Ez a blog úgy indult, hogy egy örökbefogadó anya gondolatait, tapasztalatait gyűjti össze, legfőképpen azért, hogy gyermeke megismerhesse majd egymásra találásuk, közös útjuk történetét. Ha az olvasó arra kíváncsi, mennyiben más az élet, ha örökbefogadó a szülő, lehet, hogy csalódni fog...semmiben. Ugyanazt a csiszolatlan gyémántot bízta ránk Valaki, mint mindenki másra, rajtunk áll, hogy milyen tökéletesre csiszoljuk.
2012. május 10., csütörtök
Ma különös módon egy lélek sem volt a kisjátszón, az egész a miénk volt, ha nem számítjuk bele az ötye-padon ülő két kedves nénit, akik hálát adtak az égnek, hogy ennyi sok szép baba jön ide, és biztosítottak afelől, hogy nem is vagy te már olyan pici baba ahhoz a hintához. Még egy kis barátot is szereztél magadnak, röviddel azután, hogy megérkezett és teljesen elvarázsolt téged. Cserébe örömkurjantásokkal halmoztad el. Ő (is) Kornél, akinek a nagymamija a házunkban lakik. Már három Kornélt is ismersz! És ma azt is megmutattad, hogy befér a szádba egy ásványvizes kupak, ami a jó ég tudja, hogyan került a kezed ügyébe. Remélem, ezzel letudhatjuk a mai napra szánt szívinfarktust.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése