Bugyisodunk

Néhány hete, mikor még kuckóztunk, szóba se jöhetett a pelus nélküliség. Rendre bosszankodhattunk, hogy már megint nem szóltál, már megint nem vették időben észre, már megint olyan lett a body-d széle, és miért csak egyet, miért nem lehet mind a három nyamvadt patentot bepatentolni a lábad között, hogy ne csússzon félre a pisitől, kakitól duzzadó pelus és lógjon, mint egy hatalmas potroh... Na jó, ezen már nem is pörögtem, mert láttam a fényt az alagút végén, egyszer vége lesz a kuckós heteknek, nem lesz több mérgelődés ezek miatt. És persze egy kis szomorúság is vegyült ebbe, nem lesz több Mira, Simon, Balázs meg Milán se. Utolsó nap, mikor eljöttünk, persze nem értetted, hogy az az utolsó nap és még mindig jelen időben szoktál a kuckóról mesélni, de nekem összeszorult a szívem és könnyes lett a szemem, mikor megpróbáltam elmondani a mondatot: "Gyere, nézzünk egy kicsit körül a kertben aztán köszönjünk el tőle." A "körül" után nem ment tovább. De mert Zsófi is velünk volt, nem akartalak jobban megijeszteni titeket, hogy mi üthetett hirtelen belém, inkább csak megsimogattam a fejedet, bólintottam egyet, mikor odasiettél a kiskapuhoz becsukni, mert annak csukva kell lennie és szépen elballagtunk a kuckótól.

Szeptember első péntekén lesz valami évzáró féleség, ha úgy alakul, elmegyünk, már csak azért is, mert a tányérodat, poharadat sikerült ottfelejtenünk.

Na szóval, pár hete még pelenkáztunk, az óvodakezdés meg egyre közelebb, hát nem tehettünk mást, mint elengedni a nyomást, leszálltunk rólad, nem kínzunk tovább wc-re üléssel, bilivel, "Előtte szóljál!"-lal, lesz, ami lesz, max később kezdjük az ovit. Helyette inkább meséltem neked egy Tamás nevű kisfiúról és ügyes kis cimboráiról, Csanádról és Dávidról, akik már lelkesen locsolják a fák tövét, ha úgy hozza a szükség. És hogy ez Tamásnak mennyire tetszett, és elhatározta, hogy ő is így akar pisilni. És lám, a következő napok során ezt saját szemeddel is láthattad és úgy tűnt, nagyon tetszett a megelevenedett mese, mert egyszer csak szóltál lent, hogy kell pisilni. Szaladt is Apa veled a bokrok közé, és nagy diadallal megvolt az első kinti nagyfiús pisilésünk! Füreden már nem is volt rajtad pelus, csak alváshoz, mire hazajöttünk múlt hét végén, már a délutáni alváshoz sem kellett, gondolhatod, milyen büszkén és lelkesen siettünk Apával életünk első szülői értekezletére, hiszen így már nem kérdés, szeptembertől ovis leszel! 

Édes vagy, ahogy Rékának magyarázod néha, "Te még kisbaba vagy, de én már bugyisodok!" vagy amikor kérsz, hogy úgy vegyük fel a játszira a nadrágot, hogy látsszon, hogy alatta bugyi van. 

Nagyon örülünk, hogy eljutottunk idáig is. Sokan mondták, hogy nyugi, meglátjátok, egyik napról a másikra elhagyja majd a pelenkát. Tényleg kár harcolni és feleslegesen nyúzni egymást, ahogy mindennek, ennek is megvan az ideje, mindennek be kell érnie, csak türelem kell hozzá.

Tegnap nagyon vicces jelenetet láthattunk a játszón. Dáviddal egyszer csak elhatároztátok, hogy meglocsoljátok az egyik fát, egy szempillantás alatt ott is teremtetek, mi már csak azt láttuk, hogy ott vagytok és toljátok le a nacit. Sanyi, aki már négy éves, és szeret főnököset játszani veletek, de csakis ő lehet a főnök, szintén látta ezt és rögvest csatlakozott is hozzátok, így már hárman locsoltátok a fát. Nem tudom, ha Csanád pár perccel korábban ér a játszira, szintén csatlakozott-e volna, mindenesetre megdőlt egy újabb buta általánosítás, hogy csak a csajok járnak egyszerre pisilni...