Péntek van, rendes körülmények között ma jöhetnénk haza Tamással. Legalább Életetadónkat hazaengedték végre és újra láthatja a szeretteit. Picikénk nagyon jól bírja a kórházi létet, és a majd' 40 fokos hőséget; alszik, alszik, alszik, állítólag sírni is tud, de arra figyel, hogy ezt mi ne halljuk meg, eszik, alszik, mikor alszik, édesen grimaszol, mosolyog, vagy morcos arcot vág, és tündéri hangokat bocsát ki.
Ha minden jól alakul, hétfőn aláírhatjuk a papírokat és talán a hét közepén haza is mehetünk, végre együtt. Ezt kissé hátráltathatja az a szomorú és érthetetlen tény, hogy Életetadónknak a kórházban eltűnt a pénztárcája, minden fontos iratával együtt és a mai napig nem került meg. Amúgy 300 Ft ha lehetett abban a pénztárcában...
"állítólag sírni is tud, de arra figyel, hogy ezt mi ne halljuk meg" - okos fiú, szakemberek ezt hívják beetetési időszaknak :-))
VálaszTörlésPénztárcalopást sajnálom, száradjon le a keze az ilyennek :-(
Kitartás, biztos hosszú lesz ez a pár nap, de aztán... :-))))))))