Büffenkezős, trakizós

Tegnap és ma is valahogy úgy alakult, hogy ebéd és kis játék után, mikor Réka már az ágyában volt, "odagyűltünk" köré kicsit beszélgetni és hangolódni a te délutáni alvásodra is. Ülsz a bébitaxin, mesélsz, majd mondod, hogy hozzam be a fényképezőt és vegyem fel videóra megint, hogy "milyen aranyos vagyunk Rékával". Hát persze, hogy hoztam.
Elmeséltük a videón a mai sikeres kakiprojektünket. Anya ma türelmes volt és állhatatos, nem erőltette, semmi hiszti nem volt így részedről sem, csak kivártuk szépen, hogy megérjen benned az elhatározás, és te magad vittél be kézen fogva a fürdőbe, ahol begyűjtöttük a fellépőt, átvittük a vécébe. Ott csak egy kívánságod volt, hogy hozzak neked magos pogácsát (fogácsát), és azt szépen majszolgatva, behajtott ajtó és kihajtott anya mellett meg is lett hamar az eredmény. Csak halkan jegyzem meg, hátha egyszer majd neked is jól fog jönni: a mai praktikám az volt, hogy az aktuális "Nem akarok nagyfiú lenni!" jelszót fordítottam ellened, azaz higgadtan csak annyit mondtam, "Akkor kisfiúsan ülj rá!" És ezek után jött kisvártatva a nagy fordulat.

Aztán büffenkeztünk (hátrabukfenceztél) még egy kicsit az ágyunkon, és kettő előtt már mindketten szépen csicsikáltatok.
Délután nagyon örültél Csanádnak, mert délelőtt ugye fogaskerekűzni volt és nagyon hiányzott a játszóról. Rögtön el is kezdtétek a zsiványságotokat, és ami engem is és Zsuzsa nénit is rendesen meglepett, Csanád, aki soha nem ül fel senki járművére, nagy érdeklődést mutatott a trakid iránt, sőt, nem kellett sok idő ahhoz, hogy fel is szálljon rá. A Csanád. Végül is, mindig azt mondogatod, hogy nem engeded meg senkinek, hogy ráüljön, csak a Csanádnak. Ezek szerint egymással is megbeszéltétek ezt, így korrektségből tényleg kipróbálta. Szerencsére még lehet rád hatni a jószívűséggel és aranyossággal; ha ezeket mantrázom neked, előbb-utóbb belátod, hogy tényleg jószívű és aranyos is vagy, így a többi kis pajti is örülhet kicsit annak a viharvert trakinak. De hogy mennyit tudjátok egymást vegzálni amiatt a nyomorult traktor miatt! Ma is volt jópár kakaskodás, élvezed, ahogy Csanád bosszankodik, ha nem jön össze neki valami, és szeretsz még egy lapáttal rátenni erre, hogy totál kiboruljon, de mondjuk ma Dávidon is kiborult, aki ült a trakin, és ahányszor Csani vagy te belelapátoltatok valamit a homlokrakodójába, ő fogta és szépen borította is ki a kezelő karral, olyan jófajta ártatlan arckifejezéssel. Én ezen nagyon jókat tudok szórakozni. Aztán mikor azon veszekedtetek hárman, ki üljön az ülésre, és szinte már egymásnak is mentetek, hopp, Lívia a semmiből ott termett és felült rá. Brava!