Keresztelő

Vasárnap a szentmise után sor került a keresztelődre. Nagyon szép volt a mise, a zene, az énekek, és ott hátul, ahol mi voltunk, több kisgyermekes család, anyuka is osztozott velünk a helyen, így néha úgy éreztem, szinte semmiben sem különbözik a játszóházas délelőttjeinktől, ott járkáltál, néha kicsit tánciztál, felfedeztél, hasonló korú kollégáiddal kerülgetve a néniket és bácsikat. Mami fáradhatatlanul követett mindenhová, amerre csak megfordultál, ki is vitt kicsit levegőzni, kiderítettétek, hogy cserkészfoglalkozás folyik a közösségi házban és hogy egy ajtón keresztül rövidebb úton is vissza tudnátok jönni a templomba, csak akkor éppen az oltár mellett köttök ki, Zoltán atya háta mögött.
A mise véget értével előre mentünk és kis idő múlva Zoltán atya is visszatért, leültünk a helyünkre, Anya, Apa, Keresztanya, Keresztapa és Mami, és még Dánielt, Zsófit és Lizát is külön odahívta közelebb, hogy lássanak mindent. Elég sokáig nagyon jól bírtad, figyeltél a pap bácsira, de hát neki kicsivel több mondanivalója volt, mint amit egyszerre be tudtál volna fogadni, és kezdtünk már nagyon fázni is, így részedről kicsit nyűgösre sikeredett a ceremónia vége, de Anikó nyugtató szavai és persze a cumid segítségével azért szépen sikerült kiviteleznünk a fontos mozzanatokat. Anikó fogott téged, Apa fogta a tálat, amibe a keresztvíz lecsurgott a fejedről, Anya pedig felitatta a hajadról a maradék vizet. Végül Bart meggyújtotta a gyertyádat, amit aztán lelkesen segítettél Apának tartani.
A szertartás után külön meg is dicsért Zoltán atya, hogy milyen ügyes voltál, és milyen jól viselted; nem szokásuk a kicsiknek ilyen módon kooperálni a keresztelőjükön.
Emlékül megkaptuk a gyertyát, a kis hímzett keresztelő ruhát, és persze a keresztleveledet is, amin Anya csöppnyi csalódására, csak egyetlen név állt, vagyis a telefonon megüzent nevet úgy tűnik, nem sikerült átadni Zoltán atyának, de ha ennek így kellett lennie, az bizonyára nem véletlen, és ha mégis szeretnél majd egy második nevet, most már rád bízzuk.