Kicsit szomorkásan írom ezt a bejegyzést.
Réka ma már a gyerekszobában alszik. Már sejtettük egy ideje, hogy nemsokára eljön a nap, mert Apával abban állapodtunk meg, ha lejjebb kell tenni az ágyat, mert felkapaszkodsz rá, és akár ki is eshetsz, az a nap lesz az, amikor Tomival egy szobába kerülsz. Mert az ágyat szét kell teljesen szedni és ha már szét van kapva, mozgatható a szobák közt. Másképp nem, mert nem fér keresztül a kisszobák ajtaján... Ma kicsit borult a napirendünk, mert anya kisírta, hogy beiktassunk egy gyors Brendon látogatást. Tényleg gyors volt, hozzám képest übergyors, mert tekintettel voltam a fiúkra és tudtam, mit akarok megnézni. A-Britax-B-Smart-4-Chilli-Peppert!!! Amúgy ma volt életed első autósüléses útja is. A Brendonból elfele jövet Tomi egyszer csak mondja, hogy elaludtál. És tényleg, úgy elfáradtál, hogy az Europarkot is majdnem végigaludtad, csak a bébiételeknél ébredtél fel, ami az utolsó állomásunk szokott lenni fizetés előtt. Jól kialudtad magad, ezért nem is voltál hajlandó a megszokott délutáni alvásidőt alvással tölteni. Míg Apa haját vágtam, hallottuk, hogy izegsz-mozogsz, mondasz, énekelgetsz. Be-benézegettem, és bíztam benne, hogy egyszer végre arra megyek be, hogy álomba tornáztad magad. Mikor kb negyedszerre néztem rád, hát majd megállt a szívem. Felkapaszkodva, két hónod alatt az ágy teteje, úgy lógtál ki belőle, lelki szemeimmel még a kibucskázásodat is végignéztem. Kihoztalak a konyhába, betettelek a járókába, ahol míg befejeztem apa haját és utána még elég sokáig (mintha tudtad volna, hogy jobb, ha kicsit meghúzod magad) szépen eljátszadoztál a játékaiddal.
Mese nincs, az ágyat lejjebb kell tenni. És jött a felismerés, Réka költözik. Nem lesz több közelség, nem leshetem az édes kis kisimult arcát, ahogy alszik. És vajon meghallom-e, ha felébred és keres. Ezzel együtt elkezdtem kötelességszerűen szétszerelni az ágyat, te is segítettél, két pici kezedben tartottad, vizsgálgattad a két szemescsavar-szerű izét, amin az alj támaszkodik, le nem tetted egy pillanatra sem. Később apa is, Tomi is beszállt a szerelésbe, kitakarítottam, pakolásztam és közben szomorkodtam kicsit, csak kicsit, nehogy megérezd rajtam.
Tomi nagyon örül, hogy ketten lesztek, "az ő szobájában". De annak is örül, ha átjöhet hozzánk a nagyágyba, így ma különösen izgatott lett, hogy felajánlottuk neki a lehetőséget, hogy míg anya Rékával tölt pár éjszakát a gyerekszobában, ő átcuccolhat apa mellé a nagyágyba. Így most ő az én helyemen, én meg a kiságyad mellett hajtjuk álomra fejünket.
Annyira izgultam a változás miatt, hogy hogy fogod viselni. Fürdés után "Tomi pelenkázóján" törölgettelek, furcsa volt neked, sírdogáltál is, ugyanazzal a kétségbeesett pofival, mint amikor Füreden nagyon idegen volt minden és sokáig nem tudtál megnyugodni. Hiába, Tomi varázslatosan csábító szobájának ezt a perspektíváját még soha nem láttad. De mikor az ágyadba tettelek, az már ismerős volt, huncutkodtál a fogkefés rágókáddal, kacarásztál, mikor nyújtottad nekem, aztán hirtelen a fal felé fordultál vele, nagy zsivány vagy te is ám! És mivel láttam rajtad, hogy okés a helyzet, kimerészkedtem a szobából. És nem lett baj. Pár perc múlva aludtál. Ennyi.
Tomi persze még vagy egy órát monologizált a nagyágyban, várta, hogy apa lefeküdjön. Azt gondolta, ő is le fog vele együtt feküdni. Aztán csak beadta a derekát, egyszer csak csend lett ott is.
Nem szívtunk orrot, és elég csúnyán köhögtök mindketten, azért számítok erre-arra az éjszaka folyamán, de kezdetnek szuperül alakul.
Anyuka, most már meg lehet nyugodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése