Ma van a foci vb döntő, épp zajlik a második hosszabbítás, Németország-Argentína 0-0, de ami még nagyobb izgalommal töltött el ma bennünket, az nem is ez volt.
Sokadszorra esett le a lánc a pedálos bicajodról, ma különösen nehéz volt visszaraknom, és a végére, mert már nem volt kedvem a szutykos kezemmel több csavart visszacsavarozni (németek rúgtak egy gólt...) és mert dobjuk fel egy kicsit a napot, Apával úgy döntöttünk, nem tesszük vissza a pótkereket, lássuk, mit kezdesz így a bicajjal.
Lementetek Apával, én még Rékával szöszmötöltem itt fent, aztán mi is lementünk, és kíváncsian vártam, milyen látvány fogad majd. Mielőtt lementetek volna, leragasztottam a térdeidet ragtapasszal, hátha pont oda esel, aztán le is vettem gyorsan, mert mégis csak furán néz ki, hogy a hülye szülő ahelyett, hogy könyök- és térdvédőt adna a gyerekre, inkább előre sebtapaszt tesz rá...
Mikor leértünk, a nagy, mély pocsolyánál álltatok, nem sokáig jutottatok, gondoltam, de láttam Apa arcán a derűt, és már újságoltátok is, hogy siessünk, mert ezt érdemes megnézni.
Fogtad a bicajt, felültél rá, Apa elindított, aztán elengedett. Te meg tekertél, mentél, teljesen egyedül!!! Aztán ugyanolyan magabiztosan meg is álltál!!!
És ezt többször megismételted, addig, míg teljesen magadtól indultál, Apa segítsége nélkül. Csak ámultunk, bámultunk. Mi lesz a seprűnyeles asszisztenciával, a sok-sok bicaj után loholással??? Még nem vagy három sem. Hát, tényleg hasznos egy jószág a futóbicaj, akarom mondani, tanulóbicikli.
Németország a világbajnok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése