Igaz, már 5 napja óvodás vagy, ma volt a kuckós "ballagásod". Nem tudom, mennyire emlékeztél, akartál emlékezni, mert valahogy nem lelkesedtél, hogy visszamehetsz egy kicsit kuckózni. Talán az ovis hét, talán a borongós időjárás, vagy csak mert 3 éves vagy, azért.
Szerencsére nem te voltál az egyetlen ilyen kis csigaházba bújt ex-kuckós, Gugi például egy tapodtat sem mozdult apukája mellől az egész ceremónia alatt, én akkor teljesen megnyugodtam, bár bevallom, kicsit irigykedtem a szőnyegen szépen helyet foglaló és Andival, Judittal együtt daloló kis pajtikáid szüleire. Te inkább a buszt választottad, ami egy általad már kissé kinőtt piros bébitaxi volt, azzal robogtál fel-le, és állítólag még füstölt is. Egy kis rábeszéléssel azt elértem, hogy legalább azt használd ülőkének, úgy hallgassuk az előadást, és így szépen ki is bírtad a lakomáig. Arra nem kellett különösebben biztatni. Édesek voltatok, ahogy körülültétek a kis asztalt és egymás kezét fogva, ahogy régen minden nap tettétek, megköszöntétek a Földnek és a Napnak, amit az asztalon találtatok. Úgy ettél, mintha az oviban nem kaptál volna uzsonnát.
Következett egy kis játék, Rékát is letettem a szőnyegre, ettől rögtön nagyon népszerű lettél, mint a bátyja, majd jött a mese, pont az egyik kedvenc mamis mesénk, a három pillangó és a tulipánok. Utolért a varázs téged is, mert innentől nem kellett noszogatni, hogy ülj le a szőnyegre a többiekkel, ráhangolódtál végre a helyre és a csoportra. Mikor a mese véget ért, Andi és Judit kikísértek titeket a kert kapujáig és szépen, egyesével elbúcsúztak tőletek és átadtak a szüleiteknek, és az óvodának. Ajándékot is kaptatok, egy szép üvegcse útravalót, és felgöngyölve, piros szalaggal átkötve, mint egy oklevelet, rajzaitok legjobbjait.
És persze a sárga szett tányérkáid és poharaid is vártak már ránk, mert azokat szépen ott felejtettük júniusban.
Szép volt és megható. Én már júniusban is ejtettem pár könnycseppet, mikor utoljára kísértelek ki a kuckó kapuján, de most is picit könnyes lett a szemem, ahogy szép sorban kitipegtetek a megy a gőzösre a kertből.
Sajnos a sok ivászat és játékba feledkezés hatására csak csak besikerült egy kis pisi, de csak akkor, mikor elbúcsúztunk és gondolom, megkönnyebbültél a sok impulzus után, hát gyorsan visszasiettünk és végre végre, kipróbálhattuk, milyen is lett volna a kuckós időkben a kuckós vécébe pisilni. És ha már visszamentünk, gyorsan felmarkoltál még egy kis sütikét a hazaútra, nehogy éhezzél közben.
Még annyit, hogy titkon azt reméltem, ott lesznek a legtöbbet emlegetett kis cimborák, Mira, Balázs, Simon, Milán, Áron, és végre láthatom, milyenek vagytok együtt. De csak Simont és Áront láttuk, úgy messziről. Nem kerestétek egymás társaságát. A hároméves kis eszetekkel már lezártátok a kuckót. És akkor jutott csak eszembe, hogy tényleg, míg júniusban és júliusban még jelen időben emlegetted a kuckót, hogy mit hogyan szoktatok ott csinálni és ki milyen, augusztusra eltűnt a beszámolóid közül, az összes kis lakójával együtt. Milyen érdekes megfigyelni a háromévesek "működését".
De jó, hogy elmentetek! Úgy tűnik, nagyon kedves kis délutánt töltöttek Anyával és Rékával. Azért mindent összevéve, jó volt ez a kis kuckózás. Most, az első ovis heted végén legalábbis nagyon meglátszik, hogy már rutinosan veszed az "akadályokat", amihez az előző közösségi tapasztalatid segítenek. (Hát, ez itt a végén egy kicsit nagyon tudálékosra sikeredett. Az előbb valami jobbat írtam, de eltüntette a gép).
VálaszTörlésMég egy kis mami-elfogultság: mindannyian nagyon édesek vagytok a "csoportképen", de Te vagy a legszebb:)))
Meg még egy kis kíváncsiskodás: Vajon Judit és Andi látták, hogy már nagyfiúsan tudod végezni a dolgodat?
VálaszTörlés