Nem tudom, vajon Nellike szívbemarkoló zongorázása a fejem fölött, vagy az elmúlt napok történései hoztak ilyen melankolikus hangulatba, leírok most pár sort neked. Azért neked és nem Neked, mert ez a kisbetű nekem mindennél közvetlenebb és bensőségesebb kisbetű, túl a formalitások távolságtartó szabályain; ebben a kisbetűben benne van minden vágyam, hogy a lehető legközelebb érezhesselek magamhoz.
Ha majd nagyobb leszel, már meg tudod fogalmazni, mi bánt. Most inkább lerántod Lajost a motorjáról, vagy elkapod Ákit a homokban. Én kitartóan abban hiszek, csupán a túlcsorduló érzelmeidnek próbálsz így utat engedni és nem bántani akarsz másokat. Már kezdünk kapni is a fejünkre ezekért, de akik ismernek, elfogadnak minket így is és ez az, ami igazán számít. De már nagyon várom azt az időt, hogy el tudd mondani, mi nyomja a lelked. Lesz olyan, hogy világgá akarsz menni, hogy másik anyukát akarsz, de tudd, hogy amíg én itt vagyok, egész lényemmel szeretni és segíteni foglak az utadon, és ezen nem változtat semmi sem.
Mami és Orsi "detto":)))
VálaszTörlésNagyon nehéz ez az időszak, még nem tud beszélni "rendesen" és ez nagyon frusztrálja. Kitartás! Próbáld megkérdezni, hogy "szerettél volna Te motorozni Lajos motorjával?", segíts neki megfogalmazni a gondolatait. Nagyon tudom még ajánlani Berg Judit: Hisztimesék c. könyvét is, mi imádtuk (Van egy másik könyv is: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje, ha nem nézem az ámerikai stílust, akkor az is jó). Tamásnak pedig nagyon-nagyon jó anyukája van, és biztos vagyok benne, hogy ezt ő is tudja! :-)
VálaszTörlésMami és Orsi <3 :)
VálaszTörlésamoni: köszi, megnézzük a könyvet. Érdekes, amit írsz, hogy segítsünk Tamásnak megfogalmazni a gondolatait, mert mi, akik nap mint nap mellette vagyunk, pont azt tapasztaljuk, hogy talán túl segítőkészek is voltunk és mindent helyette mondtunk, ezért nem alakult ki benne, hogy ő akarja megfogalmazni. De ez is csak egy feltevés. :)
Hát, nem tudom, nekem is voltak ilyen gondolataim anno, de azért Tamás még csak 2 éves, és vannak gondolatai, amiket már meg tud fogalmazni (pisilni kell, stb.), de ezzel együtt a kommunikációt, mint szocializációs formát is tanítjuk, mert ugye otthon leveszi a polcról szó nélkül a játékát, ez természetes, de a játszótéren ez úgy indul, hogy "kérem", haladóknak "légy szíves, add kölcsön". És ezzel nem fogalmazol helyette, csak megtanítod, hogy így illik. (folytatva Lajos példáját: "ha szeretnél motorozni Lajos motorjával, akkor szóljál, ne lökd le róla") A tiltásos nevelés ("ne") nyilván kell, de ekkoráknak még meg kell mondani, hogy mit csináljanak helyette (pl. a ne menj az úton helyett a gyere inkább a járdán), mert önmagában a ne lökd le Lajost-ra visszakérdezhetne, hogy jó, de akkor mit csináljak, hogy tudjak motorozni. Ha pedig mondja, akkor dicsérni ezerrel, akár otthon, kis dolgokban is. A dicséret szárnyakat ad. (Ps.: ugye nem az Apját lökte le a motorról? :D)
VálaszTörlésAhhoz, hogy megértsd a helyzet lényegét, nem láthattad még Tamást elégszer, úgy igazán, testközelből. Itt nem arról volt szó, hogy kell neki a motor. Volt mellettük kettő szabad motor. Itt Lajos volt, aki egy békés kisember, akibe bele lehet kapaszkodni és magunkra rántani, ahogy Ákost is, és bármelyik, Tamásnál gyengébb és békésebb gyereket.
VálaszTörlésA dicsérettel pedig megint csak az a helyzet, hogy nagyon sokat kap, nem sajnáljuk tőle. Örül is neki, nagyon, mikor a sikerének vagy a jó magaviseletének örülünk és elismerjük, ám de ezt is ugyanúgy valami dobálása, valamibe/valakibe harapás követi, mert egyszerűen nem tudja kezelni ezeket a felfokozott érzelmi helyzeteket. Hidd el, igyekszünk az okosok útmutatásai szerint nevelni, csak kicsit nehezített terepen. :)