Az óévre és újévre

Az év utolsó napjának estéje van. Nem akarom úgy lezárni, hogy semmit nem írok. Ez az év tartogatott bőven eredményeket és kudarcokat is. Megváltozott a blogolós énem is. Nem tudom, mennyire marad vagy csak átmeneti ez az állapot, de már nem akarok úgy írni rólatok, hogy boldog boldogtalan olvashatja. Azért a maroknyi közönségemért, akik úgy fogadnak el, amilyen vagyok,  vagy tetszett nekik, amit írtam, hálát érzek és mindig is jó szívvel fogok visszaemlékezni rájuk.

Nagy fogadalmakat nem teszünk, csak igyekszünk jól élni és megélni az életet.

Sok sok szép kis történés van, amiről érdemes írni, például most karácsonykor sikerült olyan élménnyel meglepnetek, amit soha nem fogok elfelejteni, pedig szégyen-szemre el tudok felejteni dolgokat, - vagyis inkább segíteni kell felidézni, és persze, hogy emlékszem utána. Azért is mindig eszembe fog jutni, mert ott lesz szem előtt és használni is fogom: Szóval novemberben elkezdtetek szervezkedni, Mamival chaten keresztül(!) mikor nem figyeltem, megkértétek őt, varrjon nekem karácsonyra egy olyan piros séf kötényt, mint amilyet a Konyhafőnökös vetélkedőben a Rácz Jenő csapatának tagjai viselnek, mert Anya is megérdemel egy séf kötényt. Az van ráírva, hogy Anya a séf. Csodálatos gyerekeim és anyukám vannak!!!

Mikor karácsony előtt sütés és fadíszítés közben a hangszersimogatós albumot hallgattuk, Réka egyszer csak megszólal: "Vannak olyan dalok, amiknél könnyes lesz a szemem. Sírni akarok, de nem sírok, csak úgy érzem, hogy sírni akarok, olyan szép." Hát a te lelked is szép. Ismerős érzés. Tomin is néha látom, hogy túlcsordulnak az érzések, mikor egy megható filmet nézünk vagy épp Ruszó Tibi énekli az Apám sírjánált... Olyan szép ilyen pillanatokat megélni. 

Csodálatos kézimunkával készített ajándékokat kaptunk tőletek. Tomié az erdei iskolában készült, sajnos az egyik az átadás után kb 5 másodperccel el is tűnt, mert kézről kézre adtuk egymásnak Tomiék karácsonyi műsora után és mikor épp nem volt nálam, gyorsan kértem Tomit, menjünk selfie-zni a karácsonyfa elé. Mikor visszamentünk Rékához, már nem volt meg a kis gyöngyből fűzött karácsonyfa. De Tomi magabiztos lazasággal biztosított afelől, hogy csinál egy másikat. Mikor már a szelektív szemetest túrtam, hátha ott megtalálom, találtam egy bontatlan másik kis csomagot, amiben ott volt a készített kis karácsonyfa. GF monogram volt a papíron, Flóráé volt. De miért dobták ki?? Tomi mindenesetre másnap odaadta neki. (Ő a kis választottja most amúgy. ;) Kedves, okos kislány. A másik ajándék egy kétoldalas karácsonyi lap volt, elején Tomi által készített fonalas karácsonyfa, belül egy szép idézet, egy köszönök mindent Anya, Apa, és egy nagy fotó Tomiról, amit Gabi néni készített. Rékától idén egy szép karácsonyfa díszt kaptunk, olyan jól be tudtam illeszteni egy "lyukba" a fán! Le is fotózom, nehogy elfelejtsem.        

    

A szép és meghitt pillanatokat olykor megtöri egy-egy Réka sértődős-sivalkodós vagy Tomi méltatlankodós-duzzogós esemény. Olykor naponta. Többször is. De ez biztos csak annak a jele, hogy menthetetlenül nőttök, és veletek együtt az önérzetetek is. Tomi szokott nekünk üzenni szobája magányából, ahova dacosan besiet és magára csukja az ajtót. Legutóbbi papírra vetett üzeneted nagyon szíven ütött és tökéletesen igazad is van: TISEVOLTATOKTŐKÉLETESEKMÉGMOSTSEVAGYT

OKTÖKÉLETESEKÉSÉNSEMVAGYOKTÖKÉLETES!

ÍRTATOMI

A szóközök fontosságát még nem érzed annyira. Egyem meg a szívedet. <3

Csak azért írom a következőket ide, hogy sok-sok év múlva, ha még mindig így szereted a focit mint most, milyen jó lesz olvasni: kik voltak 2019-ben a példaképeid. 

Magyarok

1. Dibusz Dénes (kaptál is egy általa aláírt Fradi évkönyvet karácsonyra! ;)      

2. Varga Roland

Nem magyarok

1. Cristiano Ronaldo aka CR7

2. Lionel Messi

3. Tibaut Courtois

4. Marc-André ter Stegen

5. Manuel Neuer

6. Antoine Griezmann

7. Robert Lewandowski

8. Karim Benzema

9. Luis Suarez

10. Jan Oblak

11. Luca Modric

...és ha kérdezlek, még vagy 25 nevet biztos tudnál mondani. 

Szóval tartogasson 2020 is hasonlóan szép kis élményeket, mint amilyeneket 2019 adott, kevesebb, sokkal kevesebb "szakembert" lássunk, mint idén, maradjon meg a jó egészség és a jó emberek körülöttünk, ahogy mi is igyekezni fogunk sok jót tenni még, csendesen, szerényen.     

December

Már az ősz is elmúlt, múlt hét óta tél van, megjött az igazi hideg, bakancsban járunk dolgozni is (hogy milyen hülye voltam eddig, hogy nem így csináltam, hanem a kis csini bokacsizmákban fagyoskodtam...) Tomi múlt héten erdei iskolában volt, amit rutinos táborozóként nagyon élvezett. Meg is kaptuk egyik este, hogy legszívesebben visszamennél Kincsesbányára. :D Nem emlékszem, mivel gázoltunk a lelkedbe, valami minden estére jut.  

Jó ez a suli. Sok szempontból jobb közeg, mint az Üllői. Új ferencvárosi polgármesterrel, Baranyi Krisztinával (igen, az Anikó hasonmással, hihi) nekem újabb reményeim is ébredtek, de nem leszek naiv optimista. Ha mindkettőtök osztálya elfogadható összetételű lesz és nem sodródtok a renitens osztálytársak és pedagógus-fluktuáció miatt ide-oda, akkor már jó lesz. Angolozni meg bármikor tudunk. 

Lassan végére érünk a Metrodomos és IKEÁs garanciális javításoknak. Hosszú és gyötrelmes időszak áll mögöttünk, embert próbáló volt ez a sok várakozás. Oké, minden relatív, csak ilyen problémáink legyenek az életben. Tegnap este mondjuk újabb jelenséggel folytatódott a végtelen történet: a háztartási helyiségben levált a plafonról a vakolat. Majd szólunk nekik. 

Réka is ismerkedik már a Kosztolányival. Mindkét tanító néni párost megnézte és nagyon bölcsen azt mondta, mindenki szimpatikus volt neki, így rábízza az igazgató bácsira a döntést, hogy hova kerüljön. Azért egy kicsit körbe fogjuk járni a témát, legalább osztálytárs-jelöltek ügyében.

Tomi annyira, de annyira jól esik, amikor kapok tőled egy-egy elismerő megjegyzést. Vagy sikerült megértened, milyen sokat számít ez egy embernek, vagy ilyen hatalmas a lelked, hogy magától jön. Bármelyik is, őrizd ezt meg mindig, mert ezzel a tulajdonságoddal igazán gazdag ember leszel. 

Jövünk hazafelé, már sötét van, de észreveszed és tudatod velem, hogy ez a táska (ami a hátamon van) nagyon jól megy a dzsekimmel. Este meg rugdosod a csörgős labdát, közben ezt mondod: Ebben a lakásban úgy érzem magam, mintha egy luxus lakásban élnék. És mutatod azzal a Tomis kéztartással a függönyt, a tévészekrényt, a sarokban az étkezőt, hogy a színek, meg minden mennyire megy mindenhez. Hát úgy megszorongattalak és puszilgattalak! Köszönöm, Tomi!!! <3

Réka még mindig, vagy egyre jobban: szinte minden mozdulatoddal táncolsz, szerepelsz, a képzeletbeli társaiddal játszol. Nagyon vágysz barátok társaságára és teljes joggal sérelmezed, ha Tomi átmehet Csanihoz vagy Csani jön hozzánk. Januárban végre neked is lesz egy kis bulid.
Pár hete egyszer csak elkezdtél betűket írni. Igaziakat is és saját tervezésűeket. Nagyon élvezed, mindig mutatod, hogy olvassuk el, mit írtál. Még levelezel is velünk, mert láttad, hogy Tomi egy duzzogós, ajtóbecsukós elvonulása után egy levelet csúsztatott ki az ajtaja alatt. Elleveleztünk egy ideig Tomival. Aztán mindenki megnyugodott és megbékélt.

Még mindig rengeteg puszival, öleléssel és szóval fejezed ki, mennyire szeretsz minket. Tomi sem fukarkodik, a suliból kijövet néha már az épületben kapok egy bújós ölelést, néha a kisutcában, hogy ne legyen ciki.

Tomi megérkezett a kiskamasz korba. Hirtelen nagyon érzékeny lettél az igazságtalanságokra. Ha úgy érzed, Réka több elismerést kap valamiért, amit mi úgy érzünk, te nyilvánvalóan ügyesebben megoldottál...  De megindít egy X faktor dal is, mint az Apám sírja ByeAlextől... Könnyes szemekkel rámnéztél és mondtad, ez nagyon szép dal volt. Fú...



  

Ezen is túl leszünk valahogy

Lassan annak is már egy hónapja, hogy B. Gergő anyukája megkérdezte a játszin, mikor írok új bejegyzést - amit ezúton is köszönök neki, mert igazából nem is érdemlem meg ezt a figyelmet a semmitmondó, üres bejegyzéseimmel - és mivel annyira nincs késztetésem leülni és leírni életünk történéseit, az elmúlt időszak és a feltett kérdés jó okot adott arra, hogy elgondolkodjak, miért is írtam eddig és van-e értelme folytatni. 

Igazából semmi panaszkodni valónk nincs, a komoly betegségek elkerültek minket eddig, bárcsak még nagyon nagyon sokáig így is tennének; van munkahelyünk, van hol laknunk, vannak értékes barátok és családtagok az életünkben, akik még kitartanak mellettünk a napi kis küzdelmeinkbe gubózott mizantrópságunkban. Á, ez túl erős így, nem utálunk mi senkit, antiszoc lehet a jobb szó, az most úgyis trendi. Akkor mi a bajom? 

Én magam. Minden baj okozója. Minden körülöttem forog. Ez a blog is. Amikor a gyerekemről kellene szólnia. A gyereket meg már nem akarom mutogatni, mint egy bazári majmot, így nincs igazán miről írnom. Amit fontosnak tartok, megbeszéljük egymással a jelenben, testi és lelki jelenléttel, nem a jövőbe üzenem, és nem a publikumnak, mert a blog egyik eredeti rendeltetése, hogy másoknak segítsek és megosszunk egymással élményeket, tapasztalatokat, már az első évekkel kihunyt. Senkinek nincs szüksége arra, hogy más megmondja neki, hogyan legyen jó örökbefogadó szülő. Szülők vagyunk, a csodákkal és a nehézségekkel együtt, és tesszük a dolgunkat. 

Már 3 világmegváltó bekezdést írtam. Szóval azt hiszem, ez a lejtmenet és mindazok revelációja, amit a 3 bekezdésben igyekeztem mondatokba szedni, azzal a bizonyos februári Greenpeaces poszttal kezdődött, amit bárcsak soha ne láttam volna. A civil kurázsi egy nagy f@szság, nem kell hősködni, nem kell megváltani a világot, mert nincs benne köszönet, nem vezet sehova, csak egy hisztérikát csinál az emberből, akit elkezdenek kerülni az ismerősei, és már senki nem beszél vele egyenlő partnerként. Rossz döntések sorozatát hoztam meg és nem volt mellettem senki, aki megállított volna. Nézlek nap mint nap, próbálom kifürkészni a jeleket, kicsikarni valami érdemit, kapni valami megnyugtatót, hogy jó ez a hely, és kezdek lassan beletébolyodni. Pár hónap és Rékával kezdődik az új kör. Ezzel kell együtt élnünk az elkövetkező években. Milyen kár, hogy csak egy életet élhetünk. És így fecséreljük el ezt az életet, ebben a pöcegödörben vergődve. Igen, nemsokára felpofozom magam, olvastam is egy bölcsességet ma Dopeman-től: "Megvilágosodásom története: Nagyon szenvedtem, majd abbahagytam." 

Addig is:

Sun is in the sky oh why oh why would I wanna be anywhere else?...

           

Metródomb

Itt a nyár, annak minden szépségével és nyűgével együtt. Tomi múlt szerda óta a balatonlellei táborban; szombati másfél perces élménybeszámolód alapján nagyon jó ez a tábor neked, amit nagy örömmel hallgattunk. Pénteken jössz haza, a költözés napján. Tegnap Rékát is levittük Bonyhádra, így most teljes gőzzel a költözködésre koncentrálhatunk Apával. Már amikor otthon vagyunk. Tehát mondjuk minden nap délután 5-től tízig. Ha így nem fog menni, sehogy sem menne. Mikor az ember elképzeli, hogy hogy fog költözni, látja a dobozokat, amikbe szépen bepakolja a szekrények tartalmát, jönnek a költöztetők, átviszik a szekrényeket, dobozokat, kipakolunk, bepakolunk, kész. Az ember nem veszi számításba, hogy mennyi haszontalan sz@rt is halomozott fel az évek során, amit még dobozolni is kész kihívás, a végén mindent csak ömleszt, vagy szanál..., hogy a konyhát nem lesz kedve befejezni a szerelőnek, hanem ránk bízza, fejezzük be, ahogy szeretnénk, de leginkább csempéztessük le a falat a kész konyhabútorral. Nem készül fel arra, hogy hónapokat csúszik a garanciális javítás, hiába is rendezkedik be a fürdőszobába, ürítheti is ki, mert jönnek majd szétverni az egészet porral, kosszal, zajjal. Hogy a hullámzó parkettával nem tudnak majd mit kezdeni, barátkozzunk meg vele. A csempe dekorcsíkját is alap, hogy figyeli a burkoló, hogy folytatólagosan és ne véletlenszerűen álló és fejjel lefelé felrakott elemek váltakozzanak, kivéve, ha ezt a Metrodomban rakják fel. Ezekre nem lehet felkészülni, és sokat elvesz az új otthon felett érzett boldogságból. De ahogy egyre otthonosabbá varázsoljuk, úgy simulnak az idegek is és lassan dereng már az a fény az alagút végén. Metródomb, mi így szeretünk. Mert hogy Réka szerint ez a neved. 

Munkálkodunk

Hátszóvalkéremszépen, mozgalmasan telnek napjaink. Nem is tudom, mivel kezdjem. Érzelmi hullámvasutazás, tanulságok leszűrése, ezerrel törekvés a zen megőrzésére. Mondom, ahogy eszembe jut. Inkább csak vázlatosan, annyi de annyi feldolgozni való esemény történik mostanában velünk.

Februárban a Greenpeace Tiszta levegőt! kampánya keretében aktivisták felmásztak a szabadságszobor  vállára és kapott tőlük egy szűrőmaszkot. Utánaolvastam a témának, láttam, hogy lehet támogatni adománnyal, sőt, külön programpontokat is lehetett választani. Volt egy olyan, hogy egy budapesti iskola levegőjének 2 hetes nitrogén-dioxid mérése. Oda nyomtam a pucukát, befizettem az összeget, de nem láttam sehol, hogy lehetne-e választani iskolát. Gyorsan írtam egy levelet, hogy nagyon szeretném, ha az Üllőinél mérnének. Kaptam is választ, hogy szívesen mérnek ott is, összekötöttem az igazgatóval, és tényleg mértek is. Hosszú heteken át izgultam, titkon azt remélve, csak túlparázom a dolgot és nem is lesz rossz az eredmény. Sajnos nem paráztam túl. A legrosszabb eredmény pont a mi sulinknál született. Borzasztó levegőt szív be nap mint nap, aki oda jár, gyerek is felnőtt is. Folytattam a mozgósítást, hogy minél többen írjuk alá a petíciót a városvezetéshez, hogy kezdje meg a dízel autók és buszok kivonását, és írtam egy levelet az alapvető jogok biztosának is. Nagyon megható volt látni, és egy életre elraktároztam az elmém fotóalbumába, ahogy V. alelnök úr átfutja és itt-ott belepötyög a levélbe, majd felhívja az ombudsmani hivatalt, hogy mikor vihetem át a beadványomat. Nem is kellett átvinnem, mert személyesen jöttek érte! Ha minden ilyen álomszerűen mehetne!   

Azt viszont nagyon nehéz elfogadni, hogy mennyi akadályba ütközik az ember pusztán egy egyszerű petíció aláírására buzdítása során. Hihetetlen sok ember van, akiket teljesen hidegen hagy az, hogy súlyosan szennyezett levegőben élnek a gyerekeikkel. Nemhogy nem írja alá, de még meg is akar győzni, hogy semmi értelme egy ilyen petíciónak. Maradjon mindenki csendben, mert úgysem történik semmi. Én nem maradok. És Tomi sem marad ott. Annak viszont borzasztóan örülök, hogy az a kevés ember, aki felfogja, mekkora a tét és mennyire fontos hallatnunk a hangunkat, velem együtt cselekszik. Nagyon meglepődtem, mikor a Greenpeace kampányfelelőse bejelölt a facebookon ismerősnek! Szerintem azt hitte, egy lelkes tanár vagyok az iskolából, remélem, nem csalódott nagyon, hogy csak egy lelkes anyuka vagyok.

Réka néha elsóhajtja magát: "Nagyon nagyon nagyon hiányzik Ildikó néni." Sajnálom, hogy ennyire rossz a hiánya, de biztos nagyon jó neki, hogy végre pihenhet, és biztos néha-néha még be fog nézni hozzátok. Eszter néni nagyon kedves új óvónéni, szinte minden nap arra megyek érted az ügyeletbe, hogy az ölében ülsz, úgy játszol társasjátékot. Szegény Eszter néni. XD

Mindeközben az Akadémián is nagy dolgok történnek. Most éppen arra várunk, mi lesz a minisztérium lépése arra, amire nem készült fel: hogy az Akadémia nem adja csak úgy oda a kutatóhálózatát. Olyan vihar előtti csend van most. De teszi közben mindenki a dolgát. Én például hétfőn elkísérem V. alelnök urat Martonvásárra, mert képzeljétek, engem is meghívtak az Agroverzum átadó ünnepségére, elvégre mégis csak én vagyok a keresztanyja, ugyebár. ;)

Kedden Apa végre elhozhatta a kereskedésből a céges Tucsont! Nagyon mutatós "kis" autó, imádjuk mindannyian. Ha ezt most Mami elolvassa, sajnos nem lesz tovább titok, pedig nagyon ügyesen magatokban tartottátok minden videobeszégetésünk alatt. Úgy terveztük, egyszer csak meglepiből legurulunk vele Bonyhádra. Móni néninek reggel már úgy mesélted, hogy van egy új autónk, Audi, és a legfontosabb tulajdonságát sem tartottad magadban: van hátul pohártartója is a könyöklőjében. Gyorsan helyreigazítottam a gyártót, a többi stimmelt. Anya úgy látszik, túl sokszor lelkesedik, ha meglát egy Audi A1-est. Ha még egy picit spórolok (mondjuk úgy 100-120 évig), nekem is lesz egy Audi A1 e-tronom!!! Ha lesz olyan. A3 biztos van, mert ma állt egy az Akadémia előtt. ;) Másnap pedig végre átvehettük a Metrodom kulcsokat! Délután egyből oda is mentem veletek ovi-suli után; nagyon nagy élmény volt nektek, rögtön le is csaptatok a szobáitokra, semmi vita nem volt. Készült video is!

2019. május 24., azaz tegnap is egy különös nap volt, mint ez az egész hét! 7:50-re mentünk a Kosztolányiba, hogy találkozzunk és beszélgessünk az igazgatóval az átvételed lehetőségéről. 8:10-re kosztolányis lettél. Intézhetjük a papírokat. Visszakísértünk az Üllőibe, az első óra végére még beértél. Apával megyünk tovább a pótlóbuszon be a városba, Nagyvárad térnél kiszállunk, lemegyünk a metróba a hömpölygő tömeggel, látjuk a szokásos aláíró standokat, újságosztogatókat, szórólapozókat, majd a metró bejáratánál egy mosolygós aktivista köszönt minket, és nyújtja a lila szórólapját. Belőlem egyből tört is elő egy hangos SZIAAA!, olyan meglepetés volt, hogy nem mástól kaptuk azt a szórólapot, mint a Momentum elnökétől, Fekete-Győr Andrástól. Azt hiszem, ez volt a végső megerősítés, hogy kire fogok szavazni vasárnap.
Dél körül pedig kezdődött a gyerekek klímatüntetése, gyorsan kisiettem az Akadémiáról, hogy egy kicsit sétáljak velük; most sem ment könnyek nélkül, muszáj lesz megkeményítenem magam, mert nagyon ciki vagyok már magamnak is. Vagy napszemüveg.
Közben Theresa May épp lemondott. Ő sem tudta visszatartani a könnyeit.

Ma megvettük a konyhagépeket, jönnek az IKEÁs mérőemberek, utánuk a konyha is megérkezik. Szépen elkezdhetjük a nagyobb szekrényeket is megrendelni, beépíttetni, aztán jöhetnek a kisebbek, a somfás bútorok, és végül mi.

Hát, ilyenek a napjaink mostanság. Hogy mennyi rossz és igazságtalanság ér az iskolában, azt nem részletezem, inkább csak a tanulság maradjon meg: törekedni a jóra, felismerni a rosszat, a gonoszságot, bizonyítani az igazunkat. Tudom, hogy még nagy feladatok ezek; amíg nem tudsz velük megbirkózni, segítünk az utadon.

Zöld almából piros alma

Napok óta ezen kuncogok, annyira cuki és vicces. Április 26-án lesz az avatásod: a suli egyik hagyománya, hogy év elején a kis elsősök megkapják a nagyoktól a zöld alma kitűzőt (igazából egy almát formázó filcanyag), ami az év vége közeledtével veletek együtt szépen beérik és piros alma lesz belőle. Ezt kapjátok meg azon a napon. Készítettetek az eseményre meghívót is, amit a hét elején kaptunk meg. Kinyitom, meghatódok, az első saját kézzel írott meghívód. Majd elkezdem bogarászni a szélein körbemenő feliratokat. Mondtad, hogy úgy készült, hogy ha végeztetek a megírásával, ki lehetett díszíteni, gondolom, számotokra kedves motívumokkal. 

Imádom, azóta is fülig ér a szám, ha ránézek a vibráló komplementer műre az asztalomon, mert tudom, hogy belül milyen különleges díszítőelemekkel kedveskedtél nekünk.

Rékucink időközben bővítette kinyomtatott celebgyűjteményét, immáron Puskás Peti is kitüntetett figyelmedet élvezheti, plüss egyelőre nem készül belőle (bár elhangzott már, milyen jót játszhatna Feke Pál plüssel.)

Néha hangos

Sokan ledöbbennek, mikor beszélgetések során elsopánkodom magam, hogy hát, igen, jó lenne kevesebbet ordibálni... Ilyenkor nagyon hitetlenkedve néznek rám és kérdeznek vissza anyukák, hogy Teee??? Nem tudom elképzelni rólad, hogy kifordulsz magadból.. Hát, lássuk be, jobb is. Nem vagyok büszke rá. De legalább nincsenek is ilyen hátterű elfojtásaim és szomatizációim. Mindig nézzük a dolgok jó oldalát, hehe! Ordibálok reggel, délután meg este is. Mikor milyen az ingerküszöböm. De van, hogy napokig nincs ordibálni valóm. Most igyekszem figyelgetni magam, mert több magnéziumot meg káliumot szedek, hátha van összefüggés. :D Néha azon kapom magam a nap végén, hogy aznap egyáltalán nem emeltem fel a hangomat.   

A dolog további vetülete, hogy folyton azt olvasom mindenütt, hogy teljesen felesleges ordibálni, mert a benne hordozott üzenet a gyereknek nem a nyomatékosítás és ezáltal rögzülés, hanem az, hogy anyám idegbeteg, és csak szorongás lesz a vége. És be kell látnom azt  is, hogy ha megpróbálom hetekkel később, de már napokkal később is felidézni, miért tajtékoztam, nem tudom a konkrét okát, csak a lelkiismeret mardos! Tényleg totálisan hiábavaló ordibálni.

Na de.

Tegnapelőtt derült égből megdőlni látszott az elmélet. Már nem tudom, melyik reggel és pontosan miért (ugye?!) kiabáltam veletek, szokás szerint elérkeztünk a miért néz még mindig így ki az ágyatok??!! történethez. Ecsetelem Tominak, hogy ha megcsinálod az ágyad, figyelj már rá, hogy a paplanhuzat gombos vége ne a fejednél legyen, miért kell ezt külön mondani, ésatöbbi, ésatöbbi... Bakker, már megint kiabáltam és nem is lesz foganatja. Eltelt egy nap, zajlik az élet. Reggel Tomi megcsinálja az ágyát, majd odajön hozzám, és szól, hogy a gombos vége is jó helyen van. Egyszerre röhögtem fel és szégyelltem el rettenetesen magam! Haha, tévedtetek, okostojások! Igyekeztem elmagyarázni neked, mi jött rám hirtelen, majd nyomtam egy büszke pusszantást a buksidra.   

Yesunge

Még ősszel írtam Yesungéről, a mongol osztálytársadról, akivel azóta nagyon jó barátok lettetek, hála többek között a közös fociimádatnak. Néha átjön hozzánk, épp most is itt volt, előtte sok sok órán keresztül rúgtátok, rúgtuk a bőrt, néha kicsit összevesztek, kibékültök, szóval jól megvagytok. Azért írok róla, mert muszáj helyreállítanom a becsületét legutóbbi, kritikusabb soraim után. Kezdem azzal, hogy imádtam ma a focipályán. Te voltál Griezmann, ő Ronaldo, én Messi. Szuper jót játszottunk, nagyon jókat nevettünk. Egyszer hallom, mondja neked, "Anyukád nagyon jó!" Tudom, hogy már nem sokáig hallhatok ilyen elismerő szavakat tőletek, így ezt örök emlékül bezsebeltem magamnak.  

Másik mai történet, mikor egy "bőrös" gól után te sajnos inkább a góllövő Kevin és Khaled társaságában maradtál, Yesunge láttam, lógó orral kiszállt a meccsből. Miután megbeszéltük a konfliktus okait és nagyjából helyreállt a béke, Yesunge még inkább közelebb maradt hozzánk, mint veletek tartott volna. Ekkor Kevin (nem a góllövő, hanem a Cs..i) Rékát annyira megpörgette a körhintában, hogy Réka sírva kérte - pontosabban csak kétségbe esve ismételgette, hogy "Anyaaa! -, hogy állítsa már meg. Én annyira nem voltam még ott agyban, hanem a nagyfiúkat elemezgettem Krisztával, hogy az egészből semmit nem észleltem, csak hogy Kriszta szalad a körhinta felé, kérve Kevint, hogy állítsa meg. Mire odaért, Yesunge már ott termett és ő állította meg végül a körhintát, hogy segítsen Rékán és a kissé "beragadt" Kevinen. Nagy nagy elismerés Yesungének, ezt sem fogom elfelejteni. És valahol az is nagyon példaértékű ebben a kicsi fiúban (viszont a neve azt jelenti nagy, hatalmas), hogy milyen egyszerűen, könnyedén kapcsolatot teremt bárkivel a nyelvi és kulturális nehézségek ellenére is.
És egy szuper jó hír még ide a végére: Már Csani is szeret focizni!!! Sőt, most eszembe jutott még egy: nagyon szereted, ha Sanyi és apukája is jönnek játszani. Mert mint kiderült, mikor a liftben azt latolgattuk, vajon van-e aranyosabb bácsi a fenti szomszéd Robi bácsinál, te egyből rávágtad, hogy igen, a Miklós!  

Tavasz

Január vége felé Adri apukája felhívott, hogy lenne-e kedve Rékának balettre járni. Ott ültem a telefonnal a fülemen, előttem Réka épp nagy szökkenésekkel és széles karmozdulatokkal táncolt, tehát nem volt kétséges, Réka szeretne balettre járni Adrival. Szépséghibája a dolognak csak az, hogy szombat reggel van, a Visegrádi utcában... De Gyula nagyon rendes, mert felajánlotta, szívesen visz és hoz, ha nekünk dolgunk lenne. Néha mi is elkísérünk azért. Szóval már volt néhány alkalom és még mindig (vagy inkább egyre jobban) tetszik neked. Timi meg is dicsért, hogy te ülsz a legszebb egyenes háttal. Kaptál kis egyen dresszt, balett cipőt, nagyon cukik vagytok a többi kislánnyal. Úgyhogy amíg jól érzed magad, járunk balettre. És a hallottak alapján jól érzed magad. Ugyanis legutóbb egy határozott "Sz... Réka!" felszólítás szűrődött ki a csukott ajtó mögül. Timi szerint a teljes neved kimondása elég hatásos fegyelmező eszköz, fél óra nyugit eredményez és mondjuk nem piszkálod addig Adri haját. Júniusban lesz a fellépésetek, izgatottan várjuk, hogy fogod megélni!

Iskolai élményeinket illetően a meghirdetett nyitás a szülői közösség felé érzése még nem igazán ért el. A kezdeti lelkesedésem teljesen elhalt, nincsenek már nagy terveim, csak túlélünk és reménykedem, hogy nem leszel beteg ebben a környezetben. Persze nem is én lennék, ha azért nem munkálkodna bennem a tenni akarás, és a fentiek ellenére is reményekkel teli nekifutásokkal próbálom jobbá tenni a rosszat. Hogy ne legyek ilyen idegesítően titokzatos, folytatom érthetőbben. Azt a részét az iskolának, hogy olyan sorokat hozol haza az üzenőd hátsó oldalán mint pl. "Ráfeküdt a társára az ebédlőben." azt tényleg elengedtem. Jókat röhögök magamban rajta, hogy most ezt tényleg be kell írni, és várom a következő vicces bejegyzést. Mindig megbeszéljük, mindig megkérdezem, hogy tisztázta-e veletek a tanítónéni, hogy mi volt a szitu, megbeszéltétek, kinek mit kellett volna, csinálnia, hogy elkerülhető legyen a konfliktus (ha az volt), ki támadott, ki védekezett, kit húztak csőbe, stb.? Nem. Mindig nem a válasz. Némileg vigasztal, hogy néha kapok olyan visszajelzést más tanítóktól, hogy milyen segítőkész, jólelkű, aranyos gyerek vagy, és nem egy velejéig romlott, gonosz teremtés, amit az üzenőd hátsó oldala sugall. Ami a nekifutásokat illeti, és számomra ez a fontosabb kérdés, nagyon kellemesen csalódtam a vezetés hozzáállásában egy levegő-szennyezettség mérés kapcsán. Támogattam a Greenpeace egy programját, és ezen fellelkesülve írtam is nekik egy levelet, hogy ha már van arra lehetőség, hogy 2 hétig mérjék egy iskolában a levegő minőségét, miért ne lehetne ez a mi iskolánk. Szerintem Magyarországon ennél borzasztóbb helyen nincs iskola, mint ahol a miénk áll. Az Üllői út 6 sávja mellett, megtetézve azzal, hogy elkészült a zebra is, tehát még fel is torlódnak az autók, hogy még koncentráltabban pöfögjék a kipufogógázt nektek. A Greenpeace készséggel felajánlotta, hogy telepít egy mérőeszközt a suliba! Mikor Józsi bácsi váratlanul odanyújtotta nekem a telefonját, hogy beszéljek erről az igazgatónővel, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól meg fogjuk érteni egymást. Kiderült, hogy már ő is nézte a programot és gondolkodott rajta, hogyan lehetne behozni az iskolába, és itt hamar összeértek a szálak. Egy újabb levélből láttam, hogy hamarosan felállítják a csöveket. Tudom, hogy csepp a tengerben, de fontosnak tartom, hogy mindenki, aki a maga szintjén egy ilyen kis dolgot is tud csinálni, tegye! Innen indulnak a nagy dolgok! Ha valamilyen csoda folytán kiderülne, hogy nincs is miért aggódnunk, nem olyan vészes az a levegő, már megérte. De félek, nem ez lesz az eredmény. De akkor legalább értesülnek a hatóságok róla és hátha elindul valami. Drukk drukk. Még azt is forgatom a fejemben, hogy a Főkertet is zaklatom kicsit, hátha lehet valami normálisabb, mindenképpen zöldebb portát létesíteni a suli előtt, ha már a szolgáltatás része a fasor gondozás is. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy lehet, hogy pont az iskola előtt nincs sövény és szép terebélyes fák helyett pár nyomorult kis gömbakác senyved, amit minden évben megcsonkítanak, nehogy véletlenül ágakat növesszen. Jujj, de dühítő még írni is róla.
    

Írok inkább szívet melengetőket. Egyik este, mikor kicsit beszélgettünk még lefekvéskor, mesélted, hogy el vagy tiltva a focitól. Nem megyek bele, miért, nekem az elég volt, hogy mondtad, még Eszter néni is kiállt melletted, hogy igazságtalan a büntetésed, hiszen nem te rúgtad meg a másikat, hanem ő téged. Még most is látszik a tenyérnyi lilásbarna folt a bokádon. Az a lényeg, amit ezután mondtál: Norbi akkor is velem játszik, amikor el vagyok tiltva a focitól. Nem áll be focizni akkor, mert én sem focizhatok, inkább velem marad. Norbiról ugye tudni kell, hogy a Fradiba jár focizni, komoly labdarúgó. És igazi Barát. Nagyon nagyon megható volt ezt hallani.

Múlt pénteken kicsit kijött rajtad, mennyire leszív az iskola. Felmentünk, hogy lerakjuk a cuccot, megkaphasd a névnapi focis kártyáidat, Réka a nőnapi virágait Apától. Nagy örvendezés az ajándékok felett, majd indulás vissza le játszani. Mi majd megyünk utánatok pár perc múlva. Teszek veszek gyorsan, kinézek az ablakon, hogy leértetek-e már. Réka szalad elől, á, Tomi is ott megy lassan, a focilabdát pattogtatva. Hátán az iskolatáskával!!! Le se vette. Sőt, észre sem vette, hogy még cipeli. Kicsit elfáradtál így a hét végére...

És most jöjjön néhány idézet!

Galyatetőn séta közben mi más is juthatott volna eszedbe, Tomi, mint az, hogy "Szülinapomra azt kérem, hogy Orbán Viktor adja vissza mindenki pénzét és legyen tiszta levegő Budapesten, és elektromos autók." (Ámen!)

Valamiért egy este szóba került Ricsike, volt ovis csoporttársad. Kérdeztem, emlékszel-e még rá. Ismételted töprengve: "Ricsike... Nem". Sok infóval nem tudtalak segíteni, csak azzal, hogy elköltöztek Szadára. Erre beugrott valami. "Jaaa! Ricsike! Megvan, igen. Vele hánytam egy napon!" Ez egy igazi férfias pillanat volt.

"Amúgy én az R betűnél kezdtem szeretni az olvasást." ....?... "Mert onnan nagyon egyszerű volt már."

Rékák: "Anya, nekünk kör vagy oázis fejünk van?"
"Anya, neked nagyon jó a szemlátásod!" (mert észrevettem az icipici nyíló virágokat a gazban)
"Kérek szépen olyan kerek kekszet, ami lyukas, olyan feltartási kekszet!" (háztartási)

Forlán

Említettem már a focis kártyákat. Szépen alakul az albumod, csapatonként rendezve, klassz limitált meg top master, meg invincible darabokkal. Játszani is szoktatok velük Apával. Velem is próbáltad, de valahogy úgy éreztem, Ronaldoval és Messivel meg egy rakás verhetetlen lappal egy csapatban szemben az én szedett-vedett válogatottammal kissé kiegyenlítetlen esélyű mérkőzés elébe nézünk. Azért egyszer-egyszer sikerült megizzasztanunk a fiúkat. Szerdán egyszer csak bevillant egy gondolat: ha most vannak ilyen kártyák, valószínűleg voltak már évekkel ezelőtt is! (Apa azóta fel is világosított, hogy már 86-ban is volt neki foci vb-s matricás albuma.) Mutattam neked a 2010-es VB-ről nagy kedvencemet, Diego Forlánt. Szegényt rögtön egy olyan videóval mutattam be, ahol a Manchester-Juventus meccsen az üres kapu mellé lő az ötösről és rögtön el is bújik szégyenében a meze alá. Cukiságbomba. Aztán kerestünk brutál gólözönös videókat is. Több se kellett, onnantól Forlán voltál. Én meg imádtam a kapuban védeni a forlános lövéseidet! A csörgős babalabdával focizunk, amit Anikóéktól örököltünk, pihe-puha, panelbarát. Na, szóval jött a késztetés, azonnal le kell csekkolni a netet, hogy létezik-e Forlán focis kártya!!! Vatera. Nincs találat. Google. Yes! Panini Prizm FIFA World Cup Brasil 2014 World Cup Stars! Hol? Vaterán? De akkor a vaterán miért nem hozta? Mindegy. Linkre katt, 6 kártya, ott a Forlán! Leírásra görgetek: "Kérem a leütésnél jelezzék, melyik kártyát vásárolnák meg, az ár egy db kártyára értendő. Már csak ez a kártya van meg: 45. Diego Forlan Uruguay"

Neeeee, ahhhhahhhhaha, ilyen nincs!!! 

Azért rákérdezek, hogy tényleg megvan?

Megvan. Leütöm, írok az eladónak. Mondom neki, hova küldje, várom a számlaszámot, hogy utaljam az árát a postaköltséggel.

Visszaír, hogy szerinte megspórolhatjuk a postát, mert szomszédok vagyunk. 

ITT LAKIK A JÓSTIN!!!!! A Pöttyös utcánál találkozzunk! Lehetett volna szegedi, debreceni, szombathelyi, mert ki nézte a helyinfót, ha egyszer volt neki Forlánja??... de ő IX. kerületi volt a József Attila lakótelepről! És milyen jó fej, hogy nem tökölt a postával. 

EZ A KÁRTYA CSAK RÁNK VÁRT!!!

Így péntekre, vagyis ma délután 5 órára már a kezünkben is volt a csodálatos, csillogós Forlán kártya!

Így jöjjön össze minden jó az életben, Tomikám!

Hello 2019

"Mielőtt szülő lettem, nem tudtam, mennyire kiboríthat egy embert, ha megkérem, vegye fel a zokniját." Ez az előbb jött velem szembe a facebookon. Ismeretlenül is köszönöm azoknak az embereknek, akik leírnak ilyen mondatokat!!! Nem vagyunk egyedül!!! Apa, kérlek, ezt mindig idézd fel magadban te is. És akkor még hozzátenném, hogy

Apa és anya nagy örömére az HBO-n elérhető az Addams Family. "Rögtön" be is mutattuk nektek az első két részt. Ilyenek ezek az elvetemült Addams Family addikt szülők... Nem csalódtunk, nektek is hamar a szívetekbe lopta magát a galád család, hiszen a Reszkesseteket is elsősorban Harry és Marv miatt imádjátok. Azt az extázist, amivel a kanapén ülve-ugrálva kántálja Réka, hogy Harry és Maaarv, Harry és Maaarv!!!! Nem csoda hát, hogy Réka Wednesday szeretne lenni farsangon, de erről egyelőre lebeszéltelek, nehogy ráhozzuk Ildikó néniékre a frászt. Jó lesz az majd az iskolai Halloweenre. Ó és persze az egyszarvús Agnes plüss mellé most egy Wednesdayt is szeretnél. Frissítés: És mit ad Isten? Ez is ma jött szembe velem a facebook emlékek között; pont ma 4 éve posztoltam ezt ki rólad, Réka, a következő címmel: "Új játékainak örül a kis Wednesday Addams"

Apropó, plüss. Hát, lett Feke Pali plüssöd is... Fonyódi Szilvi karácsonyra elkészítette neked a sötétkék öltönyös-sárga nyakkendős-palástos Feke Pál "plüsst". Azért az idézőjel, mert ugye horgolt.  Horgoltsága miatt, és mert nem egy az egyben Feke Pál feje van, mint pl. a Tűzoltó Sam figurádnak Tűzoltó Sam feje, először egy kicsit idegenkedtél tőle. Kellett néhány nap, hogy a szívedbe lopja magát, de egyszer csak megtört a jég és Pali boldogan oszthatta meg hálótársaiddal az ágyadat. Igaz, egyelőre csak a lábadnál, de ha Pali nincs az ágyadban, azonnal ágyba kell őt is parancsolni. Szoktatok együtt tévézni is, szépen betakargatod, meg ne fázzon, szóval azt hiszem, elégedett lehet a sorsával.

Nem telik el úgy nap, hogy ne mondanád nekünk, mennyire szeretsz minket. Ez elmondhatatlanul sokat jelent nekünk Apával, Mamiékkal, azért is hogy ellensúlyozza azt a sok felesleges bosszankodást, amit a durcás konokságaidnak köszönhetünk. Alakul az egód, na. Tegnap reggel voltunk az 5 éves státuszvizsgálatodon. Érdekes volt, ahogy bagolyba meg belém kapaszkodva, de a vizsgálati elemek iránt nagyon érdeklődve, végül egészen feloldódva csináltad amire Kriszti néni kért. A kukucskálós képmegnevezős annyira tetszett, hogy mondtad is, vegyünk majd ilyet. Mi próbáltunk rávilágítani arra, hogy akármiből lehet ilyet csinálni, Kriszti néni még fénymásolt is volna neked, de neked "műanyagból" kellett kukucskáló, semmi másból nem lehetett a házikó. Akkor ejtettük a projektet. Mikor a vérnyomás következett, annyira otthon érezted már magad vagy úgy érezted, túl sok a verbális impulzus, Kriszti néni szorongás-oldó karúszós bevezetőjét megakasztva megszólaltál: "Jól van, ezt már mondtad..." (értsd egy éve ilyenkor). Anya kicsit megsemmisült, és a röhögést visszafojtva intett szerényebb megnyilvánulásra, ilyet azért mégsem mondunk, édes kislányom. Szerencsére Kriszti néni egy tündér és látott már sokféle gyereket. 

Van egy új reakciód, nem tudom, ez tőlem van-e, apától, vagy valaki mástól, de a séma az, hogy ha megbántódsz, felháborodsz valamin, akkor sértettségedet nyomatékosító indulattal teszed fel a kérdést: "Jó, akkor csináljak én is úgy, hogy.../ mondjam én is azt, hogy....?!?!" Vajon honnan ez az erős-dacos öntudat? ;)

Tominak sem kell a szomszédba mennie egy kis egzecíroztatásért, mindent úgy hoztok, ahogy az "Imádom a tesómat, de még jobban zrikálni őt" nagy könyvében meg van írva. Ezzel együtt is egy imádni való, kedves, figyelmes, jólelkű kis pasi vagy, aki bárhol feltalálja magát, és mindenkivel megtalálja a közös hangot. Lehet már veled olyan felnőttes nagy eszmecseréket folytatni, baromira érted a viccet, az összenézéseket, az iróniát. Egyik nap Apával egy olyan maratonit beszélgettetek az autók működésmechanizmusáról, hogy az agyamat eldobtam. Nekem már bőven elég volt, úgy, hogy azért engem is tudnak ezek a dolgok érdekelni, de Tomi csak kérdezett és kérdezett, Apa meg határtalan türelemmel vázolta a szóban forgó elméleti összetevőket. 

A focit továbbra is nagyon szereted, csinálni és nézni is. Jöttek ugye most ezek a focis kártyák, lehet őket gyűjteni, játszani velük, cserélgetni a barátokkal. Ebből lett is gond a suliban, azóta nem viszel be albumot, meg azért sem, mert most már van benne nagyon ritka és értékes kártya is. Azt most átugrom, hogy múlt szombaton is az albumod miatt dekkoltam egy órát a Népliget buszállomáson, fátylat rá. XD Na és van egy jó kis megállapodásunk, hogy az olvasást úgy gyakoroljuk, hogy ha megvagyunk vele aznap, húzhatsz egy kártyát a csomagból. Ez olyan szinten motivál téged, hogy sietnünk kell haza, hogy minél előbb előkaphasd az olvasókönyvedet és olvashass nekem, én meg csak úgy repesek az örömtől, meg hogy milyen tökéletes anyád vagyok. Azért is olyan igazi kis pasi vagy, mert ha leülsz egy kicsit a tévé elé, nem rajzfilmeket nézel, hanem sporteseményeket. Ha nem olyan izgalmasak, váltasz az aranykeresőkre vagy az autófelújítókra, akik mindig teáznak. Én ezt nagyon bírom benned. 

Nem is gondoltam volna a havazás előtt, hogy még ekkorákat fogok örömködni veletek a hóban. Tegnapelőtt nagyon nagyon determináltan eltökéltem, nincs semmi program ovi-suli-munka után, csak és kizárólag szánkózás kifulladásig! Még színesebbé tette az élményt, hogy egyik alelnök bácsim, (a druszád), pont ezen a napon tárgyalt bent és akkor már összekötötte egy koccintással az újév és annak alkalmából, hogy karácsony előtt összetegeződtünk. Hogy meg ne pimpósodjon az a drága pezsgő, muszáj volt meginni a tárgyalások befejeztével, én meg szervilis alkalmazottként illemtudóan elfogyasztottam vele a palack tartalmát. Hogy még vidámabb legyen a szánkózás. Tegnapra már nem terveztem, mert meg voltam győződve róla, hogy mire hazaérünk, már csak locspocs lesz mindenütt, de nem, érintetlen porhó volt, tökéletes egy újabb fergeteges csúszóparádéhoz! Hát nem volt mit tenni, és mert a másik alelnök bácsim, (apa druszája) is hazazavart szánkózni!!!, engedelmeskedtem, uccu neki, ami belefér. Volt csuszkán, bobon, seggen, kabáton, és azért szánkón csúszás is, a legtutibb a hasoncsúszós, mindenki próbálja ki!!! Gabinak külön köszönet a tandemcsuszis invitálásért, élmény volt, és Jocónak, (harmadik alelnököm druszája), hogy összehangolt hógolyó akciókkal hárította velünk Csani és Tomi hóágyús támadásait. Réka sem szomorkodott sokáig Adrira vagy Annára várva, mert jöttek Lucáék az Apukájukkal!!!, és onnantól ő is egy mesevilágban folytathatta a mókázást. Annyira jól éreztük magunkat, és ezek a legjobbak, az ilyen váratlanul kínálkozó élmények! 

A Kőkert Kft-nek külön köszönet, ha szándékosan nem takarította le a járdákat, hogy élvezhessük a gyerekekkel a havon siklós szánkóhúzást!!! XD XP

Van egy kis hiányérzetem, nem írtam a karácsonyról, a szilveszterről, a nagy újévi fogadalmakról... Talán legközelebb. Vagy visszajárok ide frissítgetni... Vagy nincsenek is nagy mondanivalóim, éljük az életet, élvezzük, amíg lehet. Nem a nagy dolgoktól leszünk boldogok. A kis dolgok, amik boldoggá tesznek, azok az igazán fontosak. Elfogytak a harmadosztályú kliséim.