Délután két óra van. Tamás szépen lefekszik és alszik 2 órát, Réka, aki egész délelőtt mint egy kisangyal, édesdeden alszik, sőt, az ebédet is végigszendergi, délután kettőkor felpörög és esze ágában sincs aludni, hogy kicsit anya is kifújhassa magát. Persze ez érthető és jogos, nem lehet egész nap csak aludni.
Most épp a dzsungelben fekszel és vagy a bal öklödet tanulmányozod, vagy bűvölöd a négy kis állatfigurát. Már a lábaddal is eléred őket, de még édesebb vagy, mikor a pihenőszékben csak úgy lazán, szinte rezzenéstelen arccal megsorozod a kiskutyát a bal lábaddal és nézed, mennyire bír kilengeni.
Március nyolcadikán, mikor Tomit a kádban szivacsoztam, mert nem szabadott még fürödnie a kötések miatt (ma végre levették őket!!!), valamiért hangosan felnevettem, mire te azonnal elkezdtél kacagni, mert apával ti is bent voltatok velünk a fürdőszobában. Teljesen ledöbbentünk és elolvadtunk tőled, hiszen még csak két hónapos és két hetes voltál akkor, nem is gondoltuk volna, hogy már tudsz ilyen gurgulázósan kacagni. Fel is vettük videóra, vagy ahogy Tomi mondaná, vidodóra, miután őt felöltöztettem. Sajnos ott már nincs az az édes gurgulázás, de azért így is cuki vagy rajta, és az egész család együtt rötyög, na jó, Kornél cica nem, mert ő már nem fért volna be a fürdőszobába.
Az is hihetetlenül édes, mikor beszélgetünk. Sokat mosolyogsz, de van, hogy komolyabb mondanivalód van, és belekezdesz a "Bűűűű"-kbe meg "brrrrüüü"-kbe, "heő"-be meg "hőőő"-be. Jaj, órákig tudnám hallgatni, és nézni a kis pofidat.
Kevésbé vicces, és most már anya totálisan érti, miért is van szükség 25 darab textilpelenkára, hogy nagyon bukós baba vagy. Elég egy kis érzelmi felpörgés, csakis pozitív értelemben, máris jön föl a buki. Néha csak úgy kibuggyan, néha egész szép íve is van, néha meg habos buborékok formájában jön elő. Míg Tomi ágyában jóformán csak dísznek használtam a haránt pelust, mert ezt láttam minden babaágyas képen, hogy az oda kell, sajnos a te buksid alatt naponta 3-4 is megfordul. És ezzel együtt a babaillatnak is lőttek. Örülök, hogy nem szippantott még senki a kis nyakócád redőibe, hogy egy jó adag babaszaggal feltöltődjön, mert bizony őrületes csalódást okozna neki az a jó kis savanyú hányásszag, amit ott találna. Úgy sajnállak, ahogy látom, hogy megint visszanyelsz egy adag savas rettenetet, ráadásul a szörcsögéstől sem tudsz szabadulni, rendületlenül orrszi-porszizunk már hetek óta. Éjszaka már fel sem ébredsz rá, úgy megszoktad. Gyanítom, nem is nátha, hanem a reflux okozza ezt az állandó taknyosságodat. Jó lenne már kijönni belőle. Apa valahol azt olvasta, hogy 4 hónapos korban tetőzik, aztán a hetedik hónaptól kezd múlni. Ezt inkább el sem mondom most neked. Még három sem vagy. Talán az ultrahangos doktorbácsi tud nekünk mondani valami biztatót.
Közben letettelek hasra, hátha most így négy tájban el tudsz megint aludni és mintha össze lennétek huzalozva, abban a pillanatban megszólalt Tamás a szobája félhomályából: "Aaaaanya!" Felébredt. Te szépen szundítasz már... és anya megint nem aludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése