A plüssök meg a már

Nem tudom, pontosan mennyi plüssöd is van, Tamás, nem számoltam még meg őket, de nem szűkölködünk bennük, az tény. Esténként külön program kiválasztani, hogy az állandó alvótársak mellé aznap ki legyen még az az egy-két (három, négy, öt...) szerencsés állatka, aki veled alhat. Pont úgy ragaszkodsz hozzájuk, ahogyan én is tettem, mikor akkora voltam, mint te. Mami mesélte, hogy képes voltam úgy aludni a kiságyamban, hogy az összes állatom bent volt velem. Mindenki kényelmesen elfért, mert én meghúztam magam az ágy egyik sarkában. Arról pedig még nekem is vannak emlékeim, hogy kikértem magamnak, ha Hajnikának hívtak, engem Sokállatnak szabadott csak nevezni! A veszprémi állatkertben meg ahogy csak kifért a torkomon, úgy adtam mindenki tudtára, hogy ez a majom is én vagyok és az a majom is én vagyok, "De ugye ez a majom is én vagyok?!" Gondolom, jól elszórakoztattuk a többi látogatót. 

És most itt vagy te, a kis ágyikódban a sok állatoddal. Anyja fia. 

Mondtad, hogy írjam meg az örökanyában:

- Aaaanyaaaa, játsszál veleeeeem!   

- Jó, jövök, csak átpelusozom a Rékát.

- Anyaaa, most játszol velem? 

- Jaj, nyuszika, még hadd vigyem be neki a vizét, jó? 

- Jó, de utána jössz dömperezni? Hajlandó vagy? 

Újabban előszeretettel használod a már szót felszólító mondataidban. Apával elég furcsának találjuk, biztos az óvodából hoztad, mi sosem így mondjuk egymásnak, olyan gorombán hangzik, hogy "Menjél már ki innen!" vagy "Hozd már ide azt a kanalat!" Ki is kérjük magunknak. Ma este megint így fogalmaztad meg, ahelyett, hogy egyszerűen kérted volna, amit szerettél volna, Apa rád is mordult egyből, hogy 

"Tamás! Ezt a márt most már hagyd abba!"

Mi kérünk elnézést.  

9 és 37

Rékánk ma kilenc hónapos. A gyógyszertáros néni múltkor rákérdezett, hogy nemsokára lesz két éves, ugye? Sokakat megtéveszt a nagy hajkorona, kilenc hónapos babák nem szoktak ekkora séróval büszkélkedni. Gyönyörű göndör a vége, ha szépen átfésülöm, tisztára úgy áll, mint Miss Poppynak, bár mire ezt olvassátok, nem biztos, hogy tudni fogjátok, mire is gondolok (megvan DVD-n. Hogy mi az a DVD?...). 

Ugye augusztus 20 óta kúszol, azóta már szépen be is tudod járni a lakást, már ha hagyjuk, mert én rosszul vagyok, ha azt látom, hogy a hideg kövön hasalsz, így általában visszapozicionállak egy szőnyeggel fedett részre, de ez nem állít meg téged abban, hogy újra meg újra nekiveselkedj az útnak. Tomi szobájában is szívesen időzöl, szeretsz mellette lenni, akkor is, ha nem a legfinomabb eszközökkel fejezi ki irántad érzett testvéri szeretetét. Van, hogy a dolgait kell védelmeznie, van, hogy odébb akar segíteni, mert tilosban jársz, de sokszor csak puszta szórakozásból teszteli, mit bírsz ki. Még jól bírod. 

A napokban elkezdted a következő, tankönyv szerinti állomás gyakorlását: a négykézlábas előre-hátra hintázást. Tündéri, ahogy csinálod, olvadozunk ezerrel.  

Mint amikor "beszélsz". Szavakkal hiába is próbálnám körülírni, nem sikerülne visszaadni azt az édes kis hangocskát azokkal a Rékás szótagokkal. Talán sikerül videón megörökíteni néhányat, bár e tekintetben olyan vagy, mint anyád volt: ha kiszúrod, hogy kép- és hangfelvevő eszköz van a kezünkben, rögtön abba is hagyod, amit addig csináltál, legyen az beszéd vagy négykézlábra emelkedés vagy akármi más. 

Ugyanúgy el tudsz bambulni, mint én. Teljesen magamat látom, ahogy el tudsz gondolkodni valamin, és úgy nézel. Vagy mikor játék közben nem nézel oda, csak úgy félrebambulsz, de közben mosolyogsz, mert amúgy száz százalékosan ott vagy.  

Néha úgy tűnik, úgy halljuk, mintha kimondanál konkrét szavakat. Ilyenek az anya vagy a gyere, de olyan is gyakran van, hogy kimondunk egy szót, és te "megismétled". Lehet, hogy nem kellene dőlten meg idézőjelesen írnom, mert tényleg ezeket mondod ki, de hát ugye te még csak 9 hónapos vagy...

A másik babánk pedig tegnap volt 37 hónapos. Bizony, babánk, mert nincs olyan nap, hogy Tomi ne adná tudtunkra: ő is egy baba. És ez így teljesen rendben is van. Nekünk kellene okosabbnak lenni, és mindig megerősíteni őt, hogy ő az első babánk, de ő nagyon ügyesen, de néha inkább őrjítő eszközökkel emlékeztet minket, hogy neki is ugyanannyi (de inkább egy kicsivel több) figyelem és szeretet  jár, mint a kishúgának. Néha elszégyellem magam, mikor Rékát valamiért megdicsérem valahogy így: "Hát, nagyon ügyes kisbabánk van nekünk!" és Tomi helyretesz: "KÉT nagyon ügyes kisbabátok van!" Pontosan! Bocsánatot kérek. Ha Réka ügyesen gurul, Tomi is ügyesen gurul, meg kell dicsérni. Mostanában KÉT baba kúszik a konyhakövön és KÉT babát kell a kanapéról a szőnyegre tenni.

Ma szó volt a rádióban a pozitív fegyelmezésről, mintha csak tudták volna, hogy nálunk ez most mindennél aktuálisabb dolog, és jóleső érzésekkel állapítottam meg magamban, hogy néha egész jól csinálom, pedig nem is olvastam erre vonatkozó konkrét irodalmat. Már csak azt kellene elérni, hogy ne csak néha érjen utol az ihlet. Tegnap újra csodálattal állapítottam meg, hogy igen, bármennyire is nehéz abban a pillanatban, a legeslegesillogikus lépésnek látszó SZERETETkinyilvánítás, ölelés, puszik és sok-sok nagyon szeretlek a gyógyír a magából kifordult gyermek lelkének pillanatok alatt történő lecsendesítésére.    

Nem tudok olyan precíziósan kotorni, hogy rajta maradjon. (a töltött patiszon a villámon...)

Idézetek

Megyek érted az oviba. Még nem igazán tudom, mit szabad, mit nem, melyik ajtón, meddig..., bekukkantok, hátha látlak. Megvagy, épp mondasz valamit az óvónéninek:

"Én most kimehetek egy kicsit, hogy megkukucskáljam, jön-e az én anyukám?"

Nagyon megörültünk egymásnak.

Aktuális nekem kell egy... a playmobil tűzoltó szettje. Csak erre tudsz gondolni. Kérdezted is ma, hogy "Ezt itt, ezt mi hozza?" Nem értettem. Akkor mondtál egy példát, hogy mikor én rendeltem a kabátot, azt a DHL hozta, ezt a tűzoltót mi hozza? Jaaa, vagy úgy! Hogy majd jön a DHL és hozza neked a játékot. Édesem... 

Odamegyünk a géphez, hogy megnézzük, egyáltalán árulnak-e még ilyet, mert ez a prospektus elég régi darab. Hát, árulnak... Erre te, hatalmas megkönnyebbüléssel és lelkesedéssel: 

"Hálás vagyok, hogy még van ilyen!" 

Halleluja.

Hasonlítanak

Múlt héten két hasonló dolog is történt, ami eddig még nem fordult elő. Az egyik a nagyjátszón volt, ahol Tomi játszott, bicajozott, mi Rékával üldögéltünk, dalolásztunk a padon. Arra sétált "Denike" (Dannie-ke? Danny-ke?...) és gazdija. Tomi szóba is elegyedett velük, simizte a kutyát, majd felhívta a néni figyelmét a gazdi nélkül sétálgató fehér kiskutyusra is "Annak a kutyusnak nincsen gazdája!", mire a néni megnyugtatta Tomit, hogy az is az övé, új szerzemény. Közben odaértek hozzánk, egy-két mondatot váltunk, majd megkérdezi a néni, hogy Réka és Tomi testvérek-e. Mondom, igen, testvérek. "Látszik is rajtuk!" erősített meg a hölgy, én pedig büszkén dőltem hátra és nemcsak a számmal, de a szívemmel is mosolyogtam.

A másik pedig a facebookon érkezett egy privát üzenet formájában, egy kedves ismerősünktől, akivel egyébként nem vagyunk napi kapcsolatban. Elküldte nekem ezt az idézetet: "A család nem a vérről szól..., hanem arról, hogy akkor fogják meg a kezed, amikor a legnagyobb szükséged van rá..." és ő is elmondta, hogy a gyerekeim még hasonlítanak is. Ez egy ilyen hét volt. :)

Réka az ágyában, kéne neki kicsit aludnia. Tomival állunk mellette, elkezdi odapakolni Rékának a kis plüsseit. Blossom Bunny-t, a cicát, a kutyust...

"Nézd csak, itt is van, tessék, a cica is!"

"Igen, tőled kapta, mikor született." - mondom.

"És nézd, itt a kutya is, azt is tőlem kaptad, mikor még fiatal voltam."- mondja Tamás.

Medium Blossom Beige Bunny Arrives!!!

Hú, Tomi első ovis hete miatt nem nagyon jutott idő egyéb történésekről írni, (itt még gyorsan beszúrom, hogy már szerdától ott is aludt!!! - gond egy szál se), hát gyorsan bepötyögöm, hogy mikor hétfőn, az ovis ebéd után hazaértünk Tomival, egyszerre két meglepi is várt ránk. Az egyik, hogy a velünk együtt érkező és liften osztozó pizzás bácsi pont hozzánk igyekezett. Kár, hogy nem sütöttem el a poént, hogy én is szívesen átveszem... Apa a kedvenc, tenger gyümölcsei pizzámat rendelte nekem, aki addigra már csillagokat látott az éhségtől. A másik és a nagyobb meglepetést pedig egy nagy barna boríték rejtette, ami egyenesen Angliából érkezett! A címzett én voltam, most éppen "Márta Hajni" néven (a legédesebb eddig a "Laosz Hajni" volt - nem tudom eldönteni, hogy vajon tényleg ilyen nehéz lehet eltalálni a nevemet vagy egyszerűen csak vicces kedvében van mindig Ursula néni). Nem lapos boríték volt, valami pihe-puhát rejtett magában. Mint 2011 karácsonyán, mikor Tominak érkezett egy ugyanilyen csomag. Ááááh! Rékának is lesz plüsse! De édesek, hogy gondoltak Rád!!! Tomi annyira izgatott lett, hogy ő nyithatta ki a borítékot. És lám, egy ugyanolyan ennivalóan édes kis Bashful Bunnyt talált benne, mint amilyet ő is kapott pici korában. Pontosabban egy kislány Bashfult virágos fülekkel és talpakkal. Micsoda puhaság, már el is felejtettük, milyen finom tapintású is volt a már 3 éve szolgálatban álló Bashful Bunny bundája! Így nemcsak új gazdija, de én is minden nap megsimogatom legújabb családtagunkat, nem tudok betelni a selymességével. Milyen fura, hogy egyszer majd ő is elveszíti ezt a puhaságát. Ami ugye azt jelenti, hogy sokat van szeretgetve, tehát ez minden Bashful Bunny leghőbb vágya!

Elballagtunk a Kuckóból

Igaz, már 5 napja óvodás vagy, ma volt a kuckós "ballagásod". Nem tudom, mennyire emlékeztél, akartál emlékezni, mert valahogy nem lelkesedtél, hogy visszamehetsz egy kicsit kuckózni. Talán az ovis hét, talán a borongós időjárás, vagy csak mert 3 éves vagy, azért. 

Szerencsére nem te voltál az egyetlen ilyen kis csigaházba bújt ex-kuckós, Gugi például egy tapodtat sem mozdult apukája mellől az egész ceremónia alatt, én akkor teljesen megnyugodtam, bár bevallom, kicsit irigykedtem a szőnyegen szépen helyet foglaló és Andival, Judittal együtt daloló kis pajtikáid szüleire. Te inkább a buszt választottad, ami egy általad már kissé kinőtt piros bébitaxi volt, azzal robogtál fel-le, és állítólag még füstölt is. Egy kis rábeszéléssel azt elértem, hogy legalább azt használd ülőkének, úgy hallgassuk az előadást, és így szépen ki is bírtad a lakomáig. Arra nem kellett különösebben biztatni. Édesek voltatok, ahogy körülültétek a kis asztalt és egymás kezét fogva, ahogy régen minden nap tettétek, megköszöntétek a Földnek és a Napnak, amit az asztalon találtatok. Úgy ettél, mintha az oviban nem kaptál volna uzsonnát. 

Következett egy kis játék, Rékát is letettem a szőnyegre, ettől rögtön nagyon népszerű lettél, mint a bátyja, majd jött a mese, pont az egyik kedvenc mamis mesénk, a három pillangó és a tulipánok. Utolért a varázs téged is, mert innentől nem kellett noszogatni, hogy ülj le a szőnyegre a többiekkel, ráhangolódtál végre a helyre és a csoportra. Mikor a mese véget ért, Andi és Judit kikísértek titeket a kert kapujáig és szépen, egyesével elbúcsúztak tőletek és átadtak a szüleiteknek, és az óvodának. Ajándékot is kaptatok, egy szép üvegcse útravalót, és felgöngyölve, piros szalaggal átkötve, mint egy oklevelet, rajzaitok legjobbjait. 

És persze a sárga szett tányérkáid és poharaid is vártak már ránk, mert azokat szépen ott felejtettük júniusban.

Szép volt és megható. Én már júniusban is ejtettem pár könnycseppet, mikor utoljára kísértelek ki a kuckó kapuján, de most is picit könnyes lett a szemem, ahogy szép sorban kitipegtetek a megy a gőzösre a kertből. 

Sajnos a sok ivászat és játékba feledkezés hatására csak csak besikerült egy kis pisi, de csak akkor, mikor elbúcsúztunk és gondolom, megkönnyebbültél a sok impulzus után, hát gyorsan visszasiettünk és végre végre, kipróbálhattuk, milyen is lett volna a kuckós időkben a kuckós vécébe pisilni. És ha már visszamentünk, gyorsan felmarkoltál még egy kis sütikét a hazaútra, nehogy éhezzél közben.

Még annyit, hogy titkon azt reméltem, ott lesznek a legtöbbet emlegetett kis cimborák, Mira, Balázs, Simon, Milán, Áron, és végre láthatom, milyenek vagytok együtt. De csak Simont és Áront láttuk, úgy messziről. Nem kerestétek egymás társaságát. A hároméves kis eszetekkel már lezártátok a kuckót. És akkor jutott csak eszembe, hogy tényleg, míg júniusban és júliusban még jelen időben emlegetted a kuckót, hogy mit hogyan szoktatok ott csinálni és ki milyen, augusztusra eltűnt a beszámolóid közül, az összes kis lakójával együtt. Milyen érdekes megfigyelni a háromévesek "működését". 

Képben van a gyerek :))

Nagyban megy az alkudozás, anya jöjjön be, vigasztaljon meg, így szeretsz meg úgy maradjak még, pisilni is kell, menjünk ki, de csak egy pisire, aztán vissza és alvás. Pisi után vigyorin benézel apára a nappaliban, aki nálam már morcosabb, uzsgyi, be az ágyba! Mondom neki, mekkora kópé vagy. Ez nagyon tetszik neked, lefekszel és ismételgeted, milyen kópé vagy. 

Na, erre ne legyél annyira büszke! 

De, kópé vagyok és büszke. És hahotázol közben.

Na, kész, már én sem tudok komoly maradni. 

"Ezt megírod az örökanyában?"

Megírom...

Első nap az óvodában

Hát, megvolt az első nap az óvodában. Délig maradtunk csak, vagyis addig, míg megettétek az ebédet, ami egy kicsit késett. Mi, anyukák pedig majd' lefordultunk a kis székeinkről, mert egyikünk sem hozott magának se inni, se enni, csak csorgott a nyálunk a vajas kenyeretek láttán, és ölre mentünk volna, ha odavetnek nekünk egy-két virslikarikát. Na mindegy, holnap már okosabban indulok el. 

Szóval úgy alakult minden, ahogy azt nagyjából elképzeltem, nem okozott nagy traumát neked az új közeg, sőt, rákattantál egy autószállító kamionra és időd nagy részét a társaságában töltötted, néha másokkal is együttműködtél, néha segíteni szerettél volna a nagyfiúknak, akiket természetesen irritált a jelenléted, erre te nekiálltál finoman bosszantani őket, de ennél nagyobb galiba nem történt. Szépen szót fogadtál, odafigyeltél Gabi nénire és Csilla nénire, te is kivetted a részedet az elpakolásból, egy helyben ülve megettél mindent! (ezt minden étkezés után büszkén oda is mondtad nekem.)

Volt egy bemutatkozós játék, amikor leültetek körben, és akihez a labda került, szépen elmondta, hogy hívják és mi a jele. Mikor rád került a sor, mondtad a neved és hogy "Van nekem egy rendőr autóm, egy tűzoltó autóm, ..." de itt kénytelen voltál megállni, mert a jeledre volt kíváncsi a hallgatóság, de azt is ügyesen meg tudtad mondani, hogy fenyőfa.

A hab a tortán pedig az volt, amikor Csilla néni, látván, hogy készülünk hazaindulni, elragadtatva mondta, milyen ügyesen tartod a kanalat és milyen szépen eszel vele!!!