Azt hittem, már írtam róluk, de kiderült, hogy csak a rózsaszín Babakönyvbe kerültek be...
Szóval most, így 10-11 hó között kezdem észrevenni a kis szófoszlányokat, amiket nagyon ügyesen mondasz nekünk vissza, mihelyst hallottad tőlünk.
Azt már többször is mondtad, hogy "Anya"!
Tegnap, mikor szokásosan kapaszkodtál fel rajtam álló helyzetbe, biztattalak, hogy "Gyere, gyere!" Nagy erőfeszítések és összpontosítás közepette te is elkezdted, hogy "Gyeje, gyeje..."
Ma pedig azt hittem, elolvadok menten. Esti tápidat fogyasztottad az ölemben, és mikor szünetet tartottál, felültél, úgy kezdtél el gügyörészni. Apa és Tomi játszottak, én egy épp izgalmasabb részre próbáltam figyelni a Jóban Rosszban-ban (Tomi szerint Rosszban Rosszban), hát egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy valami olyat mondasz, amit eddig még nem:
"Goj-goj-goj... Bo-bo-bo.." - összeráncolt szemöldökkel, az édes kis csücsörítéseddel, nagyon komolyan és mélyen, közben a mutató ujjacskáddal böködöd a cumisüveg oldalán lévő baglyot. Aztán rám néztél, hogy hallottam-e - végre - és én irulva pirulva, de nagyon-nagyon megölelgettelek, hogy milyen okos kislánya is vagy a lökött anyádnak! Ma beszélgettünk erről a bagolyról a reggeli tápid közben és estére már tudtad nekem mondani! Annyira jók ezek a pillanatok (is)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése