Tegnap felhívtak az anyakönyvi hivatalból, hogy mehetünk Tamás születési anyakönyvi kivonatáért! Apa repült is érte már harmatos hajnalon, mikor én még épp egyik oldalamról a másikra fordultam és mire felkeltem, már jött is a várva-várt papírral, bónuszként egy lakcímkártyát is kapott. Amivel azzal a lendülettel ment is tovább kerületünk okmányirodájába, hogy Életetadónk címét átírják a mi címünkre. Immár hivatalosan is három fő él háztartásunkban!
Na nem mintha Tamás már nyaggatna minket kistesóért, ma tiszteletünket tettük a TEGYESZnél is, hogy jelentkezzünk öcsire vagy hugira, azért 3 év mégis csak 3 év; mire szóbajön a kistesó, hamar sorrakerülhetünk, mert ha akkor kapunk észbe, lesz vagy 6 éves, mire jön a gólya...és ugyan nem látszik, de mi sem leszünk már fiatalabbak. Tamás szerencsére végigszundizta a papírozást és pszichológusozást, egészen más volt így a látogatás, mint a korábbi alkalmakon: mintha csak régi ismerősöknek vittük volna megmutatni tündibündi porontyunkat, nyoma sem volt a szenvelgő hivatali távolságtartásnak.
Graaaaaaaat, végrevégrevégre :-)
VálaszTörlésKistesó is jó ötlet, élmény két gyerekkel egyszerre (na jó, most épp egy betegség kellős közepén nem annyira)
Köszi, már tényleg ideje volt...:)
VálaszTörlésJobbulást Nektek!