Bal alsó egyes!

Ma végre láthatóvá vált, miért is volt hetek óta az a sok nyál, a buborékok, a szájban turkálás, amit az az édes, öreganyós savanyú cukor mosztolgatás váltott fel az utóbbi napokban: kibújt Réka bal alsó egyes fogacskája! Most már bizonyos, hogy nem képzelődtem, mikor azokat a fura kis szúrásokat éreztem szopi közben... Jaj, hogy szalad az idő.  

És amúgy ma végre találtam egy bobcat-jellegű pincuri járművet Tominak, és egy Dacia Dustert meg egy Fiat 500-ast, ... khmmagamnak. Sajnálom. Nem tudtam kinőni. Ez van. Na jó, néha játszhat velük...

Akarok egy...

"Rendőr-bokart-motor-robogó-tűzoltó-traktor-targoncát! Ilyen kéne nekem."
Rendben van, Kisfiam, utánanézünk...

Réka átfordult!

Ééééééés..... ma Réka megcsinálta az első önálló hátról hasra fordulást!!!! ..... úgy, hogy jól le is maradtunk róla!!! Már egy ideje kinézett, hogy meglesz, mert ügyesen fordultál az oldaladra kifliben is, hídban is, de csak egy kis rásegítéssel sikerült átfordulnod hasról hátra, hátról hasra. Ma Enikő feltett egy cuki kis videót a a facebookra a fiúk főszereplésével, fűkasza bemutatót tartottak, azt néztük meg közösen Mami, Anya meg Tomi. Kb. háromszor vagy négyszer kellett Tomi kedvéért lejátszani. Az első körnél Mami a nappaliban biztonságba helyezett, a játszószőnyegen hagyott a hátadra fordítva, nehogy hasalás közben nagyon elfáradj. Csöndben elvoltál, míg moziztunk. Aztán mire visszamentünk hozzád, már 90 fokban elfordultál és szépen játszottál... a hasadon!!! Még a cumi is a szádban volt. Nem hittünk a szemünknek. 

De mégis hogy gondoltad, hogy ezt nélkülünk csinálod meg??!!  

Támadt egy okos ötletünk, osonjunk ki, hagyjunk megint "egyedül" és lessük ki, hogy átfordulsz.

Nem fordultál. Csak nézted, mikor hagyjuk abba a leskelődést a közlekedőből és csinálunk megint valami normálisat veled.

Azt azt hiszem még nem írtam le, mennyire bírom, mikor vakarászol a picike ujjacskáiddal. Szopik és cumizások közben már nincs nyugalom, jár a lábad, emelgeted, karatézol, a kezeiddel meg édesen túrod a hajadat a fejed tetején (erre azért nem minden öthónapos képes ám! Sőt, ezt már legalább 2 hónapja megfigyeltem), vagy túrsz, markolsz, gyömöszölsz, kaparsz, szóval nincs pihenés.
Nekem azok a legviccesebb pillanatok, mikor éjszaka szopizunk, nagy csend meg nyugalom, és akkor elkezded a kis körmeiddel ütemesen kaparni a derekam mellett a párnát, aminek olyan jó kis vinnyogós hangja tud kenni. Anya is majdnem vinnyogósan nevet ilyenkor, de igyekszik visszafogni magát, mert nem akarja felébreszteni az alvó családtagokat.

Galéria

Tegnap egy műsorban valakit Valériának hívtak. Rögtön eszembe is jutott, hogy van ennek a szónak egy g betűs változata is, a galéria. Gondoltam, próbára teszlek, hátha túl tudok járni az eszeden és végre kimondod, hogy gödör és nem vödör!!! Fel is írtam egy papírfecnire, nehogy mára elfelejtsem, mert már aludtál. Reggel Mami (épp nálunk volt megint) gyorsabb volt nálam, mert mikor kerestetek egy helyet az új piros autódnak, a Corvette-nek, mondta, hogy tegyétek fel a polcra, ott lesz a galéria. Elsőre nem nagyon foglalkoztál a szóval. Aztán egyszer csak megkérdezted tőlem:

- Anya, hol van a piros autó?

(Háhááá!) A galérián! - mondtam. - Tudod, hol van a galéria?

- Nem.

...

...

...

- Kérdezd meg, hogy hol van a g a l é r i a!

- Hol van a galéria?

- Ott, ahol a g ö d ö r!

- Milyen vödör???



Ó, jut eszembe, eltűntek az m-ek az abból, ebből, és hasonló szavaidból! 

Büffenkezős, trakizós

Tegnap és ma is valahogy úgy alakult, hogy ebéd és kis játék után, mikor Réka már az ágyában volt, "odagyűltünk" köré kicsit beszélgetni és hangolódni a te délutáni alvásodra is. Ülsz a bébitaxin, mesélsz, majd mondod, hogy hozzam be a fényképezőt és vegyem fel videóra megint, hogy "milyen aranyos vagyunk Rékával". Hát persze, hogy hoztam.
Elmeséltük a videón a mai sikeres kakiprojektünket. Anya ma türelmes volt és állhatatos, nem erőltette, semmi hiszti nem volt így részedről sem, csak kivártuk szépen, hogy megérjen benned az elhatározás, és te magad vittél be kézen fogva a fürdőbe, ahol begyűjtöttük a fellépőt, átvittük a vécébe. Ott csak egy kívánságod volt, hogy hozzak neked magos pogácsát (fogácsát), és azt szépen majszolgatva, behajtott ajtó és kihajtott anya mellett meg is lett hamar az eredmény. Csak halkan jegyzem meg, hátha egyszer majd neked is jól fog jönni: a mai praktikám az volt, hogy az aktuális "Nem akarok nagyfiú lenni!" jelszót fordítottam ellened, azaz higgadtan csak annyit mondtam, "Akkor kisfiúsan ülj rá!" És ezek után jött kisvártatva a nagy fordulat.

Aztán büffenkeztünk (hátrabukfenceztél) még egy kicsit az ágyunkon, és kettő előtt már mindketten szépen csicsikáltatok.
Délután nagyon örültél Csanádnak, mert délelőtt ugye fogaskerekűzni volt és nagyon hiányzott a játszóról. Rögtön el is kezdtétek a zsiványságotokat, és ami engem is és Zsuzsa nénit is rendesen meglepett, Csanád, aki soha nem ül fel senki járművére, nagy érdeklődést mutatott a trakid iránt, sőt, nem kellett sok idő ahhoz, hogy fel is szálljon rá. A Csanád. Végül is, mindig azt mondogatod, hogy nem engeded meg senkinek, hogy ráüljön, csak a Csanádnak. Ezek szerint egymással is megbeszéltétek ezt, így korrektségből tényleg kipróbálta. Szerencsére még lehet rád hatni a jószívűséggel és aranyossággal; ha ezeket mantrázom neked, előbb-utóbb belátod, hogy tényleg jószívű és aranyos is vagy, így a többi kis pajti is örülhet kicsit annak a viharvert trakinak. De hogy mennyit tudjátok egymást vegzálni amiatt a nyomorult traktor miatt! Ma is volt jópár kakaskodás, élvezed, ahogy Csanád bosszankodik, ha nem jön össze neki valami, és szeretsz még egy lapáttal rátenni erre, hogy totál kiboruljon, de mondjuk ma Dávidon is kiborult, aki ült a trakin, és ahányszor Csani vagy te belelapátoltatok valamit a homlokrakodójába, ő fogta és szépen borította is ki a kezelő karral, olyan jófajta ártatlan arckifejezéssel. Én ezen nagyon jókat tudok szórakozni. Aztán mikor azon veszekedtetek hárman, ki üljön az ülésre, és szinte már egymásnak is mentetek, hopp, Lívia a semmiből ott termett és felült rá. Brava!

Maiak. Hazajöttünk a kuckóból, és a szokásosnál kevesebb huzavonával haladtunk a délutáni lefekvés felé. Csak egész keveset alkudoztál videózás és pudingevés ügyében. Ezt nagy örömmel nyugtáztam is az asztalnál: "Na látod, tudsz te nagyon aranyos is lenni, ha akarsz!"

"Aha! Csak mindig bénázok." - mondtad erre te.

Esti meséid egyike az annapetiből a szülinapos volt. Pontosabban a "nagy pókos", ahogy te kérni szoktad, nem kis agytornát biztosítva nekünk, vajon melyik is épp a szóban forgó mese, főleg, hogy felváltva mesélünk neked apával, így nem biztos, hogy ismerjük az adott kód alatti történetet. Na mindegy, ez a pók a vidámparkban lóg a szellemvasút mennyezetéről, a vidámpark meg szülinapos program volt, ennyi. De nem is ezért mesélek róla, hanem mert ma egy jót nevettem magamon közben, olyan édesen beégettél. Anna elfújja a gyertyákat a tortán. Gondoltam, mert már sokat szerepjátékozol, én is elfújom őket, majd mondtam, hogy te is fújd el. "Nem." Majd higgadtan és csendesen, nehogy megbántsd félkegyelmű anyádat, hozzátetted: "ez csak egy kép." Anya ezúttal kicsit túlspilázta az esti mesét.

Az Első Komoly Beszélgetésünk

Az esti lefekvés mostanában (is) többkörös rítus. Réka füri 7 után, esti cici és/vagy egy kis tápi, ágyikó, tutujgatás, közben Tomi füri apa felügyelete mellett, fogmosás szintén, orrszi-porszi Réka, orrszi-porszi Tamás, orrszi-porszi Réka... Ha a takonyhelyzet is engedi, Réka nyolckor már édesdeden csicsikál, jöhet a mese és/vagy beszélgetés Tomival. Vagy apával, vagy anyával, vagy mindkettőnkkel. Puszi, ölelés, kijövünk. Eltelik pár perc. Tomi szobájából cincogás hallatszik: "Anya, bejössz? .............. Anya, akarlak megölelni. .............. Anya, bejössz?   .................. Anya, gyereeee! .................. Anya, anya, anya ......"    Bemegyek. És akkor még beszélgetünk kicsit. Meséled, hogy kivel szeretnél aludni, a Mira miért nem alszik itt, a Csanád miért nem alszik itt, mennyire szeretnéd, ha itt aludnának, de anya is jó, ha ide lefekszik a szőnyegre és itt alszik. 

Ma is behívtál, kérdezted, hol voltam. Mondtam, hogy a nappaliban néztem a tévét, egy kisbaba született meg egy néni pocakjából. Elgondolkodtál.... "Nekem is van hugim." 

- Igen, de drága vagy, ő is úgy bújt ki anya pocakjából. - mondom. És azt tudod, hogy te hogy születtél? 

- Igen, én is kibújtam másik néni pocakjából. Anya pocakjából akartam kibújni. 

- Édes kicsi szívem, én is nagyon szerettem volna, ha az én pocakomból bújsz elő.

- Mértnem a te pocakodból bújtam elő?

- Mert nem így alakult. Te innen, a szívemből születtél. De a lényeg az, hogy ugyanúgy szeretünk így is, mintha a pocakomból bújtál volna elő.

- Hozott piros jeep-et. 

- Igen, hugi hozott neked jeep-et! 

- Mért dobtam bele piros jeep csomagolásába a kóláskamiont? 

- Ö... Bedobtad a kólás kamiont a jeep dobozába? Ezt nem is láttam a kórházban. Ja, biztos, mert így volt praktikus, hogy együtt haza tudd hozni őket, nem? 

- Aha. A hugi a pocakodban van, akkor én is elférek a pocakodban?

- Igen, biztos vagyok benne, hogy te is elfértél volna a pocakomban. 

- A néni a tévében, született babája, autó volt benne?

- Nem, ebben a műsorban nem mutattak autót. 

- Nem volt pick-up, jeep, terepjáró?
- Nem volt.

Kicsit "aludtam" veled a szőnyegen, kielemeztük az ágyad biztonsági jellemzőit, megígértettem veled, hogy ma éjszaka végre hagyod, hogy befejezzem a lábujjaidon a körömvágást, persze, nem fogod, így lassan egy se vége se hossza folyamattá alakul át a dolog, majd puszi, ölelés és siettem ki apához, hogy elmeséljem az iménti beszélgetésünket.

Ő is mesélte, hogy a Mama-roo-s mesében egyszer azt mondtad, szeretnéd kivenni mamarú erszényéből és visszatenni a fészekbe a kipottyant fiókát. Apa próbálta neked mamarú és az anyamadár szemszögéből is láttatni a történetet, hogy milyen jó helyre is érkezett a kismadár és mennyire tele volt az a fészek és az anyamadár szerint is ez volt a lehető legjobb kimenetele a dolgoknak.

Olyan jó, hogy végre tudunk beszélgetni. És micsoda komoly dolgokról tudunk beszélgetni!   

Egy nehéz nap estéje... hogy egy kicsit kisimuljanak az idegek

Ma voltunk az óvoda nyílt napján, ahol Tomival kipróbálhattunk volna sok érdekes udvari társasjátékot, ismerkedhettünk volna óvónénikkel, szülőkkel, gyerekekkel, de totálisan rosszul sült el, egy-két békésebb párperces elfoglaltságot leszámítva, katasztofálisan sikerült, szépen bemutatkoztunk: Tamás vagy buszt vezetett, vagy Dávid motorjával kergettette magát velem, mire megelégeltem a szófogadatlanságot és rosszalkodást, úgy kaptam el a grabancát a motoron, hogy szépen végigszántotta a körmöm a nyakát, hogy a vére is kiserkent. Ezt követően maradásom nem volt, a visító kisfiammal a balomon, a babakocsival a jobbomon sietősen és kiábrándultan távoztam. A parkban egy padon azért kibékültünk és megpróbáltuk együtt értelmezni a történteket, ahogy még többször is a nap folyamán. Mami szerint Réka miatt van az egész, a sok hiszti. Szerintem egyszerűen még nem tartunk ott, hogy készek lennénk az óvodára. Három és fél hónaptól várjuk a csodát. Ennyit a cím első feléről, nem is akarom most tovább ragozni. Jöjjön valami más.

Nem írogattam terhesnaplót, mert féltem, hogy bármelyik pillanatban elillanhat az örömünk, és annál nagyobb fájdalom lett volna látni azokat a sorokat, mikor még minden rendben volt, így papíron, gépen nem foglalkoztam - csak nagyon csendben, magamban - a sok megélt kis csodával, amik mind azt bizonyították, hogy minden rendben van odabent. 

Tulajdonképpen szinte az egész várandósság tankönyv-szerűen zajlott. Kezdve a szülés várható időpontjával, utolsó menses: márc. 20., 27 napos ciklus, szülés dec. 24. Bingo. Az émelygésekkel, amik egy éve ilyenkor már jelentkezgettek, és nyolcadik, kilencedik héten tetőztek. Tuti lányod lesz! Legemlékezetesebb momentumként a kisjátszós szemetesbe hányást vagy a Lidl-ös villámkikéretőzést (és Lidl délkeleti sarkának felavatását) tudnám felidézni, de elég volt egy parányi darab fülzsírt vagy megszáradt orrváladékot megpillantanom ágyazás közben és már szaladhattam is ölelni a csészét. Egy-két veszekedést is gerjesztett a kék Coccolino illata, amit Mami és Orsi hozott magával, és nem értették, hogy lehet egy illaton ennyire kiakadni, nem is lehet érezni. Nekem akkor zsigerig hatolt és az agyamat is lebénította az az illat, és bitang módon ki tudtam fordulni magamból miatta. Most persze már én is alig hiszem el, hogy ilyen is volt, pedig hú, de mennyire volt!!! És ahogy megmondták páran, a 16-odik hétre már túl leszel a szagokon, émelygésen, és tényleg, hazajöttünk a Balcsiról és onnantól nincsenek ilyen emlékeim. Biztos a szuper jó integrált teszt eredmény is segített a dolgon, amit a füredi napok alatt kaptam meg. A 17. héten is volt azért min kiakasztanom magam, mert gondoltunk egyet és elmentünk kisvasutazni Királyrétre. Aranyos kis program, Tominak akartunk kedveskedni vele, csak azt nem mondta senki, hogy a kis vonat úgy fog zötykölődni, mintha négyszögű kerekeken gurulna. Viccesen nézhettem ki, ahogy a pad fölött 2 centire lebegve "ülök", karjaimmal hátul a falon támasztva magam. Viszont így tuti nem zötyögött csöppnyi magzatom. Jó kis izomlázam lett másnapra a combjaimban, mert ugye arra is figyelni kellett, hogy ne a hasamat feszítsem "ülés" közben, így már csak a combjaim lehettek az egyedüli teherviselők. Azt is mondták, hajas baba leszel, azért viszket a hasam. De mennyire tudott viszketni!!! És csak finoman vakargathattam, nehogy agyoncsikizzelek, vagy mittudomén, de így is tudtam olyan vörösre és forróra kaparni, dörzsölgetni, hogy az már ijesztő volt néha. A striák elkerültek, de azért kenegettem pocak krémmel, biztos ami biztos, és olyan jó kis esti rítus volt zuhanyzás után. Fura, milyen könnyen túltettem magam a fürdés hiányán, a tesztelés napjától a hathetes kontrollig egyszer sem fürödtem kád vízben, én, aki addig minden este áztatta magát. Aztán kiderült, hogy nem is kellett volna ezt ilyen komolyan venni, de akkor ezt nekem hiába is mondta volna bárki. Ugyanígy voltam a hason fekvéssel is. Tesztelés napjától... máig nem fekszem hason, én aki, csak és kizárólag úgy tudott elaludni. Nem is fájt úgy a nyakam, mint azelőtt. Most éppen a tejüzem miatt nem jó hason lenni, meg már úgy megszoktam ezt az öreges oldalt fekvést. Kezd már késő lenni, ha még eszembe jut a többi dolog is, folytatom majd.

Ha olyan szót használsz, amiben kettőzött b van, az egyiket két m-re cseréled le. Mindig és nagyon következetesen. Ammból, emmbe, stb. A gödör még mindig vödör. Van még olyan is, hogy ennzel, ez ma többször is volt.

Az előbb kidobtam a rágómat, mert nem szeretem, ha már nincs íze. Kérdezed, milyen színű volt. Mondom, hogy fehér, borsmentás. Erre ezt mondod nekem: "Vedd észre, hogy neked rózsaszínt kell venni!" Igenis, észrevettem.

Te meg észrevetted, hogy tettem ki újabb képeket keretbe, az egyiket rólad a TV mellé. Nézed, nézed, egyszer csak felkiáltasz: "Ott van a Tamás! A Sz... Tamás!" 

Anyák napja

Most nem fogok zengedezni, pedig zengedezhetnék, mert nagyon boldog vagyok, hogy immáron kétszeres anyuka is lehetek; nagyon szép napunk volt, Tomi már reggel köszöntött ("Boldog anya napja!"), kaptam szép virágot is, amit apa segített neki hazahozni, és sok-sok puszit nyomtam cserébe a fejcitekre, nyakatokra.  

Na, fürdésidő, Tomi a kádban fagyikat gyárt és kínálja apának, anyának. Közben énekelget: "Tubarózsa, viola..." Mondom, Tomi, ez nem véletlenül az anyáknapi dal, amit a kuckóban tanultatok, hogy elénekeld anyának? De! - vágod rá. 

Végül is... még tart az anyák napja. 

Szerintem valószínűbb, hogy a Cifra palota lehet a dal, de nekem ez ma az Anyák Napi Dalom volt!

Kérlek, hogy énekeld el újra, olyan jó hallgatni. 

"Nnnem! Egyszer már elmondottam, többet nem mondom."

Nem tudtam megsértődni, hiszen székelyek vagyunk, vagy mi.