Ez a blog úgy indult, hogy egy örökbefogadó anya gondolatait, tapasztalatait gyűjti össze, legfőképpen azért, hogy gyermeke megismerhesse majd egymásra találásuk, közös útjuk történetét. Ha az olvasó arra kíváncsi, mennyiben más az élet, ha örökbefogadó a szülő, lehet, hogy csalódni fog...semmiben. Ugyanazt a csiszolatlan gyémántot bízta ránk Valaki, mint mindenki másra, rajtunk áll, hogy milyen tökéletesre csiszoljuk.
2012. május 10., csütörtök
Az előbb belestem hozzád, ébren vagy-e már. Még alszol, méghozzá hogy alszol! Az oldaladra fordulva, önállóan, nagyfiúsan, az oldaladon. Éjszaka nem is ébresztettél, hogy fordítsalak meg. Egyszer sem. Akkor most már ez is a múlté? Mi lesz majd a reggeli lustálkodásom alibije, hogy Anyának ki kell pihennie az éjszakai szaladgálásokat...?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése