Most berohantam a dolgozószobába, hogy gyorsan begépeljem az előbbieket, de már itt is vagy mellettem, úgyhogy nem is lesz az olyan gyors gépelés. Á, találtál egy papírfecnit, gondolom, viszed a szelektívbe. Igen, hallom, hogy szólsz Apának, hogy emeljen fel. Na szóval, az előbb a Hé haver, hol a kocsim című magasröptű filmet nézve ülünk a kanapén, te az ölemben kényelmesen hátradőlve iszod a fürcsi előttről megmaradt kakaódat (ez számomra az egyik legcsodálatosabb pillanat a nap során). Apát sikerül elkápráztatnunk a kiürített cumisüveggel, el is viszi elmosni, közben már indulsz te is a dolgodra, mire mondom neki, de inkább magamnak hangosan, hogy "Még zoknit kéne ráadni." Szaporán indulsz a szobádba, majd kisvártatva megjelensz a konyhában, kezedben a zoknis dobozoddal, félúton leteszed, leguggolsz, gondosan kiválasztasz egy párat, majd szépen odahozod nekem és a kezembe helyezed. Én meg hosszan elnyújtott magánhangzók, elismerő szavak és csókok kíséretében felhúzom a lábadra.
Az imént Nyuszkóci is kijött a szobádból, hogy meglátogasson, kért tőlem egy puszit, majd Kornél cicával nyávogtatok duettet, most pedig a bevásárló kocsival zakatoltál át ide, és az út végén, itt a székem alatt, kapott tőled egy nagy-nagy szeretgetést.
Like :-)
VálaszTörlés