Mert az szemmel látható, hogy nem az a csendes szemlélődő vagy, rohamléptekkel szeretnéd felfedezni a világot, mintha be szeretnél pótolni valamilyen elvesztegetett időt. Nincs időd aludni, üldögélni, ne adj'isten, fekve tevékenykedni, csak épp egy kicsi jut mindenre. Menni, menni, menni. Ha leülök veled, ösztökélsz a lábikóddal, csípőddel, mint egy fáradt öszvért, hogy tovább, tovább. Már nem evezünk a Row Your Boat-ra, mert evezés helyett máris fel akarsz ülni, úgy húzod fel magad a kezeimet markolva. Akkor vagy igazán boldog, ha felállítalak és úgy nézhetsz körbe rikkantva, tele szájjal vigyorogva, mint Apa és Anya: egyenesen, függőlegesen.
Lassan elhagyjuk a 62-es kollekciót is, ma már 68-as pizsiben alszol!
Tegnap pedig megérkezett hozzánk - most már tudjuk a nevét - Sophie zsiráf is, aki már olyan sokszor köszönt nekem netes barangolásaim során. Valahogy mindig felbukkant, ha baba-dolgokat nézegettem, nem is sejtettem, hogy este már te is a picurka szádba fogod tömködni híres-patinás patáit, hála Kiscsikónak és Démónak, akik elhozták őt neked!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése