Első bonyhádi egyedül ottalvós

Milyen furcsa csönd van. Mamival elutaztál Bonyhádra. Már délután is kicsit elszorult szívvel jöttem-mentem, de hősiesen tartottam magam, most pedig már együtt tartjuk magunkat apával a nagy nyugalomban. Még soha nem voltunk ennyire távol egymástól, nem beszélve arról, hogy - a kórházi alkalmakat leszámítva - még sosem volt olyan, hogy apa vagy anya nélkül töltötted volna az éjszakát. Szerencsére láthattuk egymást skype-on, miután megérkeztetek és örömmel konstatálhattuk, érzelmileg stabil a gyermekünk, mert pár mondat után te már untad is Mami beszámolóját, és megnyomtad a számítógépe power gombját. Azért annyit még el tudott mondani Mami, hogy fantasztikusan jól viselkedtél, talán egy kicsit sokat csicseregtél, de hogy ne zavard a bonyhádi buszvezető bácsit, csak feljebb vette a rádió hangerejét és már meg is oldódott a probléma. Rutinos buszozó és pesti gyerek lévén nem okozott gondot, hogy villámgyorsan fel meg leszállj és elfoglald a helyed a nagy emeletes buszon. A háttámla döntő kart kinevezted váltónak és az út során rengeteg értekezésre alkalmas dolgot láttál, úgyhogy unatkozni nem volt időd. A szekszárdi buszvezető bácsi nagyon aranyos volt, még azt is megengedte, hogy az első ülésen utazzatok, hogy láthasd őt munka közben. Mert hogy előtte kicsit furcsálltad, hogy nincs a busznak vezetője, mikor fent utaztatok az emelet első üléssorán.

Hát, a sikeres kezdés után kíváncsian várjuk a folytatást. Az esti rutinunk mindenesetre hiányzik, mert kb. mostanában énekelnénk a Mackó brummog-ot, meg mennének a szokásos ismétlődő sztorik. De nyugodtan hajtjuk álomra a fejünket, mert Maminál nagyon jó helyen vagy, vigyáz rád, ő a legeslegjobb fejből mesét mondó nagymami a világon, és persze ő főzi a legeslegjobb nudlit és gombócot is. Orsinak pedig annyi mindene van, hogy négy nap kevés lesz ahhoz, hogy mindent tüzetesen megnézz vagy kipróbálj nála.

Réka pedig tegnap óta mintha egy szinttel feljebb lépett volna az ego és akarat skálán. A nagy sietségben nem kapott cumit, mikor lementünk délutáni játszizni. Lett is nagy patália hamar, mert a szundi kendő nem tudta betölteni vagy kitölteni a cumi hiánya okozta űrt. Addig ordítottál, míg vissza nem fordultunk mindannyian a cumidért, és mikor megkaptad, befordultál a sapid alatt és bevágtad a szunyát. Azóta ha valami nem azonnal történik, már szóvá teszed, nem vársz türelmesen mint egy kisangyal, ahogy egészen tegnapig tetted. És mikor ma feljött hozzánk Mami és én elszaladtam a pelenka nagykerbe, mikor felébredtél és nem engem, hanem Mamit találtad magaddal szembe, először még somolyogtál egyet rá, aztán gyanakodva kezdtél nézni rá, majd felháborodott sírásba törtél ki. Ezt Mami akkor mesélte, mikor hazaértem és már a hintában feküdtél. Föléd hajoltam és nagy sopánkodva kérdeztem, hogy nahát, nem ismerted meg a Mamit, mire te felnéztél rám, és mintha értenéd, miről is van szó, már csempült is az az édes kis szád lefelé, és jött a nagy méltatlankodó sírás, hogy hogy merészeltelek ilyen szörnyűségnek kitenni. Hát majd megettelek, olyan édes voltál. Ezután majd jobban odafigyelünk, hogy ne érjenek ilyen váratlan fordulatok.