2019. május 25., szombat

Munkálkodunk

Hátszóvalkéremszépen, mozgalmasan telnek napjaink. Nem is tudom, mivel kezdjem. Érzelmi hullámvasutazás, tanulságok leszűrése, ezerrel törekvés a zen megőrzésére. Mondom, ahogy eszembe jut. Inkább csak vázlatosan, annyi de annyi feldolgozni való esemény történik mostanában velünk.

Februárban a Greenpeace Tiszta levegőt! kampánya keretében aktivisták felmásztak a szabadságszobor  vállára és kapott tőlük egy szűrőmaszkot. Utánaolvastam a témának, láttam, hogy lehet támogatni adománnyal, sőt, külön programpontokat is lehetett választani. Volt egy olyan, hogy egy budapesti iskola levegőjének 2 hetes nitrogén-dioxid mérése. Oda nyomtam a pucukát, befizettem az összeget, de nem láttam sehol, hogy lehetne-e választani iskolát. Gyorsan írtam egy levelet, hogy nagyon szeretném, ha az Üllőinél mérnének. Kaptam is választ, hogy szívesen mérnek ott is, összekötöttem az igazgatóval, és tényleg mértek is. Hosszú heteken át izgultam, titkon azt remélve, csak túlparázom a dolgot és nem is lesz rossz az eredmény. Sajnos nem paráztam túl. A legrosszabb eredmény pont a mi sulinknál született. Borzasztó levegőt szív be nap mint nap, aki oda jár, gyerek is felnőtt is. Folytattam a mozgósítást, hogy minél többen írjuk alá a petíciót a városvezetéshez, hogy kezdje meg a dízel autók és buszok kivonását, és írtam egy levelet az alapvető jogok biztosának is. Nagyon megható volt látni, és egy életre elraktároztam az elmém fotóalbumába, ahogy V. alelnök úr átfutja és itt-ott belepötyög a levélbe, majd felhívja az ombudsmani hivatalt, hogy mikor vihetem át a beadványomat. Nem is kellett átvinnem, mert személyesen jöttek érte! Ha minden ilyen álomszerűen mehetne!   

Azt viszont nagyon nehéz elfogadni, hogy mennyi akadályba ütközik az ember pusztán egy egyszerű petíció aláírására buzdítása során. Hihetetlen sok ember van, akiket teljesen hidegen hagy az, hogy súlyosan szennyezett levegőben élnek a gyerekeikkel. Nemhogy nem írja alá, de még meg is akar győzni, hogy semmi értelme egy ilyen petíciónak. Maradjon mindenki csendben, mert úgysem történik semmi. Én nem maradok. És Tomi sem marad ott. Annak viszont borzasztóan örülök, hogy az a kevés ember, aki felfogja, mekkora a tét és mennyire fontos hallatnunk a hangunkat, velem együtt cselekszik. Nagyon meglepődtem, mikor a Greenpeace kampányfelelőse bejelölt a facebookon ismerősnek! Szerintem azt hitte, egy lelkes tanár vagyok az iskolából, remélem, nem csalódott nagyon, hogy csak egy lelkes anyuka vagyok.

Réka néha elsóhajtja magát: "Nagyon nagyon nagyon hiányzik Ildikó néni." Sajnálom, hogy ennyire rossz a hiánya, de biztos nagyon jó neki, hogy végre pihenhet, és biztos néha-néha még be fog nézni hozzátok. Eszter néni nagyon kedves új óvónéni, szinte minden nap arra megyek érted az ügyeletbe, hogy az ölében ülsz, úgy játszol társasjátékot. Szegény Eszter néni. XD

Mindeközben az Akadémián is nagy dolgok történnek. Most éppen arra várunk, mi lesz a minisztérium lépése arra, amire nem készült fel: hogy az Akadémia nem adja csak úgy oda a kutatóhálózatát. Olyan vihar előtti csend van most. De teszi közben mindenki a dolgát. Én például hétfőn elkísérem V. alelnök urat Martonvásárra, mert képzeljétek, engem is meghívtak az Agroverzum átadó ünnepségére, elvégre mégis csak én vagyok a keresztanyja, ugyebár. ;)

Kedden Apa végre elhozhatta a kereskedésből a céges Tucsont! Nagyon mutatós "kis" autó, imádjuk mindannyian. Ha ezt most Mami elolvassa, sajnos nem lesz tovább titok, pedig nagyon ügyesen magatokban tartottátok minden videobeszégetésünk alatt. Úgy terveztük, egyszer csak meglepiből legurulunk vele Bonyhádra. Móni néninek reggel már úgy mesélted, hogy van egy új autónk, Audi, és a legfontosabb tulajdonságát sem tartottad magadban: van hátul pohártartója is a könyöklőjében. Gyorsan helyreigazítottam a gyártót, a többi stimmelt. Anya úgy látszik, túl sokszor lelkesedik, ha meglát egy Audi A1-est. Ha még egy picit spórolok (mondjuk úgy 100-120 évig), nekem is lesz egy Audi A1 e-tronom!!! Ha lesz olyan. A3 biztos van, mert ma állt egy az Akadémia előtt. ;) Másnap pedig végre átvehettük a Metrodom kulcsokat! Délután egyből oda is mentem veletek ovi-suli után; nagyon nagy élmény volt nektek, rögtön le is csaptatok a szobáitokra, semmi vita nem volt. Készült video is!

2019. május 24., azaz tegnap is egy különös nap volt, mint ez az egész hét! 7:50-re mentünk a Kosztolányiba, hogy találkozzunk és beszélgessünk az igazgatóval az átvételed lehetőségéről. 8:10-re kosztolányis lettél. Intézhetjük a papírokat. Visszakísértünk az Üllőibe, az első óra végére még beértél. Apával megyünk tovább a pótlóbuszon be a városba, Nagyvárad térnél kiszállunk, lemegyünk a metróba a hömpölygő tömeggel, látjuk a szokásos aláíró standokat, újságosztogatókat, szórólapozókat, majd a metró bejáratánál egy mosolygós aktivista köszönt minket, és nyújtja a lila szórólapját. Belőlem egyből tört is elő egy hangos SZIAAA!, olyan meglepetés volt, hogy nem mástól kaptuk azt a szórólapot, mint a Momentum elnökétől, Fekete-Győr Andrástól. Azt hiszem, ez volt a végső megerősítés, hogy kire fogok szavazni vasárnap.
Dél körül pedig kezdődött a gyerekek klímatüntetése, gyorsan kisiettem az Akadémiáról, hogy egy kicsit sétáljak velük; most sem ment könnyek nélkül, muszáj lesz megkeményítenem magam, mert nagyon ciki vagyok már magamnak is. Vagy napszemüveg.
Közben Theresa May épp lemondott. Ő sem tudta visszatartani a könnyeit.

Ma megvettük a konyhagépeket, jönnek az IKEÁs mérőemberek, utánuk a konyha is megérkezik. Szépen elkezdhetjük a nagyobb szekrényeket is megrendelni, beépíttetni, aztán jöhetnek a kisebbek, a somfás bútorok, és végül mi.

Hát, ilyenek a napjaink mostanság. Hogy mennyi rossz és igazságtalanság ér az iskolában, azt nem részletezem, inkább csak a tanulság maradjon meg: törekedni a jóra, felismerni a rosszat, a gonoszságot, bizonyítani az igazunkat. Tudom, hogy még nagy feladatok ezek; amíg nem tudsz velük megbirkózni, segítünk az utadon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése