Vadludak

Még hétfőn történt, hogy a doktornénitől hazafelé jövet már sötét volt, a Zágrábin toltam Rékát, (aki megint csak antibiotikumot kapott, már megint nem szólt a doktornéni nekünk, persze sejthettem volna, mindig ez van: ha nem kérjük a homeót, kapunk antibiotikumot) és egyszer csak mintha vadludakat hallottam volna. Á, csak hallucinálok. Biztos csak gyerekek a közelben. Aztán egyre erősebb lett a hang, végül teljesen tisztán kivehetően vadlibákat hallottunk! És milyen közelről! Kár, hogy nem láthattuk őket. Kevés olyan dolog van az életben, ami ennyire meg tud babonázni, mint a vadlibák hangja a novemberi szürkületben. Ilyenkor visszarepítenek gyerekkoromba, teljesen úgy állok ott tátott szájjal vigyorogva, ahogy 8-10 évesen tettem. És közben libabőrös leszek, a szívem gyorsabban kezd verni és mindenem belebizsereg. Jó volt megint átélni... itt Pesten. 

Novemberben jönnek meg a varjak is. Annak is nagyon szoktam örülni. Mikor még dolgoztam, és kora reggel nyitottam ki az ablakot, láttam őket hatalmas rajokban a város felé szállni, és mikor hazafelé tartottam a munkából, ők is akkor mentek haza. Együtt dolgoztunk. 

És ha már ennyi szó esett a madarakról... kíváncsi leszek, maradnak-e télre megint az örvösök, mint tavaly. Akkor nagyon megleptek, hogy novemberben, decemberben is még láttam őket. Biztos voltam benne, hogy csak Réka érkezésére vártak. :)))

Áprily Lajos:

Vadlúd voltam

Valamikor vadlúd voltam,

vadludakkal vándoroltam.

Nagy tavakért lelkesültem,

tengeren is átrepültem.

Őszi fényben és homályban

fel-feltámad régi vágyam:

társaimmal útrakelni,

fényt és felhőt úszva szelni.

Majd ha végem itt elérem,

vadlúd-formám visszakérem.

Jóbarátok, ismerősök,

hogyha jönnek bíbor őszök,

nézzetek fel majd az égre,

égen úszó vadlúd-ékre,

s ezt mondjátok eltűnődve:

újra vadlúd lett belőle,

s most ott száll a V-seregben,

hangja szól a fellegekben.