Maiak. Hazajöttünk a kuckóból, és a szokásosnál kevesebb huzavonával haladtunk a délutáni lefekvés felé. Csak egész keveset alkudoztál videózás és pudingevés ügyében. Ezt nagy örömmel nyugtáztam is az asztalnál: "Na látod, tudsz te nagyon aranyos is lenni, ha akarsz!"

"Aha! Csak mindig bénázok." - mondtad erre te.

Esti meséid egyike az annapetiből a szülinapos volt. Pontosabban a "nagy pókos", ahogy te kérni szoktad, nem kis agytornát biztosítva nekünk, vajon melyik is épp a szóban forgó mese, főleg, hogy felváltva mesélünk neked apával, így nem biztos, hogy ismerjük az adott kód alatti történetet. Na mindegy, ez a pók a vidámparkban lóg a szellemvasút mennyezetéről, a vidámpark meg szülinapos program volt, ennyi. De nem is ezért mesélek róla, hanem mert ma egy jót nevettem magamon közben, olyan édesen beégettél. Anna elfújja a gyertyákat a tortán. Gondoltam, mert már sokat szerepjátékozol, én is elfújom őket, majd mondtam, hogy te is fújd el. "Nem." Majd higgadtan és csendesen, nehogy megbántsd félkegyelmű anyádat, hozzátetted: "ez csak egy kép." Anya ezúttal kicsit túlspilázta az esti mesét.