Tamás tegnap volt 7 hetes. Mérföldkő-gyanús időszak. Mondjuk a kerekedés már szeptemberben látványosan elindult, mostanra szép kis pofácska, tokácska nőtt, a homloka - és most már a hajrajza is - Lovász papáéra emlékeztet. Nézegettem "régi" képeket, ahol még megvolt a hegyes kis pajesza, amit annyira szerettem fésülgetni, mára már hűlt helye, erősen kopaszodik a gyerek, de azért látni már az új pihéket, egy teljesen új körvonalú frizura növekedését. Kezdenek megjelenni a hurkák a combin, de most kezd igazán feltűnni, ahogy a szemecskéi kerekednek és itt arra is gondolok, ahogy a tekintete egyre jobban kinyílik, már nemcsak a nagyvilágba pislog: megkeres, odafordul, ránk néz, vizsgálódik.
Tegnap este fürcsi után betettem az ágyába, hogy gyorsan levágjam Apa haját. Nem fűztem sok reményt a hajvágás eredményes befejezéséhez, de belevágtunk (haha), mert Apa már kezdett rasztásodni. Tamás gyanúsan csöndben volt, -"Miért nem sír ez a gyerek?" -, bementem és látom, hogy elmélyülten, nagy csodálattal tanulmányozza magasba emelt jobb kezét. Ott helyben meg szerettem volna zabálni. Mint ahogy mindig fürcsi közben is; leírhatatlan az a cuki tekintet, amivel arra a fura, de nagyon fincsi közegre reagál.
Mosolyogni is már nagyon korán elkezdett, de ami tegnap történt, az bizony könnyeket csalt a szemembe. Evés után a szokásos pocakos nyüglődés következett. A sokadik pozitúraváltás után a kanapéra ültem, ölembe ültetve Tamást, hátát felhúzott combjaimnak döntve, ezt nagyon szereti. Végre megkönnyebbült, aminek nagyon örvendeztem, ő meg csak rámnézett és egy hatalmasat vigyorgott, ahogy még sosem. Az első igazi mosolya volt. Ma már többször is kaptam ilyen gyönyörűséges vigyorokat, volt, amivel édes kis hang is jött, a szívem nem győzött olvadozni. Az előbb is, mikor harminchatodszorra suttogom neki a Varró Dániel altatót, és már-már felcsillan a remény, hogy boci foltjainak erőteljes nézése és monoton hangom már az édes álom útjára repítették, fogja magát, felnéz rám és vigyorog.
Anyai szívem első nagy "bánatát" is most élem, ahogy a kis 56-os bodyktól és rugiktól búcsúzunk. Vége az újszülöttkornak, rájuk már nincs szüksége Tamásnak. Nem gondoltam volna, hogy ilyen komoly megpróbáltatások várnak majd rám. Mi lesz, ha bölcsibe megy? Ha iskolába? Ha megnősül? De hát ez így van rendjén. Azt hittem, még hatalmasak a 62-esek, még jó, hogy kíváncsiságból felpróbáltunk egyet, hát eléggé időszerű volt. Tündéri bennük, imádom, alig várom az újabb öltöztetést, hogy mindet kipróbáljuk! Én, aki soha nem értette, mi lehet jó a babázásban, amikor ott vannak a katonák a fáramászás és a matchboxok! No, hamar meg is vigasztalódtam.
Hajni, szerelmes vagy és ez így van rendjén :-) Már látom előre, hogy pont olyan szörnyű anyós(jelölt) leszel, mint én, tuti egyetlen csaj se lesz elég jó a pici 180 centis fiainkhoz :-)
VálaszTörlés(VD-nek pedig van új könyve, egy-két hónap és időszerű is lesz Nektek...)
Magam is hasonlóképpen vizionálom a távoli jövőt. :))
VálaszTörlésGratula a méretváltáshoz!
VálaszTörlésÍgy van ez, enni-inni adsz és nőnek, önállósodnak, néha visszafognád az idő kerekét, néha felgyorsítanád. Olyan rövid ebben a korban az állandóság. Egyik napról a másikra kinyílik a világ számukra, az ember meg csak kamillázik - na nem szemet - , hogy már emelgeti a fejét, átfordul, kúszik, gagyarászik, mászik és lám áll.
Én rettegek az ovibamenéstől, árgus szemekkel néznem a környező ovikat napközben, hogy jók lesznek-e nekünk, de még mindig a nemnél tartok.
Nem gondoltam volna, hogy ez lesz, de Amoninak igaza van, egy leányzó sem lesz elég jó az akkor már óriási kicsi fiainknak.
Lányok (amoni, Farkasok), olyan jókat és szépeket írtok, élvezet olvasni Titeket.
VálaszTörlésOlyan hálás vagyok ezért a blogért!:))) Talán furcsa, hogy ezt írom, de azon túl, hogy majdnem minden nap beszélünk, vagy szkájpolunk (csak így fonetikusan, ha nem baj...), akkor nem halljuk ezeket a szépen megfogalmazott, szivetmelengető élményeket Kicsikénk fejlődésével kapcsolatban (amit most hallhattunk volna személyesen is valaki előadásában, de, ugye, szubjektív és objektív okok fennforgása miatt mégsem).
VálaszTörlés