Vidodó

Van egy dolog, amit nagyon, de nagyon szeretsz csinálni. Nem, nem a futkározás, nem a bicajozás, nem a homokozás, jó, ezeket is nagyon élvezed, de sosem mondanád csak úgy, hogy "Akarok homokozni!" vagy "Akarok biciklizni!" (A szeretnék is megy már, de mint rendes két és fél éves, minek használd, ha ott az a jó kis AKAROK!!! is...) Ezzel szemben azt napjában minimum tíz alkalommal halljuk, hogy "Akarok VIDodódzni!" Próbálunk egy határt szabni a dolognak, mert őszintén szólva, jobban esne, ha azt követelnéd, hogy fára mászhass, ne a monitor előtt ülve szórakozz versenyző traktorok és pick-upok látványán, de legalább - főleg Mamival, mert ő végtelenül türelmes és kommentálásban verhetetlenül kreatív - egy sor új dolgot tanulsz ilyenkor is és végül is velünk vagy, nem egyedül vagy odaültetve. 

Nna, hogy mennyire fontos az életedben a videózás, és hogy mire vagy képes érte, mi sem bizonyítja jobban, mint a következő kis szösszenet.

Sajnos sokszori fejmosást követően sem sikerült még leszoknod arról a habitusodról, hogy a játszótéren néha "összetéveszted" a gyerekeket, és országos cimbijeid, Csanád vagy Dávid helyett mondjuk a kis Lívia vagy épp Ricsikæ motorját célzod meg a tiéddel és ütközöl velük és kész a baj, mire én nagyon mérges leszek rád és megyünk haza. Még a liftben is tart a hegyibeszédem, mire te nagy őzike szemekkel, a legcukibb kisfiús hangoddal csipogod nekem, hogy "Nem-fellököm-a-Líviát-a-játszótéren-aranyos-vagyok-vidodózunk?"  

És magamban nem tudok rád tovább haragudni, annyira muris, hogy ugyan már működésbe lépett a számító kis zsiványság, de még nem vagy mestere a jó leplezésnek.  

Jaj, és ha már a videónál tartunk a v betűről eszembe jutott egy vicces dolog. Imádod a gödröket. Ásni, belemászni, bogarat keresni bennük, stb. Csanád is ugyanígy van velük. Annyira, hogy ugyanúgy "vödör"-nek hívja őket ő is, mint te. A mamájával, Zsuzsa nénivel nem tudunk egy hasonlattal sem rábírni titeket, hogy "gödör"-nek nevezzétek, hiába is gézázunk, egerezünk vagy garázsozunk.