December

Már az ősz is elmúlt, múlt hét óta tél van, megjött az igazi hideg, bakancsban járunk dolgozni is (hogy milyen hülye voltam eddig, hogy nem így csináltam, hanem a kis csini bokacsizmákban fagyoskodtam...) Tomi múlt héten erdei iskolában volt, amit rutinos táborozóként nagyon élvezett. Meg is kaptuk egyik este, hogy legszívesebben visszamennél Kincsesbányára. :D Nem emlékszem, mivel gázoltunk a lelkedbe, valami minden estére jut.  

Jó ez a suli. Sok szempontból jobb közeg, mint az Üllői. Új ferencvárosi polgármesterrel, Baranyi Krisztinával (igen, az Anikó hasonmással, hihi) nekem újabb reményeim is ébredtek, de nem leszek naiv optimista. Ha mindkettőtök osztálya elfogadható összetételű lesz és nem sodródtok a renitens osztálytársak és pedagógus-fluktuáció miatt ide-oda, akkor már jó lesz. Angolozni meg bármikor tudunk. 

Lassan végére érünk a Metrodomos és IKEÁs garanciális javításoknak. Hosszú és gyötrelmes időszak áll mögöttünk, embert próbáló volt ez a sok várakozás. Oké, minden relatív, csak ilyen problémáink legyenek az életben. Tegnap este mondjuk újabb jelenséggel folytatódott a végtelen történet: a háztartási helyiségben levált a plafonról a vakolat. Majd szólunk nekik. 

Réka is ismerkedik már a Kosztolányival. Mindkét tanító néni párost megnézte és nagyon bölcsen azt mondta, mindenki szimpatikus volt neki, így rábízza az igazgató bácsira a döntést, hogy hova kerüljön. Azért egy kicsit körbe fogjuk járni a témát, legalább osztálytárs-jelöltek ügyében.

Tomi annyira, de annyira jól esik, amikor kapok tőled egy-egy elismerő megjegyzést. Vagy sikerült megértened, milyen sokat számít ez egy embernek, vagy ilyen hatalmas a lelked, hogy magától jön. Bármelyik is, őrizd ezt meg mindig, mert ezzel a tulajdonságoddal igazán gazdag ember leszel. 

Jövünk hazafelé, már sötét van, de észreveszed és tudatod velem, hogy ez a táska (ami a hátamon van) nagyon jól megy a dzsekimmel. Este meg rugdosod a csörgős labdát, közben ezt mondod: Ebben a lakásban úgy érzem magam, mintha egy luxus lakásban élnék. És mutatod azzal a Tomis kéztartással a függönyt, a tévészekrényt, a sarokban az étkezőt, hogy a színek, meg minden mennyire megy mindenhez. Hát úgy megszorongattalak és puszilgattalak! Köszönöm, Tomi!!! <3

Réka még mindig, vagy egyre jobban: szinte minden mozdulatoddal táncolsz, szerepelsz, a képzeletbeli társaiddal játszol. Nagyon vágysz barátok társaságára és teljes joggal sérelmezed, ha Tomi átmehet Csanihoz vagy Csani jön hozzánk. Januárban végre neked is lesz egy kis bulid.
Pár hete egyszer csak elkezdtél betűket írni. Igaziakat is és saját tervezésűeket. Nagyon élvezed, mindig mutatod, hogy olvassuk el, mit írtál. Még levelezel is velünk, mert láttad, hogy Tomi egy duzzogós, ajtóbecsukós elvonulása után egy levelet csúsztatott ki az ajtaja alatt. Elleveleztünk egy ideig Tomival. Aztán mindenki megnyugodott és megbékélt.

Még mindig rengeteg puszival, öleléssel és szóval fejezed ki, mennyire szeretsz minket. Tomi sem fukarkodik, a suliból kijövet néha már az épületben kapok egy bújós ölelést, néha a kisutcában, hogy ne legyen ciki.

Tomi megérkezett a kiskamasz korba. Hirtelen nagyon érzékeny lettél az igazságtalanságokra. Ha úgy érzed, Réka több elismerést kap valamiért, amit mi úgy érzünk, te nyilvánvalóan ügyesebben megoldottál...  De megindít egy X faktor dal is, mint az Apám sírja ByeAlextől... Könnyes szemekkel rámnéztél és mondtad, ez nagyon szép dal volt. Fú...