Újra itthon

Túl vagyunk a műtéten. Volt egy kizárt jobb oldali lágyék sérved és egy nyitott baloldali járatod is. Mindkettőt szépen körülhurkolta a doktorbácsi. Ha nem erőlteted meg magad, remélhetőleg rendben is lesznek már. Most már neked is van három pici lyuk a pocakodon, mint anyának. Szegény Apa már nagyon elfáradt, mert ugye bent töltötte veled az éjszakát is, pedig többen is közölték velünk, hogy nem szeretik, ha apák maradnak bent, mert éjszaka ott anyák vannak a gyerekekkel. Ezt a mai napig nem igazán tudjuk, hogyan is értelmezzük, nem hiszem, hogy bármelyik apuka kukkolni megy oda, vagy az anyukák ledér öltözékben riszálnák magukat, és talán azok az anyukák megértik, hogy ez az anyuka a két hónapos kisbabája mellett kell maradjon, amellett, hogy leghőbb vágya, hogy egyszerre két helyen is ott tudjon lenni egyszerre, de a tudomány mai állása mellett ezt még nem tudjuk kivitelezni. És szegény Apa még azért is kapott a morcos nővér nénitől, mert ráfeküdt egy üres ágyra, és későn kérdezte meg, hogy szabad-e. És örüljön, hogy nem lett per abból, hogy a szomszéd ágyon egy nagylány feküdt. Milyen kicsi a világ: a tiéddel szemközti ágyon fekvő kisfiú anyukája régebben Apa munkatársa volt! Ő biztos időben megkérdezte, feküdhet-e szabad ágyon, mert vele nem morgolódott Miss Grumpy. Volt egy aranyos nővérke is, aki bár nálad nagyobb termetű volt, te mégis elnevezted pici néninek, mert hozzánk képest tényleg pici volt.

Mikor a déli hazaszaladásom után visszamentem hozzád, már ültél az ágyadon és nagyokat kortyoltál a várva várt teádból, amit a műtét előtt olyan keservesen sírva kértél és nem kaphattál meg. Azt mondták a nővérek, hogy ha lesz pisi és sétálni is tudsz, mehetünk is haza. Hát vártunk a pisire. A séta a kezdeti nemakaromok után egyszer csak hipp-hopp megvolt, mire észbe kaptunk, már siettél is a játékkosár felé, leültél a földre, aztán mert az hideg volt, ráültettünk egy kisszékre, oda befészkelődtél és mert "Fáj a pocakom, azért nem tudok sétálni." valamint a kilátásba helyezett újabb vajaskenyér, esetleg a szomszéd ágyban fekvő kisfiú csokispudingja, vagy akár már "vajaspuding" miatt egy tapodtat sem voltál hajlandó onnan elmozdulni, nem akartál hazajönni. A kórteremben fekvő kisfiúk ezt nagyon viccesnek találták Pedig ha még pisi is lett volna, már jöhettünk is volna haza. Papíron már haza voltunk bocsátva. Nagyon örültünk, hogy végre ihatsz, mert rettenetesen szenvedtünk veled együtt, mikor nem szabadott. Mikor már tudtad, hogy hamarosan ihatsz, hoznak neked teát, azon aggódtál, nehogy tegyenek bele mézet, mert azt nem szereted. Oda kellett mennünk a nővér nénihez, hogy megmondhasd neki, nem kérsz mézet a teádba, és ő nagyon aranyosan meg is ígérte, hogy nem fog.
Anya (vagyis inkább a cicije) nem tudott többet várni, muszáj volt hazasietnie megint Rékához egy szopira, és megbeszéltük Apával, hogy lesz, ami lesz, most inkább pihenned kellene, mert sokat pörögtél, pedig csak pár órája műtöttek. És hátha egy kis lazítás meghozza a pisit is. Hiszen már vagy egy liter folyadék volt benned az infúzióval és az elfogyasztott teákkal, vízzel együtt. Így lefektettünk, el is aludtál hamar, én hazaértem, mesélem Maminak, mi a helyzet, majd megcsörren a telefonom, Apa az, felébredtél, mert alaposan teletöltötted a pelust pisivel. Jöhetsz haza! Na, gyorsan megetettem Rékát és siettem vissza ixivel értetek.
Itthon leültél a kisszékedre, és egymás után rendelted a fogadra való finomságokat, mint vajaskenyér, "simán kenyér", tea, de olyan, mint a kórházi, és ne legyen benne méz. Aztán elindultunk, hogy a fürdőszobában áttörölgesselek kicsit, és mikor felsegítettünk, hát kiderült, csurom vizes mindened, de még egy kis tócsa is lett a lábad alatt, annyi pisi kijött belőled. Persze átáztak a kötéseid is, pedig a doktorbácsi a lelkünkre kötötte, hogy mindig maradjanak szárazon, különösen az alsó csíkok... mi meg már első este ügyesen elszúrtuk. Mit volt mit tenni, kicseréljük a tapaszokat. Kértem segítséget ismerősöktől és Franci egyből el is látott minket szakszerű tanácsokkal a facebookon. Nagy ellenkezések közepette sikerült a művelet, a csíkok maradtak a helyükön, átkötöttem száraz tapaszokkal a sebeket, amik nem is olyan nagyon szerencsére, mint amilyennek gondoltam volna őket. Hát, reméljük, rendben lesznek így és kitartanak jövő csütörtökig.
Éjjel szépen aludtál, én néha-néha megnéztem a pelusodat, de úgy tűnt, este minden folyadék kijött azzal az eresztéssel. Reggel is jó sokáig nem hallottunk felőled. Örültem, hogy ki tudtad pihenni magad.
Ma már szépen jöttél-mentél a lakásban, most még alszol és minden órával egyre erősebb leszel, főleg, ha kitart a jó étvágyad is.