Január

Január hónapot mindig az a vád éri, hogy 2869 napos. Most direkt figyelgettem. Sajnos nem sikerült átéreznem ezt a fájdalmat, mert egyrészt megint azon kapom magam, hogy itt kapkodok január utolsó előtti napján, hogy a lényegre törő "Január" címhez méltó bejegyzés szülessen, másrészt, egy csomó minden történt, ami közben csak úgy szaladtak a napok tova.

Rögtön 4-én egy jó kis bulival indítottunk. Rékának már nagyon járt egy saját szülinapi zsúr, szerettük is volna minél közelebb szervezni az évforduló napjához, de ugye karácsony körül ez kifejezetten nehezített pálya, így lett január 4, ami minden résztvevőnek megfelelő hétvégi nap volt. Eljött Adri, Anna, Luca és Gyuszkó, kísérőként érkezett Dávid is, így Tomi sem árválkodott kortárs barát nélkül. Az eltervezett animátori feladatkörömet hamar feladtam, és beláttam, a relaxos társasozós, kézműveskedős vidámkodást el kell engednem, mert bőven volt bennetek kiereszteni való lendület, ami sodort titeket szobáról szobára 3 órán keresztül. Néha megálltatok kicsit, hogy megnézzétek, milyen ügyesen kézműveskednek az anyukáitok, vagy ha túl hosszúnak ítéltétek meg az elkezdett mondatainkat, szóltatok, hogy valaki az egyik szobából átment a másikba és mit vitt magával. Én nagyon jól éreztem magam, remélem, ezzel mindenki így volt. Réka, nem győzted este köszönni, hogy végre neked is volt igazi bulid, ezért mindenképpen megérte. Volt eszem-iszom, nagyon guszta tortád is, Elsával és Annával egymásnak háttal állva - erről már jó előre így rendelkeztél, Jégvarázsos lufik, a legnagyobb a mai napig bírja, bár már kezd ő is horpadni, aztán lassan leereszkedik ő is a földre. Szerintem kivágom a figurákat róla és az ablakodba ragasztom, bár lehet, nem kivitelezhető a gömbölyű felülete miatt, meglátjuk. 

Még mindig élvezhetem azt a rengeteg szeretetet, amit ki is fejezel irányomba, olyan kijelentésekkel, hogy "az én kellemes anyukám" miközben átölelsz egész lényeddel. Hogy ez milyen csodálatos érzés! Röhögök a mondaton, magamhoz szorítalak, és a végtelenségig meg vagyok hatódva ilyenkor.       

Van ám olyan is, hogy hirtelen lezuhanunk egy érzelemszakadékba, és amit ez a tündéri kislány az előbb mondott, olyanba fordul, például hogy "Szétcseszted a repülőmet, te őrült!" "Hagyjál már békén!" "Ne. kö.vess!" Befogod a füledet, közben egy démoni hang üzeni, hogy "Hoo-agyjáál mááár béékééén!!!" Hát, ilyenkor tényleg békén hagylak, mert tudom, hogy pár perc múlva úgyis visszatérsz, hogy megbeszélhessük, és ez eddig minden egyes alkalommal így is volt. Elbeszélgetünk kicsit, odabújsz, igazából engem szeretsz a világon a legjobban... Hhhhhh.... unatkozósnak nem igazán mondható ez az időszak sem. 

Egyik reggel, mikor csak ketten maradtunk indulás előtt, láttam, valami nehezet akarsz velem megosztani, ami a szívedet nyomja. "Anya, súgok valamit, de ígérd meg, hogy nem nevetsz ki. Néha szégyellős vagyok és nem merek mondani dolgokat, azért akarom, hogy te mondd helyettem." Miért? - kérdezem. "Mert félek, hogy kinevetnek." Hú, de ismerős, te jó ég! Hááát, mit is mondhatnék én, aki 43 évesen is érez még hasonlókat? Küzdelmes út lesz, de van belőle kiút, és kívánom, hogy sikerüljön felülkerekedned az érzésen! Igyekeztelek megnyugtatni, hogy biztos csak azért nevettek, mert valami cukit mondtál. Nem kell ezt ilyen komolyan venni. De tudom, hogy nem ilyen egyszerű. 

Még decemberben, szilveszter előtt Anikóéknál aludtál. Lizát eléggé megviselte, Zsófi tűrt. Anikó mesélte, hogy hívtad Zsófit szerepjátékozni, ő meg kétségbeesetten nézett Anikóra, hogy most mit csináljon. Annyira nevettem! Kemény lehetett. Azt mondta, legközelebb csak akkor alhatsz ott, ha elmész velük túrázni. "Oké, elmegyek" - volt a válaszod az átadott üzenetre.

Tomi egyik nap pénzt talált a focipályán. Valami csillogott azon a száraz levélen, közelebb ment és akkor látta, hogy egy bankjegy. Labda szépen letesz a földre, annak takarásában finom mozdulattal felvesz, eltesz, nem kelt feltűnést. Én mindig azt mondom, mindenki veszít el néha valamit és mindenkit kárpótol is néha egy-egy ilyen aprósággal a Gondviselés. Pf, pf. (mert ilyenkor meg kell kicsit köpdösni, hogy legközelebb is legyen szerencsénk. XD) Ha odaviszi a tanítónéninek: vagy elteszi ;), vagy beteszi az osztálypénzbe. Gyerekeket megkérdezné: ugyanmár, viszlát, talált pénz... Rögtön mondtam is, mennyire anyád fia vagy! Otthon Apának is elmeséltük, mi volt az első reakciója? Anyja fia. Aztán Maminak is videochaten: "Élelmes vagy, mint anyád." A mi kis családunk. <3 :D

Szintén az iskolában beszélgetés közben valamiért szóba került közted és Norbi közt az örökbefogadás. Norbi nem fogadna örökbe. Megkérdezted, miért.
"Csak, nem".
A kifejtés elmaradt. Te sem cifráztad nagyon, csak közölted vele:
"Engem is örökbe fogadtak." Norbi elhűlt.
"Neeem!"
"De."
"Téged nem fogadtak örökbe, Tomi!"
"De."
És ennyiben maradtatok. Később lehet, kicsit jobban belementek, kezdetnek egész jó ez szerintem.

Van a suliban ez a kényszeres magatartás-értékelés. Az Üllőiben a napocska sütött vagy mérges felhőből cikáztak a villámok annak megfelelően, hogy aznap éppen mit vétettetek az elvárások ellen, itt keményen osztályoznak. Ha nem csinálsz semmi galibát, 5-ös. Ha kint felejtkezel a harmadikosokkal, mert focizol és nem látod Erzsi néni magasba lendülő karját, 2-es vagy 3-as. Nem is szeretnék erről többet mesélni... A büntetés nem vezetett eredményre, elhatároztam, hogy a jutalmazás felől közelítem meg a problémát. Ha 5-öst kapsz, játszhatsz kicsit a telefonon vagy számítógépen (mert sajnos elkezdődött, amikor novemberben kaptál egy telefont az erdei iskolára, hogy tudjunk beszélni). Ez úgy tűnik, az esetek nagy részében működik, megvan az a motiváció, ami nem megy ki a fejedből egy pillanatnyi kísértés miatt. Napi 45 perc engedélyezett a telefonon, szerencsére ezt simán be lehet állítani, de Google is a barátunk és vigyáz rád, mindenről tájékoztat minket. Tegnap nagyon nagyon büszke voltam rád!!! Mesélted, hogy két osztálytársad összebalhézott nyolcadikosokkal, állítólag a nagyok cikizték őket, hogy milyen törpék. Ez elég prosztó attitűd egy nyolcadikostól (feltéve, hogy így történt), osztálytársaid nem is szerették volna annyiban hagyni, és téged is hívtak, hogy szállj be a bunyóba. Hál'Isten, helyén volt az eszed, és nem mentél bele, így tegnap sem te, sem az ötösöd nem került veszélybe! Azért azt muszáj megjegyeznem, hogy múlt szombaton bevásárló körutunk során elmesélted, a védéseidet Erzsi néni is nézte szünetben, és befelé menet megveregette a vállad, hogy milyen ügyes voltál! Erzsi néninek is jár egy magatartás ötös!
Egyik este is szuperül működött a módszerem. Nem került szóba a telefon, így sejtettem, hogy nem 5-öst hoztál haza. Na, elő is vettem a Tatu magazint, ("Jaaj, ne már, nem érdekel!") ami eddig kb. csak ablakon kidobott pénz volt, leszámítva, hogy ÉN mindig lelkesen küldöm be a havi megfejtéseket az ajándékokért, és jók a képei, meg tényleg sok érdekes, hasznos dolog előfordul benne, ugyanez kb. a Tappancs Rékánál, de ő azért olykor olykor előveszi, hogy csináljuk. Mondom, nézd már, egy kódfejtős játék! Valaki írt a mikulásnak (jól van, hát nyilván le vagyunk vele maradva...), de titkos írással, na ez egy megszólítás, mert ott a felkiáltójel. Itt már kivetted a kezemből az újságot. ;) Megfejtetted a levelet! Kedves Mikulás! Légy szíves, hozzál nekem és a testvéreimnek mikulás csokit, szaloncukrot, mogyorót és narancsot! Utóirat nagyon jók voltunk. Eszembe jutott, hogy hoppá, tele még a kosár a miki édességekkel, nézzük csak meg. Mikuláscsoki, szaloncukor, mogyoró pipa, hűtőből kikaptam egy narancsot, megpucoltam, gerezdekre szedtem és már ott is volt minden egy tányéron a szőnyegen. Most együk meg mindet!!! Néztél egy nagyot. Sikerült jól meglepjelek, neki is láttunk a habzsidőzsinek, közben lenyomtunk egy meccset a rugósfocival és beszélgettünk, beszélgettünk. Pl arról, hogy Norbival beszélgettetek az örökbefogadásról. :) És megjegyezted, milyen jó, hogy nem tudtál telefonozni, mert akkor nem éreztük volna ilyen jól magunkat.

Mennyire igaza van az okosoknak, megkérdezhettem volna, na, mi volt a suliban, és mondhattam volna, hogy tudod, hogy ma bünti van és Tatuznod kell?! Mennyire más volt így. ;) Csak leírtam, hátha egyszer neked is jól jön. ;) 

Véééégre, eljutottunk Bozsik tornára is! Amit annyira szerettem volna már tavaly is és nem értettem, miért nem visznek titeket tornákra, ha egyszer Bozsik-programnak hívják, és látom, hogy mások meg viszik a csapatokat mérkőzni. Na, szóval a suli csapatából is lehetett menni, akinek kedve volt. Naná, hogy mentünk, az egész család. Sajnos mezetek még nem volt, de állítólag lesz, így fehér póló volt a dress code, hiába a Courtois mez, a Ronaldo mez, stb, de annyi baj legyen. Azért a csapatban kapásból két Ronaldo is volt, végül is van benne fehér... Viszont a vicc az, hogy Tóni bácsi valamiért nem téged állított be kapuba, ezt a mai napig nem értjük, de nem is lehettél volna sokáig kapus, mert az történt, hogy téged és Ádámot kölcsönadott Pista bácsinak, az Üllőisek csapatába! Igen, a régi osztálytársaid voltak, egytől-egyig! Egyszerre volt megható és izgalmas az egész, nagyon örültek neked a régi barátaid, egy kicsit újra a régi volt minden. Két gólt is szereztél nekik! Jó kis gárda volt, meglepően tehetséges játékosokkal, azt hiszem, a fordulót meg is nyertétek így. Legközelebb február közepén találkoztok, kérdés, hogy maradsz-e velük vagy visszaadnak a csapatodnak. Vicces volt, mikor az Üllői játszott a Kosztolányival!!!