Tamás, néhány napja elkezdtél jövőbe mutató mondatokat is alkotni, főleg a "Máskor is jöjjünk ide!" felszólító mondatot, mert jól érezted magad az adott helyen. Eddig csak múlt és jelen idejű kinyilatkoztatásaid voltak. Szereted megfogalmazni azt is, hogy mi tetszik, "Szeretem" ezt meg azt. "Szeretem Apát, Anyát, Rékát, Mamit, Orsit, Pompit, Kornélt, Jánost, meg Apát, meg Mamit, meg Nyuszkócit..." amíg a levegőd tart.
Az alvásidőtöket már jó ideje sikerült klasszul összehangolni, Réka este nyolckor fekszik le, és reggel 7-ig, ha éppen nem akad be valamije a rácsba, szépen alszik. Te kilenckor mész lefeküdni és hosszabb rövidebb alkudozások után (még egy mese, Apa újbóli megölelése, Apa újbóli megpuszilgatása, még egy állat alvótársnak, nem, inkább a kutya, meg a maci is kell, meg az ugráló paci, mert az dízelmozdony..., fázik a lábam, stb.) néhány kivételével az összes hálótársadat a fejedre pakolod és szépen elalszol, és ha nem riadsz fel hajnal három körül, hogy túl sötét van, mert lekapcsoltam a sólámpát, te is hét körül ébredsz. A délutáni alvás ennél is zökkenőmentesebb, kettőtől négyig alszunk. Igen, legtöbbször én is veletek tartok, mert az olyan jóóóó!
Rékát is sokszor tanítgatod már; legtöbbször az előzőleg rád alkalmazott iránymutatásainkat adva tovább. "Réka, neked még nem szabad autót vezetned, mert kisbaba vagy, de majd vezethetsz, ha akkora leszel, mint Apa meg Anya." Ugyanakkor szereted kihangsúlyozni, mi mindenről szoktál már le, amit régen csináltál. Ezt legtöbbször úgy mondod, hogy jókat derülsz közben a régi kisbabás szokásaidon.
Réka, ahogy leteszünk a hátadra, máris fordulsz át a hasadra és buzgón tevékenykedsz a játékaiddal. Olyan kis nyugodtan elmolyolgatós típus vagy, hosszasan el tudsz lenni egy egyszerű zacskóval is. Mami mindig mesélte nekem, hogy én is ugyanebben leltem anno a legnagyobb örömöt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése