Múlt héten két hasonló dolog is történt, ami eddig még nem fordult elő. Az egyik a nagyjátszón volt, ahol Tomi játszott, bicajozott, mi Rékával üldögéltünk, dalolásztunk a padon. Arra sétált "Denike" (Dannie-ke? Danny-ke?...) és gazdija. Tomi szóba is elegyedett velük, simizte a kutyát, majd felhívta a néni figyelmét a gazdi nélkül sétálgató fehér kiskutyusra is "Annak a kutyusnak nincsen gazdája!", mire a néni megnyugtatta Tomit, hogy az is az övé, új szerzemény. Közben odaértek hozzánk, egy-két mondatot váltunk, majd megkérdezi a néni, hogy Réka és Tomi testvérek-e. Mondom, igen, testvérek. "Látszik is rajtuk!" erősített meg a hölgy, én pedig büszkén dőltem hátra és nemcsak a számmal, de a szívemmel is mosolyogtam.
A másik pedig a facebookon érkezett egy privát üzenet formájában, egy kedves ismerősünktől, akivel egyébként nem vagyunk napi kapcsolatban. Elküldte nekem ezt az idézetet: "A család nem a vérről szól..., hanem arról, hogy akkor fogják meg a kezed, amikor a legnagyobb szükséged van rá..." és ő is elmondta, hogy a gyerekeim még hasonlítanak is. Ez egy ilyen hét volt. :)
♥ ez nagyon kedves!
VálaszTörlés