Nnna, kifejtettem. (febr. 24.)
2019. október...
Mikor megírtam és még közzé is tettem az előző bejegyzésemet, felhívott valaki. Nem az anyukám, nem a férjem, vagy nagyon közeli barátom. Egy anyatárs, akivel ha nem is beszélünk minden nap, sőt, nagyon ritkán beszélünk, csak látjuk egymást az utcán vagy a facen, de ha épp úgy adódik, hogy beszélgetünk, úgy folytatjuk, mintha csak pár órája hagytuk volna abba a sztorizást, és mindig megállapítom, mennyire egyre rezgünk. Elképesztő, hogy mikre emlékszik, és mennyire érzékeny antennája van, amivel azonnal veszi és dekódolja a jeleket. Isten ments, hogy bárki azt gondolja, neheztelek rá, mert nem hívott, hogy megvagyok-e még; őt is megnyugtathattam, még élek, rötyögtünk pár sort, hálálkodtam a figyelméért, szinte minden nap eszembe jut azóta is. Csak el akartam mondani, milyen váratlan kis csoda-ajándékokkal tud meglepni minket a Gondviselés. Köszi, DKGy ;) A többi fejmosást is köszönöm, Anyukák.
2019. október...
Mikor megírtam és még közzé is tettem az előző bejegyzésemet, felhívott valaki. Nem az anyukám, nem a férjem, vagy nagyon közeli barátom. Egy anyatárs, akivel ha nem is beszélünk minden nap, sőt, nagyon ritkán beszélünk, csak látjuk egymást az utcán vagy a facen, de ha épp úgy adódik, hogy beszélgetünk, úgy folytatjuk, mintha csak pár órája hagytuk volna abba a sztorizást, és mindig megállapítom, mennyire egyre rezgünk. Elképesztő, hogy mikre emlékszik, és mennyire érzékeny antennája van, amivel azonnal veszi és dekódolja a jeleket. Isten ments, hogy bárki azt gondolja, neheztelek rá, mert nem hívott, hogy megvagyok-e még; őt is megnyugtathattam, még élek, rötyögtünk pár sort, hálálkodtam a figyelméért, szinte minden nap eszembe jut azóta is. Csak el akartam mondani, milyen váratlan kis csoda-ajándékokkal tud meglepni minket a Gondviselés. Köszi, DKGy ;) A többi fejmosást is köszönöm, Anyukák.
Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak... csak még van pár elmaradt nyári élménybeszámoló, azokat azért leírom.
Hagyományainkhoz híven augusztus elején hazamentem pár napra Bonyhádra, hogy együtt legyünk kicsit ott is. Ilyenkor van a Tarka fesztivál, találkozunk bonyhádi barátokkal, pisztrángot eszünk Óbányán, strandolunk, elmegyünk az Ifjúsági parkba... Egy ilyen ifjúsági parkos focizgatós alkalommal hozott össze a sors minket két Tominál idősebb helybéli fiúval, akik egy kis méricskélés után egyszer csak megkérdezték, hogy meccsezünk-e velük. Bevallom gondolatban kicsit összetojtam magam, ahogy elképzeltem, hogy aláznak majd minket szénné, de a gyerekemért hősiesen rábólintottam, megállapodtunk, hogy 5-gólig megy a meccs, és belecsaptunk. Hamar éreztem, hogy az iram, amit a 2-2-es felállás és a pálya mérete megszabott, 43 éves testemnek egy kissé túlvállalt iram volt. A tüdőm hörögve tiltakozott, a lábaim késleltetett módban hajtották végre az agyam utasításait, de nagyon igyekeztem, hogy ne maradjunk szégyenben. És akkor összehoztunk egy gólt! Aztán még egyet. Nem is tudom, ki volt jobban megrökönyödve ezen, a fiúk vagy én. Aztán a következő percben kaptam egy olyan lendületet, ami mellé már nem kellett oxigén sem és az ólomsúlyok is lepattantak a lábaimról: "Néni, maga focizott???" - szólt a kétségbeesett hang. Ó, hogy én milyen büszke voltam abban a pillanatban! Nem érdekelt, hogy lenéniztek, eszembe jutott kecskeméti papa, ha ezt látta és hallotta volna, ő is milyen büszke lett volna!!! És én voltam a világ legboldogabb anyukája, hogy ezt veled együtt élhettem meg. Hatalmas, 5-1-es győzelem volt! A végén annyira megsajnáltam őket, ahogy értetlenül, lógó orral és frusztráltan kullogtak a Budai Nagy Antal utcán.
Hagyományainkhoz híven augusztus elején hazamentem pár napra Bonyhádra, hogy együtt legyünk kicsit ott is. Ilyenkor van a Tarka fesztivál, találkozunk bonyhádi barátokkal, pisztrángot eszünk Óbányán, strandolunk, elmegyünk az Ifjúsági parkba... Egy ilyen ifjúsági parkos focizgatós alkalommal hozott össze a sors minket két Tominál idősebb helybéli fiúval, akik egy kis méricskélés után egyszer csak megkérdezték, hogy meccsezünk-e velük. Bevallom gondolatban kicsit összetojtam magam, ahogy elképzeltem, hogy aláznak majd minket szénné, de a gyerekemért hősiesen rábólintottam, megállapodtunk, hogy 5-gólig megy a meccs, és belecsaptunk. Hamar éreztem, hogy az iram, amit a 2-2-es felállás és a pálya mérete megszabott, 43 éves testemnek egy kissé túlvállalt iram volt. A tüdőm hörögve tiltakozott, a lábaim késleltetett módban hajtották végre az agyam utasításait, de nagyon igyekeztem, hogy ne maradjunk szégyenben. És akkor összehoztunk egy gólt! Aztán még egyet. Nem is tudom, ki volt jobban megrökönyödve ezen, a fiúk vagy én. Aztán a következő percben kaptam egy olyan lendületet, ami mellé már nem kellett oxigén sem és az ólomsúlyok is lepattantak a lábaimról: "Néni, maga focizott???" - szólt a kétségbeesett hang. Ó, hogy én milyen büszke voltam abban a pillanatban! Nem érdekelt, hogy lenéniztek, eszembe jutott kecskeméti papa, ha ezt látta és hallotta volna, ő is milyen büszke lett volna!!! És én voltam a világ legboldogabb anyukája, hogy ezt veled együtt élhettem meg. Hatalmas, 5-1-es győzelem volt! A végén annyira megsajnáltam őket, ahogy értetlenül, lógó orral és frusztráltan kullogtak a Budai Nagy Antal utcán.
Mami mesélte, hogy néztetek valami filmet, amiben a már felnőtt vagy nagy gyerek számára csak akkor derült ki, hogy örökbe fogadták. Hátrafordultál Mamihoz, és komoly arccal kijelentetted: "Én már 1 éves koromban tudtam, hogy örökbe fogadtak." <3 <3 <3
A Kosztolányiban furulyáztok is! Kezdetben aggódtam, hogy ez mekkora kihívás lesz számodra, ma már nem győzök ámulni, hogy milyen természetes könnyedséggel játszol kottából. Én csak úgy hallás után játszom, te ránézel a hangra vagy a betűjelére és rutinból lefogod. De jó lenne, ha később is folytatnád a zenélést!
Réka első tejfoga október 9-én esett ki, majd egy napra rá a második is. Rendelkeztél is nem sokkal előtte, hogy "Írd be az örökanyába, hogy Rékának hamarosan kiesik a foga!" Azóta (februári frissítés) már ki is bújt a két csontfog, de a bal első sajnos keresztben áll, úgyhogy teljesülhet majd régi vágyad, hogy (szivárványos) fogszabályzód legyen. Most még nem kell bolygatni, azt mondta a doktor néni.
Október 14. Ma új reggel virradt Budapestre, Karácsony Gergely lett a főpolgármester, újra él bennem a hit, a remény és a szeretet! Képzeljétek, még a Greenpeaces bácsi is polgármester lett Pilisborosjenőn! Valami jó kezdődött el. Kíváncsian várom, milyen változásokat tapasztalhatunk meg Ferencvárosban, ahol nagyon szép eredménnyel végzett első helyen Baranyi Krisztina, Anikó hasonmása! Képzeljétek, meséltem Anikónak, mennyire hasonlít rá ez a néni. Ő nem is látta még azelőtt. Aztán látta a villamosról a plakátokat és megállapította, hogy tényleg van benne valami. Múlt héten azzal jött be hozzám Anikó, hogy milyen vicces volt a munkába jövetele: Zsófival ültek a metrón, egyszer csak észrevette, hogy egy fiatal pár nagyon mosolyog rá, lelkesen köszöntötték is, hogy "Jó reggelt!", majd mikor az Arany Jánosnál kiszálltak Zsófival, a pár egy "Sok sikert vasárnapra!" jókívánsággal köszönt el Anikótól! Köszönjük, Baranyi Krisztina nevében is! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése