Egy nehéz nap estéje... hogy egy kicsit kisimuljanak az idegek

Ma voltunk az óvoda nyílt napján, ahol Tomival kipróbálhattunk volna sok érdekes udvari társasjátékot, ismerkedhettünk volna óvónénikkel, szülőkkel, gyerekekkel, de totálisan rosszul sült el, egy-két békésebb párperces elfoglaltságot leszámítva, katasztofálisan sikerült, szépen bemutatkoztunk: Tamás vagy buszt vezetett, vagy Dávid motorjával kergettette magát velem, mire megelégeltem a szófogadatlanságot és rosszalkodást, úgy kaptam el a grabancát a motoron, hogy szépen végigszántotta a körmöm a nyakát, hogy a vére is kiserkent. Ezt követően maradásom nem volt, a visító kisfiammal a balomon, a babakocsival a jobbomon sietősen és kiábrándultan távoztam. A parkban egy padon azért kibékültünk és megpróbáltuk együtt értelmezni a történteket, ahogy még többször is a nap folyamán. Mami szerint Réka miatt van az egész, a sok hiszti. Szerintem egyszerűen még nem tartunk ott, hogy készek lennénk az óvodára. Három és fél hónaptól várjuk a csodát. Ennyit a cím első feléről, nem is akarom most tovább ragozni. Jöjjön valami más.

Nem írogattam terhesnaplót, mert féltem, hogy bármelyik pillanatban elillanhat az örömünk, és annál nagyobb fájdalom lett volna látni azokat a sorokat, mikor még minden rendben volt, így papíron, gépen nem foglalkoztam - csak nagyon csendben, magamban - a sok megélt kis csodával, amik mind azt bizonyították, hogy minden rendben van odabent. 

Tulajdonképpen szinte az egész várandósság tankönyv-szerűen zajlott. Kezdve a szülés várható időpontjával, utolsó menses: márc. 20., 27 napos ciklus, szülés dec. 24. Bingo. Az émelygésekkel, amik egy éve ilyenkor már jelentkezgettek, és nyolcadik, kilencedik héten tetőztek. Tuti lányod lesz! Legemlékezetesebb momentumként a kisjátszós szemetesbe hányást vagy a Lidl-ös villámkikéretőzést (és Lidl délkeleti sarkának felavatását) tudnám felidézni, de elég volt egy parányi darab fülzsírt vagy megszáradt orrváladékot megpillantanom ágyazás közben és már szaladhattam is ölelni a csészét. Egy-két veszekedést is gerjesztett a kék Coccolino illata, amit Mami és Orsi hozott magával, és nem értették, hogy lehet egy illaton ennyire kiakadni, nem is lehet érezni. Nekem akkor zsigerig hatolt és az agyamat is lebénította az az illat, és bitang módon ki tudtam fordulni magamból miatta. Most persze már én is alig hiszem el, hogy ilyen is volt, pedig hú, de mennyire volt!!! És ahogy megmondták páran, a 16-odik hétre már túl leszel a szagokon, émelygésen, és tényleg, hazajöttünk a Balcsiról és onnantól nincsenek ilyen emlékeim. Biztos a szuper jó integrált teszt eredmény is segített a dolgon, amit a füredi napok alatt kaptam meg. A 17. héten is volt azért min kiakasztanom magam, mert gondoltunk egyet és elmentünk kisvasutazni Királyrétre. Aranyos kis program, Tominak akartunk kedveskedni vele, csak azt nem mondta senki, hogy a kis vonat úgy fog zötykölődni, mintha négyszögű kerekeken gurulna. Viccesen nézhettem ki, ahogy a pad fölött 2 centire lebegve "ülök", karjaimmal hátul a falon támasztva magam. Viszont így tuti nem zötyögött csöppnyi magzatom. Jó kis izomlázam lett másnapra a combjaimban, mert ugye arra is figyelni kellett, hogy ne a hasamat feszítsem "ülés" közben, így már csak a combjaim lehettek az egyedüli teherviselők. Azt is mondták, hajas baba leszel, azért viszket a hasam. De mennyire tudott viszketni!!! És csak finoman vakargathattam, nehogy agyoncsikizzelek, vagy mittudomén, de így is tudtam olyan vörösre és forróra kaparni, dörzsölgetni, hogy az már ijesztő volt néha. A striák elkerültek, de azért kenegettem pocak krémmel, biztos ami biztos, és olyan jó kis esti rítus volt zuhanyzás után. Fura, milyen könnyen túltettem magam a fürdés hiányán, a tesztelés napjától a hathetes kontrollig egyszer sem fürödtem kád vízben, én, aki addig minden este áztatta magát. Aztán kiderült, hogy nem is kellett volna ezt ilyen komolyan venni, de akkor ezt nekem hiába is mondta volna bárki. Ugyanígy voltam a hason fekvéssel is. Tesztelés napjától... máig nem fekszem hason, én aki, csak és kizárólag úgy tudott elaludni. Nem is fájt úgy a nyakam, mint azelőtt. Most éppen a tejüzem miatt nem jó hason lenni, meg már úgy megszoktam ezt az öreges oldalt fekvést. Kezd már késő lenni, ha még eszembe jut a többi dolog is, folytatom majd.