Ó, és majd' elfelejtettem, lassan egy hete már a nagyfiús ágyadban alszol! Megálmodtam, milyen kéne, posztoltam a facebookon, 10 perc múlva kaptam is egy üzenetet, hogy valakinek pont van egy olyan ágya, már csak a szállítást kellett megoldanunk, és a hét végére már itt is volt az ágy. Aztán a következő hét vége felé a csavarokat is meghozta a postás bácsi, mert ha még azok is jöttek volna az ággyal együtt, lássuk be, túl unalmasan alakult volna a dolog. Szóval összeszereltük, te is segítettél ám, és szeptember 7-én, szombaton azt mondtad - bár nem pontosan ezekkel a szavakkal -, hogy abban szeretnéd délutáni álomra hajtani a fejed. Hát, kipróbáltuk, lesz, ami lesz. És nem jöttél ki. Néztünk apával egymásra, kuncogtunk jókat, és alig vártuk, hogy megleshessünk végre. Te szépen magad alá gyűjtötted a párnát, a takarót és a két nyuladat, és ugyanúgy szundikáltál a kupacod tetején, akárcsak egy nappal előtte a rácsosban. És ez így megy már hatodik napja, hallani sem akarsz arról, hogy a rácsosban aludj, hiszen azt már odaadtad a babának, az most már az övé.
Még valami eszembe jutott. Bicajozás közben néha rád jön a telefonálhatnék. Miért is ne, ha az embernek eszébe jut valaki, és nincs épp mellette, hát felhívja, ha nagyon fontos a közlendője. Látom, hogy valami jófajta okostelefonod lehet, érintőképernyős. Tartod a kis markodban, pontosan úgy, mint apa meg anya is szokta, pötyögsz rajta, füledhez emeled és nagyon komolyan telefonálsz. Általában apát hívod, mikor kérdezlek, hogy kivel beszélsz. Aztán indulsz tovább a bicajjal, kezedben még mindig a láthatatlan telefonnal, mondom, tedd el, mert így egy kézzel nem tudsz jól kormányozni. Megállsz, és akkurátusan belehelyezed a bal zsebedbe. Én meg sokadszorra, ilyenkor is megzabállak magamban.
Na és hogy milyen gondos gazdi vagy! Az állataid, legyen az a plüsscica vagy a lovak egyike, vagy bárki, akinek feneke van, bizony gyakran kakilnak. Milyen szerencse, hogy pont ott vagy mellettük és segítesz nekik erőlködni, ha szorul a téma, tartod a kezedet, nehogy a kanapéra pottyanjon, mert ugye oda még pucér popóval sem ülünk le, nemhogy ott végezzük el a nagydolgot, aztán ha kijött, szaladsz vele a szemeteshez, mostanában pedig inkább a wc-hez, mert helyretettük közben, hogy csak a pelust dobjuk az előbbibe, ha meg tisztán a kezedbe pottyan a cucc, az mehet egyenesen a fajanszba. Hát, ilyen komoly dolgok történnek, kérem minálunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése