.7

Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek.

Gólyahíres nagycsaládunk védőnénije ma helyretette bennem, mi is valójában a napirend. (Apának állítólag voltak próbálkozásai, hogy értésemre adja, de a receptoraim valahogy nem voltak ráhangolva. Bocs, Apa!) Ámulva és bámulva olvastam a fórumon, hogy milyen gyönyörűen átalusszák egyes babák az éjszakát, van, aki már az első naptól fogva, ahogy hazakerül.
Megkérdeztem, hogyan csinálják.
Kaptam rögtön biztatást, hogy nem rontottuk el, nem kell aggódni, alakul ez még, de azért Ibolya védőnéni is írt nekem pár sort, hogyan is kellene beállítani azt a napirendet. A napirend nem azt jelenti, hogy felkelek, amikor Tamás felsír és megetetem, aztán kb. 3 óránként ez ismétlődik, míg megint felkelek valamikor, közben egy kis játék, egy kis babakocsizás, egy kis fürcsi kb. ugyanabban az időintervallumban minden nap, hanem én diktálom az etetések pontos időpontját, kezdve pl. reggel 6-kor, és ehhez igazítom a három órákat este 9-ig, amikor Tamás a napi utolsó adagját kapja meg. Ha ezt így csinálom, pár napon belül beáll a napirend és Tamás nem fogja mohón követelni a betevőt, nyelni vele a levegőt, ami hasfájásba torkollik, amitől egész nap és éjszaka zaklatott alapszinten funkcionál, hanem egy nyugodt, kiegyensúlyozott kis ember lesz, aki átalussza az éjszakát. Minimum háromszor már biztos elolvastam ezt a Spockban vagy a Suttogóban, nem beszélve Apáról, de nekem Ibolya kellett ahhoz, hogy az üzenet átszivárogjon agyam babagondozási információáradat ellen felhúzott membránján és sikeresen célba érjen.
Holnaptól ezen fogok munkálkodni. Izgatottan várom az eredményt!
És ezúton kérek elnézést kicsi Tamástól, hogy erre négy hetet kellett várnia!    

Tarnai popsi

Gyógyszertárban megkérdeztem, mennyibe kerülne a hagyományos gyógyszertári tégelyes popsikenőcs, ha nem receptre venném, mert olyannal még nem sikerült találkoznunk, holott minden anyuka ismerősöm erre esküszik, és én is úgy képzeltem, hogy ezt fogjuk használni. Dokinénink még valamikor Tamás születése előtt valami zöld tubusos borzalmat írt fel, hamar fel is hagytunk az alkalmazásával, viszont kedden a rendelőben elfelejtettem tégelyes receptet kérni. Szóval ma megkérdeztem, erre visszakérdez a patikus, hogy Infantumra gondolok, vagy Tarnaira. Na most az Infantum a már említett zöld tubusos borzalom, és nem tégely (grrrr), Tarnai meg a dokink neve, így kendőzetlen döbbenettel, de annál nagyobb kiváncsisággal, és eltökéltséggel, hogy ha fene fenét eszik, akkor is lesz nekem tégelyes popsikenőcsöm, utóbbit kértem. Hozták, tégely volt!
Rajta felirat: Tarnai popsi
Itthon megnéztem a neten, hogy létezik-e ilyen, mert miért ne létezhetne, van Lenkei meg Béres, akkor biztos van Tarnai is és csak vicces egybeesés, hogy dokinénit is így hívják, de nincs! Lehet, hogy ez teljesen természetes jelenség, de mint Tamás, ezen a téren én is újszülöttnek számítok, akinek minden vicc új, és ezen a viccen én baromi jót szórakoztam!

Kendős

Reggel megtettük első hordozókendős sétánkat! Leugrottunk péksütiért, közben olyan szépen elszenderült prüntyőke, hogy fogtam a tápis recepteket és lementünk a gyógyszertárba. Végig olyan szépen elvolt, éreztem, hogy nagyon jól sikerült a kötés, tökéletes a feszesség, pont jó helyre pozicionáltam, szóval végre sikerült zöldágra vergődni az elasztikus kendővel. Bónuszként a gyógyszertárban maga elé engedett egy fiatalember, igazi anyuka lettem! :)
Már csak a vászonkendővel kellene megbarátkozni, azzal még nem jutottam közös nevezőre. Lehet, hogy az a baj, hogy míg az elasztikus kendő túl hosszú, a vászon túl rövid. Mindenesetre ha elfogy a cérnám velük, ott van a kötözés- és csavarodásmentes, ambár kevésbé természetközeli chicco kenguru. Ismerősök kérdezték, hogy miért nem mei tai-t használok...

Esti ez+az

Tamás itt alszik mellettem a kanapén (20:40). Néha a frászt hozza rám: nyújtózik egyet, aztán hirtelen sírásra torzul az arca, elkezdi a kitörés előtti ehh...ehh erőlködős hangokat, aztán....alszik tovább békésen, kisimulva. Ezt elég gyakran meg lehet figyelni nála. Gyanítom, összefügg a pocaktevékenységgel, mert mindig követi ezeket egy kis pukizás. Hasonló a helyzet az ébredésekkel: kicsi drágám, annyira édes, mikor kezd nyújtózkodni a pincuri karjaival, észleli, hogy mellette vagyok, mosolyog, kinyitja a szemét, és eltörik a mécses, máris üvölt mint a fába szorult féreg. Próbálok nem arra gondolni, hogy a látványom hozza ki belőle...

Megvolt a fürcsi, az mindig megnyugtatja, édes pofival asszisztálta végig, aztán a pelenkázón már visított a vacsiért. Érdekesen változik a visítás, azt gondolnánk, ahogy növekszik, mélyebbé válnak a hangok, de Tamás esetében az evés előtti visítás olyan lett, mint egy dühös kislány sikítása egy kis mutálással megspékelve. Nagyon zokon veszi, ha büfiszünetet tartunk, ad is rendesen a dobhártyánknak. Apa csak erőszakinak hívja ilyenkor.

Kár, hogy a kis hangocskákat nem lehet jól leírni, de igyekszünk levideózni, hogy valami megmaradjon, tüneményes, ahogy a cumival a szájában tudja mondani, hogy aja-aja...aja-aja. Pelenkázás és fürdés utáni matatás alatt is megvan a szokásos jókedvű incifinci nyekergés, és elalvás előtt az az édes kis hümmögése, amit legtöbbször a boci felé forulva ad elő. Boci egy párnáról néz Tamásra, akit elbűvölnek a fekete foltjai, pár napja már meg is érinti őt, miközben diskurál vele.

Egy hónapos státusz

Tegnap, mivel Tomi már öt hetes, kis késéssel sor került az egy hónapos státuszvizsgálatra. Szépen megterveztük a délutánt: először elmegyünk tejért, aztán eszünk és megyünk a rendelőbe. Tudtam, hogy tetszik neki az autózás, és nem is csalódtam, gyönyörűen végigszunyókálta a tejbeszerzős utat, a kipakolást, a berakodást, senki és semmi nem ébresztette fel hordozós álmából. Itthon tápi után hasra fektettem a babakocsiban és legnagyobb gyönyörűségemre egyből el is aludt, még a másfél órás várótermezést is végigaludta! A rendelőben kétszer felavatta a vizsgálóasztalt, szerencsére csak pisivel, közben anyukája borzasztó büszke volt, hogy egy nyikkanás nélkül tűrt minden macerát, sőt, tágra nyílt szemekkel, érdeklődve nézegetett körbe. Mázlink volt, hogy nem ázott el a ruci. Asszisztens nénitől meg is kaptam, hogy "Pisis ne legyen, mert látom, anyuka nem hozott váltóruhát." Hát igen, mindig van mit tanulni, de könyörgöm, még soha nem vittem gyereket orvoshoz! Lényeg, hogy ez mit sem változtatott anyai büszkeségemen. Kifelé menet pedig begyűjtöttünk sok "Jaj, de éééédeeees!" és "De cukiiii!" elismerést a nagy, két és hat hónapos babák anyukáitól.
Tamás születése óta 1260 grammot cumizott össze (3960 g), és 7 centit nyúlt (54 cm). Már csak 2 centi és búcsúznunk kell a tündi-bündi 56-os kollekciótól. Jaj, milyen gyorsan felnőnek!

Gyakorlatok hasfájásra

Pocak továbbra is fájogat, hol kevésbé, hol rendesen megcsavargatva szegénykém bélését. Az éjszakázásról Tamás baba továbbra sem hajlandó lemondani, igaz, most mintha kicsit nyújtott volna a szoros 3 órás időbeosztásán, közeledünk a 4 órához! Az elmúlt napokban, jobban mondva éjszakák alatt olyan békések voltak az etetések, szépen lassan bekortyolta a 100 mili tápit, büfi, alvás. Tegnap 4 üveg tejet kaptunk, este már azt kapott. Lett is olyan eget rengető visítás belőle, hogy egyszer s mindenkorra megfogadtam, nincs több női tej, olyan, mintha szegénykét szándékosan kínoznánk vele. Éjjel kettőkor fogtam és mérgemben kiöntöttem az egyik üveget a mosogatóba. Azért azt megbeszéltem vele, hogy nappal még kipróbálunk egy adagot, ha akkor is így meggyötri, soha többé nem kérünk tejet. Tamás öt perc múlva el is hallgatott és békésen aludt a következő etetésig, ami már Milupa komfort volt, nem is volt sírás utána. Na most a reggeli tejcsi után elmaradt a jajveszékelés...passz.
Szerencsére nem vagyunk teljesen tehetetlenek, ki lettünk tanítva, hogy milyen masszírozások könnyíthetnek babánk nyomorúságán. Van a körkörös pocakmasszírozás, amikor az óra járásával megegyező irányba kell simítani a hasikát, aztán van a nap-hold technika, ami az előbbi kiegészítve a bal kéz félkörös mozdulata a köröző jobb kéz fölött (ez éjszaka és hajnalban kimarad, mert a kómás fejemnek igen nagy kihívás); van a zongorázós, mintha a pocakon végigzongoráznánk Tomi jobb oldalától a bal oldaláig, van a különféle lábemelgetős, ez kisebb fokú nyüglődős elalvás közben nagyon hasznosnak bizonyul, jó kis pukikat lehet vele eregetni. Mindezt megtámogatjuk egy kis Gripe Waterrel és sok-sok beszélgetéssel, puszival, simivel, így már elég hamar célba érünk, jöhet mindenkinek a pihentető alvás.

AdSense - csak az értelem hiányzik...

Blogírásom kezdetén ismerkedtem a különböző itt elérhető alkalmazásokkal, köztük az AdSense reklámfelület biztosításának lehetőségével is. Mivel akkor még nem sokat írtam, nem is tartotta a rendszer a blogomat alkalmas reklámfelületnek. Ma kaptam egy levelet, amelyben tájékoztatnak, hogy "Ön jelenleg bekapcsolta a Nemi és intim higiénia kategóriát, amelyben születésszabályozással és fogamzásgátlással kapcsolatos reklámokat láthatnak olvasói". Ehhez a briliáns működéshez csak gratulálni tudok az AdSense csapat minden tagjának! Lehet, hogy már csak brahiból is be fogom kapcsolni ezt a funkciót!!!

Illusztráció

Catherine Tate...imádom!

http://www.youtube.com/watch?v=gXyk0a7pVJ8

... a videót azóta persze eltávolították, de tényleg vicces volt. ;)

Oroszlán

Végre annak is utána tudtam nézni, hogy Tamás csillagjegye szerint oroszlán-e, avagy szűz. Ünnepélyes keretek között jelentem, azon szavazóimnak volt igaza, akik az oroszlánra tippeltek, vagyis a többség nem tévedett! Ha Tamás a szűz jegyében szeretett volna megszületni, 1 óra 27 perccel későbbre kellett volna időzítenie megérkezését!

Szeptember 23-án

Bizonyos olvasói nyomásra kénytelen vagyok valami irományt összehozni. Mami feljött hozzánk a hétre, hogy kicsit pihenhessek, rendesen egyek és persze, hogy lássa a gyerek a nagyanyját és vica-verza. Minden napunk tökéletesen alakult. Volna, ha én nem én lennék és anyukám nem ő lenne.

Lefeküdtem kicsit aludni, mert Tamás is elaludt, de fúrnak a szomszédban, úgyhogy tudom folytatni...

Na, szóval 2-3 heti konstans alvásmegvonás az ember idegeit olyan mértékben kikezdi, hogy egyszerűen nem ismer magára. Olyan ártatlan kérdések, és a rájuk adandó válaszok mint pl. "Ezt hova tehetem?", "Melyik edényt használhatom?", "Miért ilyen ritkás és kemény sörtéjű ez a körömkefe?" fájdalmasan megterhelőek az összes érzékszervnek, az agy logikai központja egyszer csak besül és nem marad más kommunikációs eszköz, mint a túlreagálós hiszti, ami Maminál úgy csapódik le, hogy legjobb szándéka és legnagyobb igyekezete ellenére csak púpnak jött a hátunkra. Szerencsére, mint az életben oly sok más dolog, ez az állapot is csak hullámokban éri el az embert, tehát így vagy úgy, rá lehet pihenni, és minden generáció újult erővel futhat neki a következő háromórás ciklusnak.
Mindeközben Tamásunk, aki ma kereken egy hónapos, - a továbbra is fennálló pocakgyötrelmek ellenére is - gyönyörűen kerekedik, édeseket mosolyog, nyünnyög és mond, és nagymami pihe-puha karjaiban jóízűeket szundikált. Olyan jókat derülök mindig, hogy pont azok a szituációk képesek ellazítani Tomi babát, amik más babákat jellemzően kihoznak a sodrukból: nagyon szereti, ha elmatatok rajta, öltöztetem, pelenkázom, a körmöcskéit csipegetem, fürdetem, fésülöm...így kell piperkőcöt csinálni a gyerekből.
Tegnap volt nálunk a Tegyeszes néni, hogy elvégezze a huszonhatodik környezettanulmányt, hátha megint fordulat állt be életünkben. Érkezése előtt sikerült 20 percet rápihennem a hajnali programokra, de a szeptemberi köd szépen megült a fejemben és nem is szállt fel jó ideig. Egy teljes órát töltött nálunk, hangjának enervált monotonsága vissza-vissza ringatott alfába, nem győztem kapaszkodni a konyhaasztalba, de szerencsére Apának is jelen kellett lennie, így talán ő tudott figyelni, de nagyrészt azt hiszem, csak az életéről mesélt, az egy-két releváns szociológiai, pszichológiai szálat, ami később számunkra is hasznos lehet, azért sikerült elcsípnem, de azt már Vekerdytől úgyis tudtuk. Fogalmam sincs, milyen benyomással távozott a halkszavú hölgy, de bízom benne, hogy látott már hasonló energiaszinten tengődő anyákat és apákat, hogy ne az aktív órai részvételünk alapján fogalmazza meg szakvéleményét. Jövő héten talán mehetünk is a gyámhivatalba, hogy végleg egy családdá váljunk!

Ezt nézd meg, Anya, ha legközelebb nem érted, mit mondok!

Mindig is kíváncsian vártam, vajon mennyire fogom érteni a babám sírásait. Két hét aktív együttlét után a következő sírásmódokat tudjuk megkülönböztetni:
Kiesett a cumim: levegőért kapkodós, kalimpálós, ha nem vagyunk elég gyorsak, elcsuklós ehh..ehh, majd elnyúlós eeeeeh-be megy át.
Egyedül vagyok, ringatásra vágyom: megbántott szájbiggyesztős, hosszú e vagy á, de csak moderatoban.
Tele a pelus: éles elnyújtott eeee vagy íííí.
Éhes vagyok: morcos, türelmetlen, oldalra fordulós-cicikeresős mecsergés, ami az idő múlásával egyenes arányban erősödik, hacsak nem vetünk be néhány cselt, mint pár korty tea és/vagy cumin dolgozás, amíg a fogás elkészül.
Fáj a hasam: elgyötört, ráncos arcú, hosszú ááááá, oááááá, leeeee, neeee, ahogy erősödik a görcs, rekedt sikítás, míg a levegő el nem fogy...irgalmatlanul hosszú szünet, míg végre levegőt vesz, hogy aztán folytatódjon a torokszaggató kínlódás. Szerencsére ebből mostanában kevés fordul elő. Kop-kop.
Fáradt vagyok, most már letehetsz a kiságyba: eeee vagy meeee, megint csak moderato.

Álmok

Mostanában minden éjszaka álmodom. Vagyis inkább mindig emlékszem az álmaimra, mert épp akkor ébreszt minket kicsi fiunk, mikor álom szakaszban járok. Vannak az izgalmas álmok, például az ejtőernyőzős, aztán a háttal kiugrós ejtőernyőzős, és van amikor Tamást babusgatom, etetem, betakarom nagy nyugalommal és elégedettséggel, amíg magamhoz nem térít a sírása, és észlelem, hogy mindezt csak álmomban tettem meg...

Találkozás nagymamival

Ma igazán különleges napunk volt. Első találkozásunk nagymamával és nagynénivel, ha a skype-os találkozásokat nem vesszük számításba. Meg lett dicsérve a formás fejecskénk, a tökéletes fülecskénk, a 10 kicsi zongorista ujjunk és a különösen jó alvókánk is, mikor elmentünk egy körre a mózessel. Kaptunk jó sok cuki kis retro rucit, amit még jómagam és tesóm viseltünk hasonlóan hamvas korunkban. Lesz jó sok fotótéma! És végre nem csak két darab 56-os rugit kell már felváltva hordanunk, mert érkezett utánpótlás: mama pont olyan 2 rugit hozott, mint a meglévő és nagyon praktikusnak talált brekis, csak éppen cicás-kutyás és koalás-kiskacsás kiadásban, pedig egy szóval sem említettük neki, hogy ilyenünk van! Mert ugye kivétel nélkül mindenki lebeszélt az 56-os rugdalózóról, "Nehogy vegyél, mert még rá sem adod, már kinőtte!" Ehhez képest, így közel három hetesen, Tamás tökéletesen belefér még az 56-osba, és elveszik a 62-esben, amiből természetesen jó sok van...
Mama végre babázhatott, ami első perctől kezdve nyugalommal töltötte el bébikét, és felidéztünk jó pár verset, mondókát és éneket, amit óvónéniként mondott sok-sok éven át és nagymamaként fog még sokszor mondani és énekelni. Hamar eltelt a nap, nemsokára jöhet a fürdés, be is fejezem mára, mert kicsit hosszadalmas az egykezes gépelés, fiatalúr rákapott a bal karomra, most is itt lazul.    

Élet, erő, egészség

Tamás ma kapta meg az első adag tejcsijét. Receptre kapjuk, minden kedden és csütörtökön mehetünk érte, ma három nagy üveggel is kaptunk, úgyhogy bőven el vagyunk látva. Az első kortyokat nagy homlokráncolás, gyanakvó szemforgatás kísérte, aztán egy kis protestáló szünet után azért csak lecsúszott az a 90 ml. Kicsi szemlélődéssel, kötelező ének- és mondókahallgatással lazult rá az új élményre, aztán egy finom fürcsivel zárta a napot. Meg kell zabálni, a maga alig több, mint 2 hetével olyan nagyfiúsan elvan fürdetés alatt, lehet vele mindent csinálni, még hajat is mosni. Nem tudom, ez a csoda meddig fog tartani, de még az is lehet, hogy inkább vízilabdás lesz.  

Stille Nacht

Micsoda csendes, nyugodt éjszakánk volt! Tamás éjfél előtt kis susogós noszogatás mellett elaludt. Ha finoman fogom a kis vállait, karjait, nem tud hevesen vezényelnil, ami láthatóan mindig kizökkenti az elalvási folyamatból. Így a kezecskéit is be tudja tömni a szájába, aminek nagyon tud örülni. Kértem, hogy egy órácskát hadd aludjak és kiosontam a szobából. Nézegettem egy ideig a légzésfigyelő pislogását, szép egyenletes, alvós légvételek voltak. Mikor legközelebb kinyitottam a szemem, a hangjára ébredtem, de nem sírt, hanem megint az az édes kis sóhajtozós nyöszörgés volt. Természetesen 3:00 volt. Ezt hogy csinálja??? Ettünk, büfiztünk, pelusoztunk, kicsit beszélgettünk, susogtunk, aztán elszenderedtünk. Egy nyikkanás nélkül. Olyan jó volt látni a kis kisimult, elégedett arcát. Kíváncsi voltam, mennyi idő telhetett el. Megnéztem az órát a hálóban: 4:00 volt. Ebből a gyerekből katona lesz.

Pocak macera

Prüntyőkénk két napja stabilan pocakfájós. A két napot csak úgy sejtem, lehet, hogy három, de lehet, hogy nincs is két napja, mióta itthon vagyunk, nekem kikapcsolt az időérzékem. Szerencsére Apa vezet egy tudományos statisztikát Tamás napirendjéről, ébrenlét-alvás, pisi-kaki, eszi-iszi időpontok mennyiségek, csak úgy miheztartás végett, plusz szakmai ártalomból. Egyik nap kicsomagolom a pelust és mit látok benne? Egy szabályos nyomtatott T betűt, bébi már nyomja a névjegyét. Két éjszakával ezelőtt fantasztikus volt, ahogy Tamás édesen nyünnyögve jelezte éjfélkor, háromkor és hatkor, hogy jöhet a tápi. Evett, büfizett, kinyúlt, letettük, aludt. Aztán egyszer csak jött pukimanó és befészkelte magát a pocakjába. Először fülsüketítő sírás jön, aztán belehergeli magát egyfajta falrepesztő ordításba, amit tovább is tud szegénykénk fokozni olyan intenzitásúvá, hogy ha még ennél is jobban lehetne, azzal már maghasadást lehetne előidézni. Mindezt szomszédaink legnagyobb örömére tegnap este héttől hajnal kettőig kisebb-nagyobb megszakításokkal. Azt hiszem, most egy ideig csak papírzacskóval a fejemen fogok kimenni a házból. Azért egyelőre biztató, hogy előbb-utóbb mindig meg tud nyugodni, mikor melyik ringatás, susogás, bugyolálás, sétálgatás, esti fürcsi működik.
Tegnap megtettük első mózeskocsis sétánkat a park körül. Nyunyó végigaludta, szereti a zötyögtetést. Kornél cicánk kicsit csalódott volt, mikor visszahoztuk a babakocsit is, de amúgy láthatóan ellágyult érdeklődéssel viseltetik az új jövevénnyel szemben. Mikor nagy a sírás-rívás, Kornél is félpercenként megpróbál úgy helyezkedni a fekhelyén, hogy meg tudja szoptatni a bébit, vagy ha elege van, ő is sértetten elkezdi mondani a magáét, és jelzi, hogy most inkább kimenne, esetleg nekiáll ropogtatni egy kis száraztápot. Azért tisztes távolban tartjuk őket egymástól, Tamás szobája tabu, de még be-bepróbálkozik a Shrekkes macska pofival, hogy engedjük őt is be. Soha nem jön az ölembe, csak Apáért rajong a büdös disznó. Egyik este viszont, mikor Apa már lefeküdt és én itt ültem a gépnél, egyszer csak odajött mellém, tétován nézett, hátradőltem, hogy na gyere, ha akarsz, rámászott a hasamra, átölelte a derekamat és a fejét sűrű dorombolások közepette a mellkasomra tette. Mire képes a testvéri féltékenység.
Védőnéni is volt nálunk tegnap délelőtt, megdicsérte, milyen formás, szép baba, mondta, hogy holnap majd jön a doktornéni is. Délben megint rázendítettünk, olyan hangosan, hogy doktornéni is meghallhatta, mert azonnal csengetett, nem várt holnapig. Kaptunk tejcsi receptet, csütörtöktől mehetünk anyatejért. Apropó, köszönöm az eddigi kitartó biztatást szoptatás témában, most egy kicsit mégis hanyagolom, mert nem nagyon akar összejönni a medelás projekt, szerintem engem egyszerűen anatómiailag nem szoptatásra gyártottak, na. Viszont mikor üvöltő Tamással a karomon letéptem magamról a szilikon csöveket és kijelentettem, hogy ennyi, én nem bohóckodom ezzel tovább, hát kell ez nekünk?, másnapra varázsütés szerűen elszállt a bal cickóból az addigra már eléggé aggasztó, mindig másfajta fájdalommal, húzással, szúrással jelenlévő fájdalom.
Bébike már lassan két órája békésen csicsikál. Remélem, pukimanó nem hosszútávra jelentkezett be hozzá.

Túl az első éjszakán

Nem térek napirendre, egyszerűen nem térek napirendre. Hugh Jackman Budapesten van. Épp, mikor Tamás és a mi sorsunk fonalai összefonódtak. Aki most kapcsolódna be az olvasásba, gyorsan leszögezem, nem azért kapkodok levegő után, mert elszédültem Hugh Jackmantől, és mit képzel ez a kölök, hogy pont most köt le, mikor mehetnék a Blahára Hugh nyakába ugrani, hanem lapozzunk gyorsan vissza június 29-re, és akkor mindenki mindent érteni fog!
Na, túl vagyunk az első éjszakán. Kezdő anyaként egyből zavarba jöttem, hogy most akkor igyak-e sok kólát, hogy fenn tudjak maradni az éjjeli etetésekhez, vagy inkább ne igyak, de feküdjek le én is, mikor a baba este elaludt. Ebből egy kombót csináltam, egy pohár kólát ittam, kicsit tettem-vettem a lakásban, elkezdtem nézni a Blair Witch Project-et, hogy ráhangolódjak az éjszakára, aztán a film felénél megvilágosodtam, hogy mekkora ökör vagyok, nyomás aludni, a kipihentség mindennél fontosabb. Hajnali egy órakor besokalltunk a légzésfigyelő kattogásától, levettük a hangot, csak villogón maradt. Ezért 10 percenként néztem a falat, hogy pislog-e a fény. Bébike mint a kisangyal, aludt. Három előtt már kezdtünk aggódni, hogy mi van, csak alszik, és alszik, nem erre készültünk. Három nulla nullakor hallottuk az első nyöszörgést, itt az idő, jöhet a tápi. Evés után böfi, böfi után peluscsere, aztán jött egy kis nyüglődős nyöszörgés, amit 3:57-kor a karomon történő elernyedés követett. Betettük a kiságyba, bebújtunk a nagyágyba, majd negyed óra múlva ismét felsírt. Most Apa ment vigasztalni, olyan tutin tud suttogni, hogy én 3 perc alatt álomba szenderülök tőle, ez Tamás esetében ötkor valósult meg. Apa bevetette a duruzsolós rádió trükköt is, ami úgy tűnt, működött is. Ezek után reggel nyolcig húzta a lóbőrt az úrfi.
Kipróbáltuk és már kétszer működött is a suttogó (Tracy Hogg) ütögetős-susogós módszere, amikor is úgy tudunk segíteni a babának elaludni ha nem tud, hogy ütemesen lapogatjuk a hátát és közben úgy adjuk ki a "shhh" hangot, mintha fújna a szél vagy a szomszéd lakó eresztené a fürdővizet. Most is ezért tudok itt klimpírozni a laptopon, mert ezzel tettük le Bébit. Rettenetesen büszkék vagyunk magunkra. Tudjuk, kezdők szerencséje...
Belekóstoltunk a fürdésbe is, nem csináltunk nagy faxnit belőle, gondoltuk, ha nagyon tiltakozik, csak áttörölgetem. Először nem tetszett neki, mikor a lábát érte a víz, így maradt a törölgetés a kád fölött, aztán tettem egy újabb kísérletet popsimosásra, az úgy tűnt, jól esett neki, mikor belemerítettem a meleg vízbe.
Na, elteszem magam holnapra, hátha most is sikerül, akkor van majdnem két órám!!!

Itthon vagyunk

Hát ez a nap is eljött! Igaz, az eltűnt okmányokból kifolyólag még mindig nincs sem születési anyakönyvi kivonatunk, sem tajszámunk, de végre itthon vagyunk mindhárman! Tamáskánk nem rejtette véka alá a kórház  viccesen Gyorsliftnek elnevezett szerkezetéről alkotott véleményét, végigordította a lefele utat, hogy a műszaki karbantartók biztosan meghallják valamelyik szinten, hátha csak erre várnak. Különös egyénisége van ennek a liftnek, igen kimért, körültekintő, nem kapkod el semmit. A hatodikon módfelett szívesen időzik, hol nyitott, hol csukott ajtóval, a földszint előtt pedig egy hangos kattanással megáll, hátha elszenderedett utasa azalatt a negyed óra alatt, míg a nyolcadikról leért. Az autóban már sokkal jobban érezte magát Tomicsek, nézelődött, leltárba vette mindenét, hogy elhozta-e a kórházból. Itthon egy kis nyüglődéssel indítottunk, édeskénk sehogysem találta a helyét, később kilogikáztuk, hogy kicsit túlbuzogtam az első itthoni etetést és többet szippantott magába, mint kellett volna, ez rendesen betett a bélésének. Apával felváltva vigasztaltuk, megállapítottuk, hogy a cumi bizony jóbarátunk, pedig nem akartuk mindenáron használni. Ötszöri peluscsekkolás után már nem tartottam olyan cukinak azt a nyolc patentot a kis koalás rugiján...Most 22.20 van és lassan már másfél órája alszik békésen, cumi nélkül. Fantasztikus érzés álomba ringatni! Hát itt tartunk most, az első éjszaka küszöbén.  

Miért nem vittük még haza Tamást?

Ismerőseink sorra kérdőre vonnak, hogy mi az, hogy még nem vittük haza a babát. Elmesélem. Hétfőn ugye aláírtuk a lemondó-örökbefogadó jegyzőkönyvet, Tamás baba gyámja lettem. Hurrá, egy lépéssel beljebb vagyunk! Most már bátran megírhattam az sms-t, hogy megérkezett a baba, jöttek is a gratulációk, amik nagyon jól estek. Már csak 3 nyomorult papír kell és kiszabadulunk a bürokrácia tömlöcéből, vagyis megkapjuk a hőn áhított és oly magasztos nevű Kihelyező határozatot és végre hárman mehetünk haza: 1. új környezettanulmány lakóhelyünk szerinti gyámhivataltól, mert június óta rengeteg fordulatot vehetett az életünk, lehet, hogy azóta lottómilliárdosok lettünk, jogos; 2. Életetadónk egy, a kórházban átvett, azóta a kerületi gyámhivatalban keddi nyomozásunk eredményeként előkerülő egyik fontos papírja; 3. Tamás egészségi állapotáról kórházi jelentés. Fentiek közül 2., 3. pipa, szerdára már ügyintézőnk sárga mappáját hizlalták.
Mi van a környezettanulmánnyal? Telefonon érdeklődtünk, még kedden, hogy beérkezett-e a fax, amit kórház szerinti gyámos ügyintézőnk küldött lakhelyünk szerinti ügyintézőnknek, hogy jöjjön már ki valaki és nézze meg a pecót.
-Igen, észlelték a beérkezést.
-Nagyszerű, mikor jönnek?
-Majd telefonon jelzik, mikor tud menni a kolléga.
Nem jelezték. Hívtuk őket. És ez már egy újabb napon történt. Tamás egy újabb nappal tovább élvezheti a kórház újszülött osztályának vendégszeretetét. Mondták, hogy nemsokára visszahív a kolléga, aki kimegy. Pár óra múlva tényleg jelentkezett. Ő jönne ki, és kivételesen, gyorsított eljárásban már holnap reggel 8-kor velünk kezd. Ma már nem lehet, mert ma iktatják az iratot...Csütörtök, azaz ma reggel 8:27-kor meg is érkezett a fiatal kis kolléga, sűrű bocsánatkérések közepette elmondta, hogy rendesen félreirányították és az ellenkező irányba indult el minket keresni. Ilyenkor már nem tudsz haragudni, elérkezel a nirvana súlytalanságába és csak röhögsz az egészen, persze visszafogottan, mert mégiscsak egy gyámügyes előtt állsz.
Hamar végeztünk is, megígérte, hogy telefonál, ha átküldte a faxot, telefonált is, csak akkor épp porszívóztam, de szerencsére Apát is hívta utána. Kórház kerületi gyámügye is jelezte, hogy megérkezett a fax, persze akkor a csomagtartóban hagytam a telefont, de szerencsére ő is hívta Apát, és mondta, hogy holnap, azaz péntek 10.00 órakor vár minket, hogy átadja a Kihelyező határozatot!!!
Hát ezért nem hoztuk még haza Tamáskánkat. Mintha tudná, mi zajlik most odakinn, valahányszor bemegyünk hozzá, édesdeden alszik, néha nyújtózkodik egy nagyot, aztán megereszti a legcukibb sóhajt, és mosolyogva alszik tovább és a mi szívünk is megnyugszik.
Holnap már nem kell ezt többször elmesélni, mert egy új korszak veszi kezdetét!