2011. július 29-én, pénteken újból megcsörrent Apa telefonja, végén Gabika gólyahírével. Egy kisvárosból érkezett az Életetadó, pont annyi idős, mint amennyi én voltam, mikor az első babánkat terveztük, 28. Megvolt a szombati program: megyünk Százhalombattára, találkozunk az Életetadóval.
Sosem tartott még ilyen sokáig eljutni Budapestről Battáig és ez nemcsak annak volt betudható, hogy autó híján busszal kellett utazunk. Tavasszal határoztuk el, hogy nehéz szívvel, de megválunk Igitől, hétéves Suzukinktól és egy csöppet nagyobb autóra váltunk. Július vége/augusztus elejére ígérték az új autónkat. Mr. Murphy régi ismerősünk, tudtuk, hogy most is számíthatunk rá, természetesen a telefon akkor csörrent meg, mikor régi autó eladva, új még futószalagon, ezen már nem is akadtunk fenn...Azért reméljük, a kórházból hazafelé nem a 123-as busz enteriőrjében gyönyörködhet majd családunk legifjabb tagja.
Életetadónk pocakja egy kisfiút rejt, 2-3 hét múlva várható a szülés. Első találkozásunkkor kölcsönösen szimpatikusnak találtuk egymást, nagyon megkönnyebbült, hogy nem "kockafejek" léptek be az ajtón. Ez bíztató! Reméljük a legjobbakat, reméljük, hogy a nehéz döntésben kitart eredeti szándéka mellett, reméljük, úgy lesz, hogy az mindenkinek a legjobb legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése