Tegnap ugye nagy események történtek kis életünkben, és történt még valami, amiről a téma kényessége miatt nem akartam nyilvánosan írni, mert nem leszek népszerű nálad emiatt, Tamás, de muszáj a világba kürtölnöm, hogy úgy néz ki, végképp búcsút inthetünk a pelusoknak!!! És hogy miért vagyunk balgák? Mert arra vártunk hónapok óta, hogy majd eljön a száraz pelusos ébredések ideje. De nem jött el, mindig jól tele volt töltve reggelre. Így volt kényelmes, ha már rajtad volt. Napközben már réges rég nem téma, önállóan intézed a 00-ás ügyeidet. Tegnap viszont, a nagy változásokon felbuzdulva, a te kezdeményezésedre, úgy döntöttünk mindannyian, hogy nem veszel fel pelust, "Én már nad vadok, vissza tudom tartani!" Lefekvés után látszott, mennyire rajta vagy az ügyön, néhány percenként kéretőztél ki a vécére, hogy minden kiürüljön, véletlen se maradjon bent semmi. Éjszaka rád néztem kétszer, minden száraz, Apa is figyelte, és mikor egy nagyobb sorozatot köhögtél, szaladtam megint be, hogy biztos ébren vagy, menjünk ki pisilni. De nem voltál ébren.
És eljött a reggel. Minden száraz maradt! Annyira ügyesen tartottad vissza, hogy a vécén is alig akart elindulni.
Istenem, már mióta nem kellett volna használnunk, és olvastam is, hogy inkább vegyük le, mint várjuk a csodát, mert hogy mennyire frusztrálja ez az ilyen nagy gyerekeket...
Szóval a tegnapi nap igen emlékezetesre sikeredett.
És bocsánat, ha ezzel kínos helyzetbe hoztalak, de hát ilyenek az anyukák...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése