Két hétig nem mentél Tomi oviba, mert már megint összeszedtél egy agresszív vírust és mi is megfertőződtünk, úgyhogy nem unatkoztunk, kétféle antibiotikum, 24 órás orrszi-porszi szolgálat, nyűgizés és természetesen dac, most már két oldalról. Mert amióta Réka elkezdett felkapaszkodni mindenhova, és már szépen mászik is, valahogy az akarat is nagy fejlődési ugráson ment keresztül. Már nem az a békés, mindenkor mosolygós kis tündérke vagy, tele vagy akarattal és célokkal, amiket ha keresztezünk, jaj nekünk. Van, hogy repednek az ablaküvegek, ebben Tomi is szívesen segít neked, van, hogy csak lemész hídba vagy elhessegeted a kezünket a közeledből, ezt jó erős karmozdulatokkal tudod végezni. És sokkal-sokkal komolyabb lettél.
A két hét alatt meglátogattuk Dédiéket Kecskeméten, és elmentünk Bükre, hogy végre megmutassuk Rékát Bárdoson is. Bükön, a Hotel Piroskában mikor utoljára jártunk, Réka még csak egy petesejtecske volt, úgy másfél hétre rá kezdte meg földi életét. Jó volt látni Papit, Lujzi mamiékat, Piri néniéket, még trakizás és kombájnozás is volt! Mindig nagyon jó dolgunk van Bárdoson.
A betegség és a két-kisgyermekes szülői létforma miatt ezúttal nem sok wellnesskedésben lehetett részünk Apával, de annak nagyon örültünk, hogy Tomit igen boldoggá tette, hogy lubickolhatott a gyerekmedencében, és még Réka is csobbanhatott egy kicsit és cseppet sem ijedt meg a nagy víztől. Jó volt nagyon, hogy csak a miénk volt akkor az a kis birodalom.
Olyan jó, hogy Tomi már lelkesen vár dolgokat. Nem csak úgy történnek velünk az események, hanem számoljuk, mennyit kell még aludni, mit fogunk csinálni, mikor megyünk újra, mindezt nagy-nagy lelkesedéssel és izgalommal telve. A számoláshoz meg nagyon jól jön Mami régi könyve Pipacskával és Kockapacival, amiből vacsi közben rengeteg jó kis matekos dolgot lehet tanulni Apával.
Már számít, hogy ki a barátod, ki nem a barátod. Csak Apa jöhet be, csak Anyával akarsz fogat mosni, Réka is bejöhet, aztán Réka mégsem jöhet be, "Szeretem a kistestvéremet!" ölelgeted meg Rékát, öt perc múlva meg "Réka nem a testvérem, csak Apa a testvérem!"... Mindened a játék. Közben kommentálod, párbeszédeket folytatsz le, én rendkívül jókat szórakozom ezeken a párbeszédeken. Mindig van bennük "Hát persze!" felkiáltás, sok-sok kérdés, ki ellenkezés, megegyezés. Mindig beleszövöd az aktuális témákat, amiket tőlünk hallasz.
Rékának is van szavajárása, mostanában, ha csak úgy jókedvében mondja, legtöbbször a "tolltartó" és "etető" hangzású szavak vannak, ha valami fáj, keserves sírás és "memememe", a keressük meg a cumimat, az a "má! má!" akárcsak Tominál volt anno.
November 19-én kapaszkodtál fel először a kiságyban, azóta csak állni szeretsz tevékenykedés közben. Leülni még nem igazán tudsz, de néha azért sikerül. Sokkal-sokkal többet vagy nyűgös és makrancos, mint azelőtt. Vagyis azelőtt nem is voltál szinte soha. Kicsit hiányzik is az a régi Réka, de hát ez a dolgok rendje, változunk és fejlődünk mindig.
Most abba kell hagynom, mert Apa bejött Rékával, hogy nagyon mememe-zik, biztos enne már, úgyhogy gyerünk uzsizni!
Még gyors annyit, hogy kicsit beszéltem hozzád angolul, "Come here, Gorgeous! Gooo-rgeous!" - erre te felnéztél a gólyára. Hát persze, hiszen mindig kérdezzük tőled is, ahogy anno Tomitól, hogy "Hol a góóólyaaa?"
Ó, és még annyit (ezt már este írom, már lefeküdtetek, holnap Tominak ovi, szegénykém, egy csomómindenről lemaradhattál így a két hét alatt, de mindegy, lényeg, hogy most már jóóóóóóóóóóóóó sokáig kerüljön el minket a takony, a láz meg a köhögés...) szóval szerda óta már Réka is a nagykádban fürdik, ennek Tomi is nagyon örül, mert végre együtt lehet lubickolni! Csak a hajmosáson kell még dolgoznunk, mert a kiskádban nem tudtál közben vándorolni, elcsúszni és vizet nyelni...
A két hét alatt meglátogattuk Dédiéket Kecskeméten, és elmentünk Bükre, hogy végre megmutassuk Rékát Bárdoson is. Bükön, a Hotel Piroskában mikor utoljára jártunk, Réka még csak egy petesejtecske volt, úgy másfél hétre rá kezdte meg földi életét. Jó volt látni Papit, Lujzi mamiékat, Piri néniéket, még trakizás és kombájnozás is volt! Mindig nagyon jó dolgunk van Bárdoson.
A betegség és a két-kisgyermekes szülői létforma miatt ezúttal nem sok wellnesskedésben lehetett részünk Apával, de annak nagyon örültünk, hogy Tomit igen boldoggá tette, hogy lubickolhatott a gyerekmedencében, és még Réka is csobbanhatott egy kicsit és cseppet sem ijedt meg a nagy víztől. Jó volt nagyon, hogy csak a miénk volt akkor az a kis birodalom.
Olyan jó, hogy Tomi már lelkesen vár dolgokat. Nem csak úgy történnek velünk az események, hanem számoljuk, mennyit kell még aludni, mit fogunk csinálni, mikor megyünk újra, mindezt nagy-nagy lelkesedéssel és izgalommal telve. A számoláshoz meg nagyon jól jön Mami régi könyve Pipacskával és Kockapacival, amiből vacsi közben rengeteg jó kis matekos dolgot lehet tanulni Apával.
Már számít, hogy ki a barátod, ki nem a barátod. Csak Apa jöhet be, csak Anyával akarsz fogat mosni, Réka is bejöhet, aztán Réka mégsem jöhet be, "Szeretem a kistestvéremet!" ölelgeted meg Rékát, öt perc múlva meg "Réka nem a testvérem, csak Apa a testvérem!"... Mindened a játék. Közben kommentálod, párbeszédeket folytatsz le, én rendkívül jókat szórakozom ezeken a párbeszédeken. Mindig van bennük "Hát persze!" felkiáltás, sok-sok kérdés, ki ellenkezés, megegyezés. Mindig beleszövöd az aktuális témákat, amiket tőlünk hallasz.
Rékának is van szavajárása, mostanában, ha csak úgy jókedvében mondja, legtöbbször a "tolltartó" és "etető" hangzású szavak vannak, ha valami fáj, keserves sírás és "memememe", a keressük meg a cumimat, az a "má! má!" akárcsak Tominál volt anno.
November 19-én kapaszkodtál fel először a kiságyban, azóta csak állni szeretsz tevékenykedés közben. Leülni még nem igazán tudsz, de néha azért sikerül. Sokkal-sokkal többet vagy nyűgös és makrancos, mint azelőtt. Vagyis azelőtt nem is voltál szinte soha. Kicsit hiányzik is az a régi Réka, de hát ez a dolgok rendje, változunk és fejlődünk mindig.
Most abba kell hagynom, mert Apa bejött Rékával, hogy nagyon mememe-zik, biztos enne már, úgyhogy gyerünk uzsizni!
Még gyors annyit, hogy kicsit beszéltem hozzád angolul, "Come here, Gorgeous! Gooo-rgeous!" - erre te felnéztél a gólyára. Hát persze, hiszen mindig kérdezzük tőled is, ahogy anno Tomitól, hogy "Hol a góóólyaaa?"
Ó, és még annyit (ezt már este írom, már lefeküdtetek, holnap Tominak ovi, szegénykém, egy csomómindenről lemaradhattál így a két hét alatt, de mindegy, lényeg, hogy most már jóóóóóóóóóóóóó sokáig kerüljön el minket a takony, a láz meg a köhögés...) szóval szerda óta már Réka is a nagykádban fürdik, ennek Tomi is nagyon örül, mert végre együtt lehet lubickolni! Csak a hajmosáson kell még dolgoznunk, mert a kiskádban nem tudtál közben vándorolni, elcsúszni és vizet nyelni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése