Na, megvolt a Gólyahíres bemutatkozásunk! Kicsit kutyafuttában történt, jóval dél után érkeztünk meg, pesti dugón és körülményesen működő parkolóházon átvergődve, de voltak is előttünk bemutatkozók sokan, úgyhogy igazából nem volt feltűnő a késésünk. Mondjuk elmulasztottuk Gabika névsorolvasását, ahol Tamásunk is szerepelt. Szerencsére Apa vállalta a szóvivő szerepét, volt alibim, kehesen ne ugasson az ember lánya, így nem volt más dolgom, mint szépen anyukásan mosolyogva, karjaimban bébikét ringatva asszisztálni Apának.
Hat gólyahíres találkozón vettünk részt, míg várakozók voltunk. Nagyon sok babát láttunk, csupa gyönyörű, kiegyensúlyozott kis emberkét, és ami a legszembetűnőbb volt mindig is, hogy egytől egyig nyugodtan végigvárták, míg szüleik sorrakerültek, a beszámolók alatt is tündérek voltak, soha egy síró hangot nem lehetett hallani. Legnagyobb gyönyörűségemre, Tamás sem szakított a tradícióval, türelemmel, angyali nyugalommal pihizte végig a karomon Apa beszámolóját. Érdekes, hogy amíg várakozóként azokról a kényelmetlenül merev székekről néztük a családokat, idegennek éreztem magam, távoli volt és elérhetetlennek tűnő, hogy egyszer mi is ott fogunk állni. Azok az emberek olyan dolgokról meséltek, amik addigi életemben soha fel nem merülő feladatok, problémák, érzések voltak, az ő számomra idegen életükről hallgattam történeteket, hol könnyekkel küszködve, hol dühösen, a sorsom ellen hadakozva, most pedig, ahogy ott álltam Tamással, Apával, minden a helyére került, minden tökéletesen egyben volt, rózsaszín felhők mögül pislogtak ránk a figyelő szemek, és mi is azokról a bizonyos dolgokról beszéltünk már.
Kár, hogy a fényképezőgépet a kocsiban felejtettük, pedig Mami is velünk volt ezen a különleges találkozón, jó kis képeket készíthetett volna rólunk...
Mondandónk végén Gabika elmondta a várakozóknak, hogy anyuka blogot is ír, én meg nagy érdeklődéssel fordultam felé, hogy "jé, igazán?", mire felvilágosított, hogy rólam van szó, én vagyok Tamás anyukája...Mentségemre legyen mondva, nem sokkal az elhangzott bejelentés előtt meséltünk arról, milyen szimpatikus volt Életetadónk, gondoltam, csak ehhez fűzött további infót.
Mai második találkozásunk is emlékezetes volt. Tamást összehoztuk négy nappal idősebb tejtesójával; ma nem Apa ment tejcsiért, hanem a tejcsi jött házhoz baráti házaspár és két csemetéje kíséretében. És ha már itt volt Tejtesó Anyukája, Tamásnak különleges bánásmódban volt része: igazi ciciből szopizhatta a tejcsit! Olyan gyönyörű és megható volt látni, mennyire tökéletes és meghitt egységet alkotnak együtt, és annyira, de annyira sajnálom, hogy én ezt nem tudom neki megadni. Még mosolygott is nagyokat. A szopizást a srácok cumipartija követte a kanapén, az ilyenkor kötelező, egymás fejére mért lightos jobb- és balegyenesekkel, szemben és szájban turkálással. Mindezt egymás mellett hanyatt fekve, a jókat rötyögő szüleikre csodálkozó tekintetet szegezve kell kivitelezni.
Fantasztikusak vagytok, mindannyian :-) Kívánom, hogy a rózsaszín felhők még vagy 120 évig megmaradjanak!
VálaszTörlés(tejtesó neve is L.-lel kezdődik?)
Miért nem próbálod meg újra a szoptanít cuccot! És amúgy is miért nem teszed időként a cicidre, csak úgy komfortnak! Én csináltam Dömivel. Születése előtti éjszakán sikerült 1 csepp tejet kifacsarnom a MEdelás mellszívóval, hogy utána jött-e valami azt nem tudom, Ördi komfortcicinek használta. Úgy rá tudott szívni, hogy még a popólyukam is behúzódott. Szóval megvolt az igazi szoptatós feeling.
VálaszTörlésEgy komolyabb hidegfront alkalmával pedig csak úgy tudtuk becsempészni a szájába a cumisüveget, hogy előtt cicre tettem majd szépen átcsempésztem a cumit a szájába. És láss csodát végre evett a hidegfront ellen tűntető gyermek.
Gratula a bemutatkozáshoz! Látlak magam előtt ahogy egyik lábadról a másikra billensz, és félszegen mosolyogsz.
Érdeklődöm, hogy a Gólyahíres fórum amin a még várakozók vannak, már nem publikus? VAgy hova lett?
amoni, Te kis mindentudó! Bingo! :D
VálaszTörlésFarkasok, korábban írtam, hogy szívesen próbálkoznék én, de hidd el, egyszerűen nem alkalmas az én mammális felépítésem arra, hogy egy csecsemő komfortcicizzen rajta, inkább rendesen fel lehet hergelni az amúgy békésen tátogó kis babacskát vele, mert nincs mit bevegyen a kis szájacskájába, nemhogy a torkáig beszívja. Egy kiscicával valószínűleg több sikerem lenne. Vettünk TT bimbóvédőt, hogy legyen, mit bekapjon, azzal néha bohóckodunk egy kicsit, de annyira nagy vehemenciával szopizza, hogy közben egy csomó levegőt nyel és kezdődik a pocakfájás. Érzem, hogy nagyon ügyes szopizó, ezért is sajnálom nagyon, hogy nem tudok neki többet nyújtani, egyszer rendesen véraláfutásosra szítta a bal cickómat a bimbivédő alatt. Tamás fiam, ha netán ezt is olvasod, már most elnézésedet kérem az intim részletek kiteregetéséért! :))
VálaszTörlésDrága barátném annyira aranyos volt, mikor a szopizással kapcsolatban panaszkodtam neki, csak annyit mondott: szerinted a három gyerekem közül melyik emlékszik arra, hogy a mellemből etettem? :)
VálaszTörlésFarkasok, nem tudom, melyik Gólyahíres fórumra gondolsz, az egyesület honlapján? Oda csak egyszer írtam, inkább Facebookon élünk társasági életet.
VálaszTörlésIsten tartsa meg drága barátnéd szokását, hogy olyan jó kis megnyugtató, helyretevő dolgokat tud mondani Neked.
VálaszTörlésMár fönt is akartam belekottyantani, amikor telefonáltatok, hogy puszilom mindegyiküket.
Csatlakozom Édesanyád véleményéhez. A tejtesót nem tudtam, csak a 4 nappal idősebből és a kétgyerekességből lett egy tippem :-)
VálaszTörlés(azért a mammális részen szinténzenészként nyerítettem egyet :-))
Akkor hagyjuk meg Laosznak a bimbóidat:)
VálaszTörlésXD te lökött nő
VálaszTörlésez nem amoninak szólt. :D
VálaszTörlés