9 és 37

Rékánk ma kilenc hónapos. A gyógyszertáros néni múltkor rákérdezett, hogy nemsokára lesz két éves, ugye? Sokakat megtéveszt a nagy hajkorona, kilenc hónapos babák nem szoktak ekkora séróval büszkélkedni. Gyönyörű göndör a vége, ha szépen átfésülöm, tisztára úgy áll, mint Miss Poppynak, bár mire ezt olvassátok, nem biztos, hogy tudni fogjátok, mire is gondolok (megvan DVD-n. Hogy mi az a DVD?...). 

Ugye augusztus 20 óta kúszol, azóta már szépen be is tudod járni a lakást, már ha hagyjuk, mert én rosszul vagyok, ha azt látom, hogy a hideg kövön hasalsz, így általában visszapozicionállak egy szőnyeggel fedett részre, de ez nem állít meg téged abban, hogy újra meg újra nekiveselkedj az útnak. Tomi szobájában is szívesen időzöl, szeretsz mellette lenni, akkor is, ha nem a legfinomabb eszközökkel fejezi ki irántad érzett testvéri szeretetét. Van, hogy a dolgait kell védelmeznie, van, hogy odébb akar segíteni, mert tilosban jársz, de sokszor csak puszta szórakozásból teszteli, mit bírsz ki. Még jól bírod. 

A napokban elkezdted a következő, tankönyv szerinti állomás gyakorlását: a négykézlábas előre-hátra hintázást. Tündéri, ahogy csinálod, olvadozunk ezerrel.  

Mint amikor "beszélsz". Szavakkal hiába is próbálnám körülírni, nem sikerülne visszaadni azt az édes kis hangocskát azokkal a Rékás szótagokkal. Talán sikerül videón megörökíteni néhányat, bár e tekintetben olyan vagy, mint anyád volt: ha kiszúrod, hogy kép- és hangfelvevő eszköz van a kezünkben, rögtön abba is hagyod, amit addig csináltál, legyen az beszéd vagy négykézlábra emelkedés vagy akármi más. 

Ugyanúgy el tudsz bambulni, mint én. Teljesen magamat látom, ahogy el tudsz gondolkodni valamin, és úgy nézel. Vagy mikor játék közben nem nézel oda, csak úgy félrebambulsz, de közben mosolyogsz, mert amúgy száz százalékosan ott vagy.  

Néha úgy tűnik, úgy halljuk, mintha kimondanál konkrét szavakat. Ilyenek az anya vagy a gyere, de olyan is gyakran van, hogy kimondunk egy szót, és te "megismétled". Lehet, hogy nem kellene dőlten meg idézőjelesen írnom, mert tényleg ezeket mondod ki, de hát ugye te még csak 9 hónapos vagy...

A másik babánk pedig tegnap volt 37 hónapos. Bizony, babánk, mert nincs olyan nap, hogy Tomi ne adná tudtunkra: ő is egy baba. És ez így teljesen rendben is van. Nekünk kellene okosabbnak lenni, és mindig megerősíteni őt, hogy ő az első babánk, de ő nagyon ügyesen, de néha inkább őrjítő eszközökkel emlékeztet minket, hogy neki is ugyanannyi (de inkább egy kicsivel több) figyelem és szeretet  jár, mint a kishúgának. Néha elszégyellem magam, mikor Rékát valamiért megdicsérem valahogy így: "Hát, nagyon ügyes kisbabánk van nekünk!" és Tomi helyretesz: "KÉT nagyon ügyes kisbabátok van!" Pontosan! Bocsánatot kérek. Ha Réka ügyesen gurul, Tomi is ügyesen gurul, meg kell dicsérni. Mostanában KÉT baba kúszik a konyhakövön és KÉT babát kell a kanapéról a szőnyegre tenni.

Ma szó volt a rádióban a pozitív fegyelmezésről, mintha csak tudták volna, hogy nálunk ez most mindennél aktuálisabb dolog, és jóleső érzésekkel állapítottam meg magamban, hogy néha egész jól csinálom, pedig nem is olvastam erre vonatkozó konkrét irodalmat. Már csak azt kellene elérni, hogy ne csak néha érjen utol az ihlet. Tegnap újra csodálattal állapítottam meg, hogy igen, bármennyire is nehéz abban a pillanatban, a legeslegesillogikus lépésnek látszó SZERETETkinyilvánítás, ölelés, puszik és sok-sok nagyon szeretlek a gyógyír a magából kifordult gyermek lelkének pillanatok alatt történő lecsendesítésére.