Ééééééés..... ma Réka megcsinálta az első önálló hátról hasra fordulást!!!! ..... úgy, hogy jól le is maradtunk róla!!! Már egy ideje kinézett, hogy meglesz, mert ügyesen fordultál az oldaladra kifliben is, hídban is, de csak egy kis rásegítéssel sikerült átfordulnod hasról hátra, hátról hasra. Ma Enikő feltett egy cuki kis videót a a facebookra a fiúk főszereplésével, fűkasza bemutatót tartottak, azt néztük meg közösen Mami, Anya meg Tomi. Kb. háromszor vagy négyszer kellett Tomi kedvéért lejátszani. Az első körnél Mami a nappaliban biztonságba helyezett, a játszószőnyegen hagyott a hátadra fordítva, nehogy hasalás közben nagyon elfáradj. Csöndben elvoltál, míg moziztunk. Aztán mire visszamentünk hozzád, már 90 fokban elfordultál és szépen játszottál... a hasadon!!! Még a cumi is a szádban volt. Nem hittünk a szemünknek.
De mégis hogy gondoltad, hogy ezt nélkülünk csinálod meg??!!
Támadt egy okos ötletünk, osonjunk ki, hagyjunk megint "egyedül" és lessük ki, hogy átfordulsz.
Nem fordultál. Csak nézted, mikor hagyjuk abba a leskelődést a közlekedőből és csinálunk megint valami normálisat veled.
Azt azt hiszem még nem írtam le, mennyire bírom, mikor vakarászol a picike ujjacskáiddal. Szopik és cumizások közben már nincs nyugalom, jár a lábad, emelgeted, karatézol, a kezeiddel meg édesen túrod a hajadat a fejed tetején (erre azért nem minden öthónapos képes ám! Sőt, ezt már legalább 2 hónapja megfigyeltem), vagy túrsz, markolsz, gyömöszölsz, kaparsz, szóval nincs pihenés.
Nekem azok a legviccesebb pillanatok, mikor éjszaka szopizunk, nagy csend meg nyugalom, és akkor elkezded a kis körmeiddel ütemesen kaparni a derekam mellett a párnát, aminek olyan jó kis vinnyogós hangja tud kenni. Anya is majdnem vinnyogósan nevet ilyenkor, de igyekszik visszafogni magát, mert nem akarja felébreszteni az alvó családtagokat.
Azt azt hiszem még nem írtam le, mennyire bírom, mikor vakarászol a picike ujjacskáiddal. Szopik és cumizások közben már nincs nyugalom, jár a lábad, emelgeted, karatézol, a kezeiddel meg édesen túrod a hajadat a fejed tetején (erre azért nem minden öthónapos képes ám! Sőt, ezt már legalább 2 hónapja megfigyeltem), vagy túrsz, markolsz, gyömöszölsz, kaparsz, szóval nincs pihenés.
Nekem azok a legviccesebb pillanatok, mikor éjszaka szopizunk, nagy csend meg nyugalom, és akkor elkezded a kis körmeiddel ütemesen kaparni a derekam mellett a párnát, aminek olyan jó kis vinnyogós hangja tud kenni. Anya is majdnem vinnyogósan nevet ilyenkor, de igyekszik visszafogni magát, mert nem akarja felébreszteni az alvó családtagokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése