November

Nos, a focikról lecsúsztunk, azon egyszerű oknál fogva, hogy képtelenség volt jegyet venni az online rendszeren keresztül. Egy darabig próbálkoztunk Apával felváltva, aztán elengedtük. Nekem egy kis megkönnyebbülés is volt, mert így tuti biztos nem hoztok haza vírust. A tévén néztük és még jobban örültem, mikor a Juventus jött hozzánk: brutálisan szakadó esőben, hidegben játszották le mindkét félidőt. De jó volt a meleg nappaliban bevackolva szurkolni! 

Apával hétfőn részt vettünk életünk első fogadóóráin. Nagyon klasszul megszervezték a tanítónénik, 10 perces időbeosztásokkal vándoroltunk Zoom linkről Zoom linkre. Sőt, Tomi tanítónénieinek időpontjait olyan hamar elkapkodták a szülők, hogy mi már nem akartuk este fél 7 után is rabolni az idejüket, lemondtunk az aznapi lehetőségről, de a fogadóórákat követő szülői értekezlet végén egyszer csak megszólított Gabi néni, hogy mivel mi lecsúsztunk, most beszélgethetünk, ha mindenki elment. Így ott maradtunk velük és mindent meg tudtunk beszélni. Tulajdonképpen ezt lehetne folytatni békeidőkben is, nagyon kényelmes volt és semmit nem veszít a személyes élményből. És hogy egy kicsit büszkélkedjünk is, Tominak csak ötösei voltak novembernél, mikor megnyitottuk a naplót, a csillagos ötös környezet dolgozatodra nagyon büszkék vagyunk! Julcsi néni szerint huncut gazember vagy, de az igyekvő fajtából. Jövő héten kezditek az angyalkázást. Ez egy szuper formája az ajándékozásnak, nincs rosszul választott ajándék és csalódás, mert akit húztok, annak segítséget, kedvességet, figyelmességet ajándékoztok. Aztán a végén kitaláljátok, vajon ki lehetett az angyalkátok. 

Rékáról is megtudtunk sok izgalmas dolgot! Kriszti néni szerint szoktál mesélni, főleg Jack Sparrow-ról...XD Nem vagy az a padból kiesős jelentkező, de ha felszólítanak, mindenre tudsz válaszolni. Mindent egybevéve Kriszti néni gratulált nekünk hozzád, remek kis csajszi vagy!!! Ági néni egyenesen azzal indított, hogy Réka az a kislány, akiről csak annyit mondana, hogy SZUPER! Ő az, aki elsőre elpakol, szabálykövető, addig jelentkezik hosszasan csendben, míg fel nem szólítja. És NAGYON SZERETI A TESTVÉRÉT. (Itt Anya majdnem elbőgte magát.) A pl. 100%-os matekdolgozat ellenére még dolgozni kell kicsit az önbizalmadon, hát azon leszünk. (Meg azon, hogy a fent leírtakat valahogy itthon is abszolváljuk.)

Rettentő büszke vagyok rátok!!!

Október óta mindkét cicánk gendersemleges, Lili is átesett az ivartalanításon. Nagyon hősiesen viselte egy héten keresztül a gallérját, csak az első két nap volt kemény, harmadnapra már a széktámlán egyensúlyozott.     

Focihírek

Hogy mik vannak! A Fradi bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe! A BL is annyira meglepődött a váratlan fordulattól, hogy mindjárt egy halálcsoportba sorsolta a csapatot: jön a Barca, a Juventus és a Dinamo Kijev. Mondtad is, hogy ez most olyan lehet a Fradinak, mint Ráckevének, ha bejutott volna az NB I-be. Jön hozzánk Messi és Ronaldo is, ha utóbbi közben sikeresen kigyógyul a koronavírusból. Ezúton is drukkolunk neki. Hajrá, Fradi!!! Még nem tudjuk, hogy ott lehetünk-e a találkozókon, mindenesetre Apának már szóltam, hogy barátkozzon a gondolattal, hogy másnap igazoljuk a hiányzásotokat a suliból. ;)

Megint ősz

A nyár egy szempillantás alatt tovaillant. Még mindig tart a Covid-helyzet, de szerencsére a nyári hónapok alatt csak a bolti maszkviselés miatt éreztük furcsábbnak a mindennapokat, ennél súlyosabbá nem vált a dolog. Volt is néhány reklám a tévében, amik már kifejezetten a szigorítások feloldását ünnepelték, most már végre találkozhatunk, megölelhetjük szeretteinket, stb., hogy ezt miből szűrték le, azt nem tudom, mert a vírus változatlanul köztünk volt. Most, szeptember vége felé, ismét beindult a hullám. Ti elkezdtétek a sulit, nem sok lelkesedéssel. Ahogy Tomi elsős évnyitóját, úgy Rékáét sem sikerült teljes jelenlétünkkel végigkísérni. Ez van, valahol biztos visszakapjuk más formában ezeket a meg nem szerzett pillanatokat. Hosszú évtizedeken keresztül a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy a kis elsőst bekíséri a szülő a tanterembe, készül a kép a padban ülve, megkönnyezzük az újabb lezárult korszakot, izgatottan várjuk az első napok beszámolóit. Most ilyen nincs. Helyette maszk, távolságtartás, kézmosás, fertőtlenítés, szigorú rend. 

Rékát annyira kimerítették az első hetek, de lehet, hogy egy kicsit az elfogyasztott fagyimennyiség is közrejátszott, hogy múlt hét péntekre kidőlt. Torokfájás, majd jó zörgős köhögés. Most otthon pihenhet végre egész héten. Tomi fel is van háborodva szegény. "Szerencsére" Apa még mindig home-officeban dolgozhat, így könnyebben menedzselhetők a betegségek. Elvileg én is csak 2 napot kellene bejárjak, de az új alelnökökkel ez nem nagyon kivitelezhető. De sebaj, amíg egészség van, addig nem is panaszkodom!

Május 24. óta - hihetetlen, hogy más ennyi ideje!!! - van velünk Selyem cica, akit az oroszlányi állatvédőktől fogadtunk örökbe. Veszélyes ilyen oldalakat követni, mert szebbnél szebb cicák képeinek kell folyamatosan ellenállni. Még februárban (te jó ég! ráadásul 29-én) elmentünk az Illatos útra, mert eldöntöttük, jöhet egy cica hozzánk, de megdöbbenésünkre egy cica sem volt örökbeadható, akit kinéztünk, nem ajánlották gyerekek mellé, mert nagyon vad volt, meg sem nézhettük. Sajnáltuk nagyon szegényt. Aztán hívtam az oroszlányiakat, ott sem volt elérhető egyik cica sem, akiket kinéztünk. A Noénál sem volt senki. Aztán egyszer csak megláttam Selyem cicát és azonnal jelentkeztünk, nehogy megint pórul járjunk. Leszaladtunk Bonyhádra a hordozóért és akkor már levágtuk a füvet is Mami udvarán, aztán mehettünk Oroszlányba (-ra?)! Hááát, a videón doromboló, dörgölőző kis tündér helyett egy rettentően ijedt és vad cica "várt". Tele kételyekkel és megbánással vittem le hozzátok az autóba, közben is prüszkölt és próbálta kifeszíteni magát a hordozó ajtórácsán... Egy cuki, ölelgethető cicára vágytunk és hazaviszek egy vadmacskát... De nem adtuk fel, egy hét alatt a kanapé alatt kuksoló, vagy a rejtett üregeiből kihalászott csapzott kis állatkából egy kedves, játékos, de még mindig ijedős cica lett. Eltelt 4 hónap, azóta rendesen kikerekedett, gyönyörű cicamaca lett, igazi családtag. Csodálatos volt megélni a szelídülését. Még a nyaralás miatt sem kellett volna annyit aggódnom előtte, hogy mi lesz vele egyedül, mi lesz a lakással, a bútorokkal... mert egy tünemény angyal volt, nem bántott semmit, napközben aludt, rá-rá néztem a kamerán, éjjel meg játszott az egerével. XD. Végtelenül hálás vagyok Anikónak, hogy ilyen türelmesen és kitartóan jött hozzá naponta kétszer is! 

Szóval vigyázni kell, mert jönnek a cicák cukibbnál cukibb képeken. Lilire, a rosszcsont kis gyönyörűségre azonnal felfigyeltem, mikor megjelent nyáron az oldalon. Na, erre a kiscicára azonnal lecsapnak, milyen szerencsés lesz a gazdija! Aztán újabb kép, újabb hét, újabb kép, újabb hét. Lili még mindig megvan??? Hogy lehet ez?? Nem sokáig teketóriáztam, Lili nem lehet másé akkor, csak a miénk! És mentünk érte augusztus 15-én. Pont onnan hoztuk el, ahonnan Selymet! Nagyon örültek nekünk az idigazdik! De főleg, hogy végre megszabadulnak szélvész Lilitől! XD Titokban tartottuk Lilit, épp Bonyhádon voltatok. Vigyáznunk kellett, nehogy meglássátok video chat közben. :D  Már úgy szerettétek volna látni Selymet, végre hazahoztunk titeket, "Hol vagy, Selyem?" - kerestétek. És Lili várt a közlekedőben (Selyem fedezékbe vonulva a konyhaszékemen)! Jó nagy meglepi volt! Hú, ideje képet küldeni rólatok, csajok! 

Így hát feladva korábbi elveimet, a minimál letisztult patika lakást, duplán is cicásodtunk. A félelmeim hálisten nem igazolódtak be, főleg, hogy a szilikátnál sokkal tutibb almot találtunk, ami teljesen szagmentes. Nem szőröznek, nem koszosak, nem szagosak, teljes a boldogság. Most már egyértelműen az a mottónk: cica nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Reggelente már nem a tévét kapcsolom be, hanem a cicákat nézzük, ahogy kergetőznek, vagy odajönnek egy kis simire, együtt alszanak velünk, vagy kint lazulunk az erkélyen... Végtelenül aranyos kis szeretetgombócok.       

Sárga játszi, végre találkozhattok a barátokkal. Réka és Fruzsi együtt rollerezik, megérkezik Márk, a nagy fa alatt a lányokat nézve, mosolyogva csatolja le magáról a bukósisakját, mindenki nagyon boldogan üdvözli a másikat a távolból. Majd Márk az egyik kapun, a lányok a másik kapun távoznak a játsziról. Kis idő múlva újra befutnak a lányok a rollereken, megállnak mellettünk. 

Fruzsi: "Réka, én szerelmes vagyok a Márkba."

Réka: "Jó, akkor majd elénekelem az esküvőtökön a Titanic dalt!" 

 

És már indulnak is tovább a rollerek. 

(Kicsi árnyékot vet a felhőtlen boldogságra, hogy Márknak, mint utólag megtudtuk a lányoktól, egyelőre nincsenek nősülési tervei.)

Sarkvidék, avagy Tominak komoly dramaturg vénája van!!!

Ez kb még márciusban volt, csak elfelejtettem bepötyögni. Sok filmet megnéztünk már a 10 ( ... Atyaúristen!!! ... ) itthon töltött hét alatt. Egy este a Mads Mikkelsenes Sarkvidékre esett a választásunk, és mivel Apa nem tartott végig velem, másnap újra megnéztük, családilag. Előtte Tomi izgatottan kérdezte, milyen film, horror? Mondom, nem inkább olyan... Apa közbevág: suspenseful... Ja, ja! Akkor elmagyaráztuk, mi az a suspenseful, mert az még nincs benne a Happy House 1 szószedetében. Igyekeztem röviden és érthetően összefoglalni: arról szól, hogy egy bácsi hogyan éli túl az északi sarkkörön töltött idejét, míg várja a segítséget. 

Tomi következő kérdése: "Van benne jegesmedve?"

- VAN!

"Kettő?"

...Ö...IGEN!... (legalább is kétszer látunk jegesmedvét)

"Feláll két lábra?"

???... :O ... IGEN!!! ... :O

Szóval így születnek a suspenseful plotok!!!

És ha már a hideg sarkvidék szóba került, megmutatom, milyen klassz szivárványos volt ma kis hazánk hőtérképe! Mi itt a cidriben, Mamiék meg a jó melegben. 

 

    

Home office

Mióta itthon vagyunk, időnként szembejönnek kérdőívek, amiket társadalomkutatók, szakdolgozat készítők, vagy bárki, aki elemezni szeretné a jelenlegi helyzetet állítanak össze, hogy a beérkezett válaszokból képet kapjanak és következtetéseket vonjanak le a továbbiakhoz. Ezeket nagyon szeretem kitölteni, mert elgondolkodtatóak, felérnek egy önvizsgálattal, amit az ember magától csak úgy nem futtat le magában.     

Ilyen volt a tegnapi Home office-os életmódra vonatkozó is. Kérdezte, mi hiányzik a munkahelyről. Eddig nem fogalmazódott meg bennem konkrétan, de ahogy válaszolgattam, kikristályosodott, hogy bizony hiányoznak dolgok. A kis birodalmam, a közösség, a nevetés, a megszokott kis kávézós rituáléink Anikóval, Vékás alelnök úr "szokásosa", a tejcsokis forró csoki, amit ha megláttak a vendégek, bánták, hogy csak egy presszót kértek... Na jó, a munka is hiányzik, az izgalmas feladatok, a molyolás. Szerencsére azért itthonról is tudok asszisztálni, ha szükség van rá, eddig semmilyen problémánk nem adódott abból, hogy nem bent vagyunk. Meg is válaszoltam tüstént a kérdést, hogy szívesen folytatnám-e a home officet a veszélyhelyzet feloldása után is. Naná. Heti 2-3 nap bemennék, a többit itthonról dolgoznám le, mennyire klassz lenne! Nem lenne folyamatos versenyfutás az idővel, kapkodás, és milyen szép tiszta és rendezett lenne mindig az otthonunk, mert maradna időm és energiám, hogy utolérjem magam.
Hogy mivel kapcsolok ki munka után?
 ⬜sport⬜olvasás⬜TV⬜zenehallgatás⬜videojátékok⬜kertészkedés⬜természetjárás⬜kézművesség⬜tanulás⬜sütés-főzés⬜házimunka⬜lakásfelújítás, szépítés⬜család - remélem, nem gond, ha mindegyiket bejelöltem! Wow! Na jó, a természetjárás egy kicsit túlzó.
Kérdezte, hogy mibe kezdtem, mióta több időt töltök itthon. Végre elkezdtem olvasni az évek (vagy évtizedek) óta várakozó könyveimet! Elkezdtem kínaiul tanulni. 你好! :D Megsütök és főzök olyan ételeket, amiket csak halogattam, és hatalmas sikerélményeim vannak! És gondolkodom, hogy most már tényleg kéne venni egy varrógépet is. Hihi.
És hogy mit fogok először csinálni, ha véget ér a járvány és újra a régi életünket élhetjük?
Hazamegyünk Bonyhádra, megöleljük Mamit és Orsit, meg Micit is, ha épp nem csavarog. Ha előtte találkozom barátokkal, őket is megölelgetem, már akinek ez nem ciki. Kiszaladok a parkba és vigyorogva kifekszem a fűre, bemegyek a Shopmarkba, persze itt is fülig ér a szám majd, felmegyek az Ázsia Lótuszosokhoz és kínaiul köszönök nekik, valószínűleg még nem leszek annyira profi, így magyarul kérek egy garnélás Rament!!!
Csak nehogy munkanappal induljon a feloldás... Akkor viszont Anikó nem menekül az ölelésemtől, háháá!!! Vagy Vékás alelnök úr...

Föld napja

Tegnap 50. alkalommal ünnepeltük a Föld napját. Mintha előre megszervezte volna magának, hogy ezúttal tényleg méltó körülményeket teremtsen magának, ha már mi nem vesszük a fáradtságot hozzá. Büntibe lett állítva az emberiség. Most gondolkodunk a sarokban, hogy mit kellene tennünk, hogy jobb legyen neki is nekünk is ezután. Esténként gyakran kimegyek az erkélyre gyönyörködni a csillagokban, amiket átenged a város fényfüggönye és levegője, utóbbi javulása miatt mostanában többet látni. Nézem a Vénusz sarlóját a távcsővel és nem tudok betelni a látvánnyal. Tegnap is ugyanígy utoljára kiléptem, remélve, hogy Bagó Benő és Bagó Benőné nem vágja taccsra az élményt, szerencsére nem tette, és amit tapasztaltam, az döbbenetes volt. Kristály tiszta tavaszi levegő, finoman édeskés illatfoszlányokkal, amiket csak erdőkön érezni! Istenem, ha így maradhatna ez! Együtt vettem egy jó mély lélegzetet a Földdel.

Jó kezekben

Tegnap beszaladtam egy rövid időre az Akadémiára. Ránéztem a postára, körbejártam az irodát, meglocsoltam szegény elárvult növényeimet, és végre az a csomag is megérkezett, amit februárban rendeltem a Real Madridtól, hogy legyen Tominak menő edzőcucca focira... Utóbbit szerencsére nagyobb méretben rendeltem, így ha már idén nem is tudja használni, jövőre még jó lehet. Április első heteiben nem voltam annyira toppon, egy kicsit elkapott a szorongás, mert folyamatos hőemelkedésem volt, ide-oda vándorló torokfájásom, jött az ugató köhögés is, aztán brutál hátfájás és álmatlan éjszakák. Ez az? Nem az? Azóta sem tudom. Lényeg, hogy túl vagyok rajta, most már csak a konditól megerőltetett jobb könyökízületemet kellene valahogy megjavítani. Na, ebben a két hétben is be kellett menni az Akadémiára, de az állapotom miatt nem mertem bevállalni a vezetést, így Apa vitt be. Akkor még nem volt ingyenessé téve a parkolás, volt is sok szabad hely, de mi a székház előtti saját parkolóba is beállhattunk, maszk, kesztyű fel, gyorsan kiugrottam Tucsiból, elvettem a foglaló bólyát és már szaladtam is be, miközben Apa betolatott a helyre. Üdvözöltük egymást a biztonságiakkal, megkaptam a kulcsot, szedtem a lábam fel a lépcsőn, ledöbbentem, hogy milyen hamar elfogy a szusz belőlem, megint agyaltam, hogy vajon azért? Vagy mert maszk van rajtam? Vagy mert eltunyultam az otthonlétben? Mindegy. Elintéztem az elintézendőket, megyek le, adom le a kulcsot, a pult mögül Krisztián kezdi exkuzálni magát, hogy "Elnézést, hogy rászóltam a párodra, de a kamerán láttuk, hogy az autód körül ólálkodik egy alak, kimentem és kértem, hogy ne piszkálja... De megdicsért minket, hogy milyen jó kezekben vannak a dolgozók ingóságai!" Szóval azt nem látták Krisztiánék, hogy kiszállok az autóból és önvezető módon betolat a szegély mellé, azt sem, hogy Apa kiszáll és elsétál a Vigyázó Ferenc utcáig, majd a Duna partjáig, csak azt, hogy körüljárja az autót, majd előveszi a bicskáját, hogy a gumi barázdáiból kioperálgassa a beszorult kavicsokat. Mekkora jelenet lehetett ez a biztonsági kamera monitorán!!! Kimentem a ház elé, a maszk mögül is kilógott a vigyorom, annyira tetszett a szitu, keresem Apát, sehol sincs. Na, most meg hova ment el? Aztán meglátom Tucsi bal első kerekénél, még mindig a kavicsokkal bíbelődött, ő is vigyorog, tőle is meghallgatom a sztorit, hát nagyon jól esett végre egy jót kacagni.

Április

Hatodik hetét kezdtük meg a "karanténnak". Nem igazi karantén, mert szabad elmenni otthonról, annak ellenére, hogy mindenütt a #maradjotthon szlogent látjuk. Az egész mostani helyzet ilyen ellentmondásos, meg is jelent erről egy szuper összefoglalója valakinek a facebookon:

"Ismeretlen szerzőtől:

Vírushelyzet-összefoglaló az eddigi, innen-onnan összeszedett ismeretek alapján.
🤔🤔🤔

1. Elvileg nem hagyhatod el az otthonodat, de amikor el kell hagynod, akkor elhagyhatod.
2. Maszkot viselni teljesen értelmetlen, de talán jobb, ha hordod, mert megvédhet, de lehet, hogy csak kifelé akadályozza a vírust, de talán egy kicsit befelé is.
3. Az üzletek, szolgáltatók zárva vannak, kivéve, amelyik nyitva van.
4. Ne menj be a kórházba, szakrendelésre, kivéve, ha oda kell menned. Ugyanez érvényes az orvosi rendelőkre, oda is csak végszükség esetén menj, feltéve, ha nem vagy túlzottan beteg.
5. A mostani vírus halálos, de mégsem olyan félelmetes, de néha okozhat akár globális katasztrófát is.
6. Gumikesztyű nem segít, de mégis hasznos lehet.
7. Mindenki maradjon otthon, de fontos kimenni a friss levegőre.
8. Nincs áruhiány az üzletekben, de vannak dolgok, amiket nem lehet kapni, ha az ember este akarná azokat megvenni. Vagy reggel. Vagy napközben.
9. A vírus nem ártalmas a gyerekekre ill. fiatalokra, kivéve azokat, akik megbetegszenek tőle.
10. Ha megbetegszel, sokféle tüneted lehet, de tünetek nélkül is megbetegedhetsz. Lehetnek tüneteid anélkül, hogy megbetegednél.
11. Étterembe nem mehetsz, de rendelhetsz éttermi ételt otthonra, amit esetleg olyan személyek készítettek, akik nem viseltek szájmaszkot vagy gumikesztyűt. Vagy egyiket sem. Vagy mindkettőt, csak mielőtt felvették, ráköhögtek.
12. A vírus különböző felületeken 2 órán keresztül, nem, 3, 4, 6, 18 órán keresztül aktív marad. Vagy napokat mondtunk?
13. Számoljuk a halálesetek számát, sőt a halálozási arányt is, de fogalmunk sincs, mihez képest, mert nem tudjuk, mennyien betegedtek meg.
14. Nincs rá gyógyszer, kivéve azt, amelyik talán már van, amelyik esetleg nem veszélyes, persze csak ha nem vesz be túl sokat belőle az ember.
15. Addig otthon kell maradnunk, amíg el nem tűnik a vírus. De csak akkor fog eltűnni, ha meglesz a nyájimmunitás, azaz már körbejárt. Ehhez az kellene, hogy találkozzunk másokkal.

További ötletek?

+1: Még valami: Németországban be kellett zárni a fodrászatokat, fogorvoshoz viszont szabad menni. Nálunk fogorvoshoz nem szabad, de fodrászhoz igen."

Szóval ez van most.

Itthon vagyunk. Bevallom, nekem ez nem esik nehezemre, hiszen erre vágytam, amióta visszatértem a munkába, hogy többet legyünk együtt, hogy utolérjem magam a házi teendőkkel, de közben azért dolgozhassak is. Nem győzök gyönyörködni a szép és tiszta lakásunkban. :D Olyan menüket és sütiket rittyentek, amiket már annyira régen szerettem volna megcsinálni, de se időm, se energiám nem volt már rájuk. Láthatom az ablakból az ébredező tavaszi parkunkat, olyan jó elidőzni minden kis részletén. És egyáltalán nem hiányzik a reggeli és délutáni buszra fel, metróba le loholás, a csak érjek oda ötig, a bűz, a kosz... hú de nem hiányzik!!! Annyit mozdulunk ki, hogy hétvégén elautózunk Tucsival egy nem túl messzi, de településen kívüli területre és ott sétálunk. Felfedezzük kis hazánkat. Néha csak a környéken sétálunk vagy bicajozunk, igyekezve nem túl sok emberrel összefutni. Hát a mindennapi tesihez képest ez hatalmas mozgásmegvonás, Rékát nem féltem annyira, mert rengeteget ugrál és szaladgál, Tomi csak ímmel-ámmal lát neki egy kis célzott mozgásnak. De reméljük, nem okoz ez akkora gondot, hogy ne lehessen majd bőven bepótolni, ha visszaáll a régi rend. Túl vagyunk a húsvéton, a tavaszi szüneten, ami egy pillanat alatt elillant, hiába több mint egy hetes volt! Totál megborult az időérzékem, és mennyire fura, hogy ahelyett, hogy megzakkannánk az itthon töltött idő ólomlábakon cammogásától, most még gyorsabban múlik el egy nap, hét, hónap!!! Sajnos most nem Maminál, vagy valahol a zöldben rendeztük meg a tojásvadászatot, hanem a lakásban. Viszont nagyon élveztétek, még olyan is elhangzott, hogy ez volt eddig a legjobb! Azért ne essünk túlzásokba, de örülök, hogy ebből is sikerült a legjobbat kerekíteni ahelyett, hogy búslakodtunk volna, hogy nem mehetünk ki.

Egyik este fürdés után mondom Rékának: Gyere, bekenlek, mint egy kisbabát (ha már vettem azt a muzsikálós zenedobozt, amihez adtak 3 babakencét - amúgy fordítva volt a promóció). Hmmm, de jó illata van, tényleg mintha babillat lenne!

Tomi: Réka miért szeretne baba lenni?

Anya: Mert tudja, hogy a babák a legboldogabbak.

Tomi: Én most vagyok a legboldogabb. Nagyobb vagyok már és ez tök jó. Többet játszunk együtt, többet bújhatok hozzád.

Akkor azt hiszem, nekem is most a legboldogabb az életem! Pici korodban hídba is lementél volna, csak ne kelljen Anyához bújni, ha felvett. XD

<3 <3 <3 <3 <3

Egy másik kis helyzetjelentés: Apa nagypénteken szólt, hogy lesznek jó filmek, aznap épp a Titanic, ha mindenki időre elkészül mindennel, megnézhetjük. Réka meg is jegyezte sétánk előtt úgy spontán, hogy "Én megyek sétálni, mert nagyon szeretném nézni este a Titanicot!" Hogy vezessük rá a gyereket a mozgás örömére... A Titanicot a rákövetkező héten Réka még hatszor megnézte. Természetesen most is kell neki plüss, maga a hajó. De legyen rajta minden. A csónakok, a kötelek, az összes ablak, a fedélköz, meg minden. Elkezdtem gondolkodni, hogy most már tényleg veszek egy varrógépet. A Titanic épp tökéletes gyakorlóterep lenne.

Ha már ilyen sokat itthon lehetünk, két régóta vágyott dolgot egy kicsit könnyebb szívvel vettünk meg. Réka kapott egy meseszép babaházat, amit szuperül birtokba tudnak venni Elsáék, a mini Barbie-k, vagy mostani lakói, a playmobil család. Eszméletlen tárháza van a playmobilnak, rendesen próbára teszi a szülői következetességet, elég egy pillanatnyi elgyengülés és egy dombornyomott bankkártya, és már jön is a futár az új konyhaszettel, amihez egy komplett családot is kapsz.

A másik pedig nem más, mint az Xbox. Röpke 2 hét alatt Tomi olyan szintű Fifázóvá avanzsálódott, hogy Apa meg Anya inkább csak egymás ellen játszik, mert egyikünk sem bírja annyira jól az alázást egy nyolcévestől. Viszont az az érzés, amikor a gyereked össze-vissza ölelget és puszilgat, mert a tőle tanult tizirúgásokkal és kapusvetődésekkel nyer a Liverpool a Chelsea ellen, az felbecsülhetetlen!!! Bocsánat, szomszédok.

Szóval így, hogy egészségesek vagyunk mindannyian, és ez reméljük, így is marad, a tartalékainkhoz sem kellett még hozzányúlni, így nagyon is elviselhető a helyzetünk. Igyekszünk közben hasznosak is lenni, Apa ugyanúgy egész nap dolgozik, sőt, még többet is, mint normál körülmények közt, én is el tudom végezni a munkámat itthonról, ahol és amíg tudunk, segítünk rászorulókon, szigorúan csak itthonról.

Március

Március 18., szerda van. Valamikor március elején a világ kibillent az egyensúlyából. Csani ma azt mondta bicajozásunk egyik pillanatában, nagyon jó meglátással, teljesen személyre szabva, nagyon okos gyerek, hogy 2019-ben csak a levegőszennyeződés miatt kellett szomorkodni, most meg itt van ez... a koronavírus. Igen, bárcsak még a levegőszennyeződés miatt sírdogálhatnék...

Március 16. óta nincs iskola, óvoda, itthon vagyunk. Hétfőn még Apa bement dolgozni, kedden még én is, aztán hazahoztam a mozgatható növénykéimet és várunk. 

Egyszerre viccesen bizarr és sötéten vészjósló, ami most történik velünk. Novemberben indulhatott valahonnan Kínából a vírus, mára már az egész világon jelen van, rettentően fertőző, sok a beteg, sokan nem is gyógyulnak meg. Főleg az idősek. De vannak páran fiatalabbak  is, nem lehet tudni, ki hogyan jön ki belőle, ha megkapta. Van, aki észre sem veszi, van, aki egy kis megfázásnak érzi, influenzának, és van, aki egyszer csak lélegeztetőgépre kerül. Ha jut neki. Mert most ez a cél, hogy lassítsuk le a terjedését, hogy az egészségügy bírja el. Egy lutri az egész életünk. V. Katival egyetértettünk, hogy inkább most kéne megkapni, hogy jusson még lélegeztetőgép. 

Vicces, hogy kedden Tucsival (ejtsd tuszival) gurultam be, mint egy nagyasszony, leparkoltam a Székház előtt, ahol az elnök meg a főtitkár autója szokott parkolni, dolgozgattam, pakolgattam, majd 16(!!!) perc alatt hazacirkáltam. Na ez igazán pazar élmény volt! Ha minden nap így lehetne dolgozni menni!!! Úristen!!!

Nem BKV-zunk és igyekszünk minél kevesebbszer kimenni, másokkal érintkezni. Paranoiásan mosatom a kezeteket, suvickolom az enyémet, közben egy csomószor tutira ott jár a kezünk, nem figyelünk eléggé, beszippantjuk, hozzáérünk, nem vesszük észre.. Kurva nehéz ez, hiszen nekünk hihetetlenül gondtalan gyerekkorunk volt, még a nagyszüleitek sem találkoztak ehhez foghatóval, nem tudjuk ezt elfogadni, zsigerből tiltakozunk és fel akarunk ébredni ebből a rémálomból. 

A tanulás úgy-ahogy elindult, mert ugye digitális jólét van, menne is szerintem jól, van benne sok izgi és érdekes feladat, az újdonság varázsa, az Anyával tanulni buli, ha nem lenne mellette a home-office, a házimunka, a főzés, a ki-kéne-már-kicsit-menni, a Rékát sem kellene elhanyagolni... szegénykém, ahogy egész nap próbálkozik a figyelmünkért..., hol van a nyugodt kis ovis napirend, a soron következő témákkal foglalkozás, a húsvéti és anyák napi készülődés, Ildikó néni, Móni néni, Gabi néni, Edina néni...  Tomi hirtelen támadó dacos ellenállásai és hárításai sem előrefelé lendítik a dolgokat. Ma kicsit megroppantam, de hálisten, itt van velünk Gentleman Jack, Anya kis esti vigasza. Mert az alkohol ugye fertőtleníti a torkot.

Hét éve már lassan, hogy az a kis csoda megtörtént velünk. Esett a hó. (Itt kell röhögni). Igen, a pelenka, meg ami azután jött. Szeretek elmerengeni ezeken az időkön. Ez a kis csoda az első számú csodánkat már tudja finoman olyanokkal terrorizálni, hogy te nem is anya pocakjából születtél..., de még nem vértezte fel magát a szupergigamega válaszcsapás ellen, hogy nem, hanem a szívéből... Amúgy mindig meg tudjuk beszélni és mindig nagy boldogság a vége, mert mi így vagyunk egy szuper tökéletlen család! Jaj, egy nemrégi gyöngyszem. Este (de sokszor már nem is napszakfüggő) begyorsulsz, táncolsz, előadsz, drámai szerepben vagy, suhansz ide-oda, az impróid meg ilyenek: "De mondd csak, kérlek, édes szívecském! Akit aranyban vágtak fának!" 

Mami és Orsi miatt is aggódunk, Papi miatt, Lujzi mamiék miatt... Tegnap mentünk volna Koncz Zsuzsa koncertre a MÜPÁba, Mami még sosem látta-hallotta őt élőben, pedig már nagyon régóta szereti, karácsonyra kapta tőlem a meglepi jegyet. Nem volt Rékának ovis sportversenye, Tomi nem kísérte be a Haladás és a Fradi női labdarúgóit a pályára, nem mehetett a Kőrösibe pénteki fociedzésre, ahova beválogatták, nem mehetek John Cleese-t megnézni mielőtt meghal (nem én vagyok ilyen profán, tényleg az a turnéja címe, hogy Last Chance To See Me Before I Die), pedig kiderült, Vékás alelnök úr is vett rá jegyet! Utolsó bent töltött napjaink egyikén, ebéd közben derült ki, hogy mindketten tudjuk, egy évben születtek, sőt, Vékás alelnök úr hozzátette, 2 hónap különbséggel, és mindketten jogászok is! Pedig már 2016 novemberében is megbeszélhettük volna akár. Ugyanígy néhány hete történt, hogy Vékás alelnök úrral ebédeltünk, és a területi bizottságok igazgatója, K. Marianna is velünk tartott. Beszélünk a vidéki bizottságokról, szóba kerül Pécs, hogy az a legszebb, ott születtem, de igazából bonyhádi vagyok, Mariann felnéz, ő is élt Bonyhádon! Az Áruházban is dolgozott. Ilyen ez a Bonyhád, ugye, Kroó Professzor Úr?   

Ugye kijövünk ebből a szarból? De mi lesz azután? Mindig ilyen lesz most már? Vagy felébred végre az emberiség? Persze. Minden bizonnyal drasztikusan csökkenni fognak a repülőjáratok, globális helyett lokális lesz, maximálisan betartjuk a higiéniai szabályokat és a Föld népességszáma is csudijól kordában lesz tartva. 2000 környékén, de még tutira 2001. szeptember 11. előtt, Brightwaltonban Ursula egyszer sóhajtott egy szomorút, hogy erre a világra szülte a négy gyerekét. Mennyire nem értettem ezt akkor. Mit szomorkodik egy upper-middle class stay-at-home mummy a világ nyomorúságán?? Azóta már én is mondtam néhányszor. Annyira szeretném, ha ezt nektek soha nem kellene megértenetek! Olvassátok ezeket a sorokat és csak annyit értsetek belőle, hogy hú, Anyának de nehéz időszaka volt ez, de szerencsére volt otthon Gentleman Jack...

   

ez annyira nem akar összejönni, hogy inkább nem is teszem közzé... tudjátok mit? mégis közzéteszem, ez amolyan werkes verzió, így készül egy örökanya bejegyzés ;))) ha eljutok egyszer odáig, becs szó, kifejtem, mert jó sztorik. :D

Nnna, kifejtettem. (febr. 24.)
2019. október... 
Mikor megírtam és még közzé is tettem az előző bejegyzésemet, felhívott valaki. Nem az anyukám, nem a férjem, vagy nagyon közeli barátom. Egy anyatárs, akivel ha nem is beszélünk minden nap, sőt, nagyon ritkán beszélünk, csak látjuk egymást az utcán vagy a facen, de ha épp úgy adódik, hogy beszélgetünk, úgy folytatjuk, mintha csak pár órája hagytuk volna abba a sztorizást, és mindig megállapítom, mennyire egyre rezgünk. Elképesztő, hogy mikre emlékszik, és mennyire érzékeny antennája van, amivel azonnal veszi és dekódolja a jeleket. Isten ments, hogy bárki azt gondolja, neheztelek rá, mert nem hívott, hogy megvagyok-e még; őt is megnyugtathattam, még élek, rötyögtünk pár sort, hálálkodtam a figyelméért, szinte minden nap eszembe jut azóta is. Csak el akartam mondani, milyen váratlan kis csoda-ajándékokkal tud meglepni minket a Gondviselés. Köszi, DKGy ;) A többi fejmosást is köszönöm, Anyukák. 

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak... csak még van pár elmaradt nyári élménybeszámoló, azokat azért leírom.
Hagyományainkhoz híven augusztus elején hazamentem pár napra Bonyhádra, hogy együtt legyünk kicsit ott is. Ilyenkor van a Tarka fesztivál, találkozunk bonyhádi barátokkal, pisztrángot eszünk Óbányán, strandolunk, elmegyünk az Ifjúsági parkba... Egy ilyen ifjúsági parkos focizgatós alkalommal hozott össze a sors minket két Tominál idősebb helybéli fiúval, akik egy kis méricskélés után egyszer csak megkérdezték, hogy meccsezünk-e velük. Bevallom gondolatban kicsit összetojtam magam, ahogy elképzeltem, hogy aláznak majd minket szénné, de a gyerekemért hősiesen rábólintottam, megállapodtunk, hogy 5-gólig megy a meccs, és belecsaptunk. Hamar éreztem, hogy az iram, amit a 2-2-es felállás és a pálya mérete megszabott, 43 éves testemnek egy kissé túlvállalt iram volt. A tüdőm hörögve tiltakozott, a lábaim késleltetett módban hajtották végre az agyam utasításait, de nagyon igyekeztem, hogy ne maradjunk szégyenben. És akkor összehoztunk egy gólt! Aztán még egyet. Nem is tudom, ki volt jobban megrökönyödve ezen, a fiúk vagy én. Aztán a következő percben kaptam egy olyan lendületet, ami mellé már nem kellett oxigén sem és az ólomsúlyok is lepattantak a lábaimról: "Néni, maga focizott???" - szólt a kétségbeesett hang. Ó, hogy én milyen büszke voltam abban a pillanatban! Nem érdekelt, hogy lenéniztek, eszembe jutott kecskeméti papa, ha ezt látta és hallotta volna, ő is milyen büszke lett volna!!! És én voltam a világ legboldogabb anyukája, hogy ezt veled együtt élhettem meg. Hatalmas, 5-1-es győzelem volt! A végén annyira megsajnáltam őket, ahogy értetlenül, lógó orral és frusztráltan kullogtak a Budai Nagy Antal utcán.  

Mami mesélte, hogy néztetek valami filmet, amiben a már felnőtt vagy nagy gyerek számára csak akkor derült ki, hogy örökbe fogadták. Hátrafordultál Mamihoz, és komoly arccal kijelentetted: "Én már 1 éves koromban tudtam, hogy örökbe fogadtak." <3 <3 <3

A Kosztolányiban furulyáztok is! Kezdetben aggódtam, hogy ez mekkora kihívás lesz számodra, ma már nem győzök ámulni, hogy milyen természetes könnyedséggel játszol kottából. Én csak úgy hallás után játszom, te ránézel a hangra vagy a betűjelére és rutinból lefogod. De jó lenne, ha később is folytatnád a zenélést!   

Réka első tejfoga október  9-én esett ki, majd egy napra rá a második is. Rendelkeztél is nem sokkal előtte, hogy "Írd be az örökanyába, hogy Rékának hamarosan kiesik a foga!" Azóta (februári frissítés) már ki is bújt a két csontfog, de a bal első sajnos keresztben áll, úgyhogy teljesülhet majd régi vágyad, hogy (szivárványos) fogszabályzód legyen. Most még nem kell bolygatni, azt mondta a doktor néni.          

Október 14. Ma új reggel virradt Budapestre, Karácsony Gergely lett a főpolgármester, újra él bennem a hit, a remény és a szeretet! Képzeljétek, még a Greenpeaces bácsi is polgármester lett Pilisborosjenőn! Valami jó kezdődött el. Kíváncsian várom, milyen változásokat tapasztalhatunk meg Ferencvárosban, ahol nagyon szép eredménnyel végzett első helyen Baranyi Krisztina, Anikó hasonmása! Képzeljétek, meséltem Anikónak, mennyire hasonlít rá ez a néni. Ő nem is látta még azelőtt. Aztán látta a villamosról a plakátokat és megállapította, hogy tényleg van benne valami. Múlt héten azzal jött be hozzám Anikó, hogy milyen vicces volt a munkába jövetele: Zsófival ültek a metrón, egyszer csak észrevette, hogy egy fiatal pár nagyon mosolyog rá, lelkesen köszöntötték is, hogy "Jó reggelt!", majd mikor az Arany Jánosnál kiszálltak Zsófival, a pár egy "Sok sikert vasárnapra!" jókívánsággal köszönt el Anikótól! Köszönjük, Baranyi Krisztina nevében is! :D

Január

Január hónapot mindig az a vád éri, hogy 2869 napos. Most direkt figyelgettem. Sajnos nem sikerült átéreznem ezt a fájdalmat, mert egyrészt megint azon kapom magam, hogy itt kapkodok január utolsó előtti napján, hogy a lényegre törő "Január" címhez méltó bejegyzés szülessen, másrészt, egy csomó minden történt, ami közben csak úgy szaladtak a napok tova.

Rögtön 4-én egy jó kis bulival indítottunk. Rékának már nagyon járt egy saját szülinapi zsúr, szerettük is volna minél közelebb szervezni az évforduló napjához, de ugye karácsony körül ez kifejezetten nehezített pálya, így lett január 4, ami minden résztvevőnek megfelelő hétvégi nap volt. Eljött Adri, Anna, Luca és Gyuszkó, kísérőként érkezett Dávid is, így Tomi sem árválkodott kortárs barát nélkül. Az eltervezett animátori feladatkörömet hamar feladtam, és beláttam, a relaxos társasozós, kézműveskedős vidámkodást el kell engednem, mert bőven volt bennetek kiereszteni való lendület, ami sodort titeket szobáról szobára 3 órán keresztül. Néha megálltatok kicsit, hogy megnézzétek, milyen ügyesen kézműveskednek az anyukáitok, vagy ha túl hosszúnak ítéltétek meg az elkezdett mondatainkat, szóltatok, hogy valaki az egyik szobából átment a másikba és mit vitt magával. Én nagyon jól éreztem magam, remélem, ezzel mindenki így volt. Réka, nem győzted este köszönni, hogy végre neked is volt igazi bulid, ezért mindenképpen megérte. Volt eszem-iszom, nagyon guszta tortád is, Elsával és Annával egymásnak háttal állva - erről már jó előre így rendelkeztél, Jégvarázsos lufik, a legnagyobb a mai napig bírja, bár már kezd ő is horpadni, aztán lassan leereszkedik ő is a földre. Szerintem kivágom a figurákat róla és az ablakodba ragasztom, bár lehet, nem kivitelezhető a gömbölyű felülete miatt, meglátjuk. 

Még mindig élvezhetem azt a rengeteg szeretetet, amit ki is fejezel irányomba, olyan kijelentésekkel, hogy "az én kellemes anyukám" miközben átölelsz egész lényeddel. Hogy ez milyen csodálatos érzés! Röhögök a mondaton, magamhoz szorítalak, és a végtelenségig meg vagyok hatódva ilyenkor.       

Van ám olyan is, hogy hirtelen lezuhanunk egy érzelemszakadékba, és amit ez a tündéri kislány az előbb mondott, olyanba fordul, például hogy "Szétcseszted a repülőmet, te őrült!" "Hagyjál már békén!" "Ne. kö.vess!" Befogod a füledet, közben egy démoni hang üzeni, hogy "Hoo-agyjáál mááár béékééén!!!" Hát, ilyenkor tényleg békén hagylak, mert tudom, hogy pár perc múlva úgyis visszatérsz, hogy megbeszélhessük, és ez eddig minden egyes alkalommal így is volt. Elbeszélgetünk kicsit, odabújsz, igazából engem szeretsz a világon a legjobban... Hhhhhh.... unatkozósnak nem igazán mondható ez az időszak sem. 

Egyik reggel, mikor csak ketten maradtunk indulás előtt, láttam, valami nehezet akarsz velem megosztani, ami a szívedet nyomja. "Anya, súgok valamit, de ígérd meg, hogy nem nevetsz ki. Néha szégyellős vagyok és nem merek mondani dolgokat, azért akarom, hogy te mondd helyettem." Miért? - kérdezem. "Mert félek, hogy kinevetnek." Hú, de ismerős, te jó ég! Hááát, mit is mondhatnék én, aki 43 évesen is érez még hasonlókat? Küzdelmes út lesz, de van belőle kiút, és kívánom, hogy sikerüljön felülkerekedned az érzésen! Igyekeztelek megnyugtatni, hogy biztos csak azért nevettek, mert valami cukit mondtál. Nem kell ezt ilyen komolyan venni. De tudom, hogy nem ilyen egyszerű. 

Még decemberben, szilveszter előtt Anikóéknál aludtál. Lizát eléggé megviselte, Zsófi tűrt. Anikó mesélte, hogy hívtad Zsófit szerepjátékozni, ő meg kétségbeesetten nézett Anikóra, hogy most mit csináljon. Annyira nevettem! Kemény lehetett. Azt mondta, legközelebb csak akkor alhatsz ott, ha elmész velük túrázni. "Oké, elmegyek" - volt a válaszod az átadott üzenetre.

Tomi egyik nap pénzt talált a focipályán. Valami csillogott azon a száraz levélen, közelebb ment és akkor látta, hogy egy bankjegy. Labda szépen letesz a földre, annak takarásában finom mozdulattal felvesz, eltesz, nem kelt feltűnést. Én mindig azt mondom, mindenki veszít el néha valamit és mindenkit kárpótol is néha egy-egy ilyen aprósággal a Gondviselés. Pf, pf. (mert ilyenkor meg kell kicsit köpdösni, hogy legközelebb is legyen szerencsénk. XD) Ha odaviszi a tanítónéninek: vagy elteszi ;), vagy beteszi az osztálypénzbe. Gyerekeket megkérdezné: ugyanmár, viszlát, talált pénz... Rögtön mondtam is, mennyire anyád fia vagy! Otthon Apának is elmeséltük, mi volt az első reakciója? Anyja fia. Aztán Maminak is videochaten: "Élelmes vagy, mint anyád." A mi kis családunk. <3 :D

Szintén az iskolában beszélgetés közben valamiért szóba került közted és Norbi közt az örökbefogadás. Norbi nem fogadna örökbe. Megkérdezted, miért.
"Csak, nem".
A kifejtés elmaradt. Te sem cifráztad nagyon, csak közölted vele:
"Engem is örökbe fogadtak." Norbi elhűlt.
"Neeem!"
"De."
"Téged nem fogadtak örökbe, Tomi!"
"De."
És ennyiben maradtatok. Később lehet, kicsit jobban belementek, kezdetnek egész jó ez szerintem.

Van a suliban ez a kényszeres magatartás-értékelés. Az Üllőiben a napocska sütött vagy mérges felhőből cikáztak a villámok annak megfelelően, hogy aznap éppen mit vétettetek az elvárások ellen, itt keményen osztályoznak. Ha nem csinálsz semmi galibát, 5-ös. Ha kint felejtkezel a harmadikosokkal, mert focizol és nem látod Erzsi néni magasba lendülő karját, 2-es vagy 3-as. Nem is szeretnék erről többet mesélni... A büntetés nem vezetett eredményre, elhatároztam, hogy a jutalmazás felől közelítem meg a problémát. Ha 5-öst kapsz, játszhatsz kicsit a telefonon vagy számítógépen (mert sajnos elkezdődött, amikor novemberben kaptál egy telefont az erdei iskolára, hogy tudjunk beszélni). Ez úgy tűnik, az esetek nagy részében működik, megvan az a motiváció, ami nem megy ki a fejedből egy pillanatnyi kísértés miatt. Napi 45 perc engedélyezett a telefonon, szerencsére ezt simán be lehet állítani, de Google is a barátunk és vigyáz rád, mindenről tájékoztat minket. Tegnap nagyon nagyon büszke voltam rád!!! Mesélted, hogy két osztálytársad összebalhézott nyolcadikosokkal, állítólag a nagyok cikizték őket, hogy milyen törpék. Ez elég prosztó attitűd egy nyolcadikostól (feltéve, hogy így történt), osztálytársaid nem is szerették volna annyiban hagyni, és téged is hívtak, hogy szállj be a bunyóba. Hál'Isten, helyén volt az eszed, és nem mentél bele, így tegnap sem te, sem az ötösöd nem került veszélybe! Azért azt muszáj megjegyeznem, hogy múlt szombaton bevásárló körutunk során elmesélted, a védéseidet Erzsi néni is nézte szünetben, és befelé menet megveregette a vállad, hogy milyen ügyes voltál! Erzsi néninek is jár egy magatartás ötös!
Egyik este is szuperül működött a módszerem. Nem került szóba a telefon, így sejtettem, hogy nem 5-öst hoztál haza. Na, elő is vettem a Tatu magazint, ("Jaaj, ne már, nem érdekel!") ami eddig kb. csak ablakon kidobott pénz volt, leszámítva, hogy ÉN mindig lelkesen küldöm be a havi megfejtéseket az ajándékokért, és jók a képei, meg tényleg sok érdekes, hasznos dolog előfordul benne, ugyanez kb. a Tappancs Rékánál, de ő azért olykor olykor előveszi, hogy csináljuk. Mondom, nézd már, egy kódfejtős játék! Valaki írt a mikulásnak (jól van, hát nyilván le vagyunk vele maradva...), de titkos írással, na ez egy megszólítás, mert ott a felkiáltójel. Itt már kivetted a kezemből az újságot. ;) Megfejtetted a levelet! Kedves Mikulás! Légy szíves, hozzál nekem és a testvéreimnek mikulás csokit, szaloncukrot, mogyorót és narancsot! Utóirat nagyon jók voltunk. Eszembe jutott, hogy hoppá, tele még a kosár a miki édességekkel, nézzük csak meg. Mikuláscsoki, szaloncukor, mogyoró pipa, hűtőből kikaptam egy narancsot, megpucoltam, gerezdekre szedtem és már ott is volt minden egy tányéron a szőnyegen. Most együk meg mindet!!! Néztél egy nagyot. Sikerült jól meglepjelek, neki is láttunk a habzsidőzsinek, közben lenyomtunk egy meccset a rugósfocival és beszélgettünk, beszélgettünk. Pl arról, hogy Norbival beszélgettetek az örökbefogadásról. :) És megjegyezted, milyen jó, hogy nem tudtál telefonozni, mert akkor nem éreztük volna ilyen jól magunkat.

Mennyire igaza van az okosoknak, megkérdezhettem volna, na, mi volt a suliban, és mondhattam volna, hogy tudod, hogy ma bünti van és Tatuznod kell?! Mennyire más volt így. ;) Csak leírtam, hátha egyszer neked is jól jön. ;) 

Véééégre, eljutottunk Bozsik tornára is! Amit annyira szerettem volna már tavaly is és nem értettem, miért nem visznek titeket tornákra, ha egyszer Bozsik-programnak hívják, és látom, hogy mások meg viszik a csapatokat mérkőzni. Na, szóval a suli csapatából is lehetett menni, akinek kedve volt. Naná, hogy mentünk, az egész család. Sajnos mezetek még nem volt, de állítólag lesz, így fehér póló volt a dress code, hiába a Courtois mez, a Ronaldo mez, stb, de annyi baj legyen. Azért a csapatban kapásból két Ronaldo is volt, végül is van benne fehér... Viszont a vicc az, hogy Tóni bácsi valamiért nem téged állított be kapuba, ezt a mai napig nem értjük, de nem is lehettél volna sokáig kapus, mert az történt, hogy téged és Ádámot kölcsönadott Pista bácsinak, az Üllőisek csapatába! Igen, a régi osztálytársaid voltak, egytől-egyig! Egyszerre volt megható és izgalmas az egész, nagyon örültek neked a régi barátaid, egy kicsit újra a régi volt minden. Két gólt is szereztél nekik! Jó kis gárda volt, meglepően tehetséges játékosokkal, azt hiszem, a fordulót meg is nyertétek így. Legközelebb február közepén találkoztok, kérdés, hogy maradsz-e velük vagy visszaadnak a csapatodnak. Vicces volt, mikor az Üllői játszott a Kosztolányival!!!