2012. május 10., csütörtök

Ma különös módon egy lélek sem volt a kisjátszón, az egész a miénk volt, ha nem számítjuk bele az ötye-padon ülő két kedves nénit, akik hálát adtak az égnek, hogy ennyi sok szép baba jön ide, és biztosítottak afelől, hogy nem is vagy te már olyan pici baba ahhoz a hintához. Még egy kis barátot is szereztél magadnak, röviddel azután, hogy megérkezett és teljesen elvarázsolt téged. Cserébe örömkurjantásokkal halmoztad el. Ő (is) Kornél, akinek a nagymamija a házunkban lakik. Már három Kornélt is ismersz! És ma azt is megmutattad, hogy befér a szádba egy ásványvizes kupak, ami a jó ég tudja, hogyan került a kezed ügyébe. Remélem, ezzel letudhatjuk a mai napra szánt szívinfarktust.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése